Minden nőszerep épít

Gödi otthonának kertjében, sminkben, magassarkúban és selyemruhában, egy virág mellett guggolva fogad bennünket Kolonits Klára: éppen ajtót nyitott, mikor észrevette, hogy egyik féltve nevelt virágát fellökte a szél. Kis kertrendezés, majd irány a szalon, ahonnan a könyvtárszobába érkezünk. Egy ízig-vérig kifinomult, de sznobériától mentes párhoz éppen ilyen illik. „Az én házam, az én váram, az én országom valahogy egyre többet jelent számomra” – indít Klára az antik tárgyak között. Mint megtudom, ezeknek egy részét férje, Dinyés Dániel készítette, másokat a felmenőktől örököltek, megint másokat az ország különböző pontjairól szereztek be.

A neves zenészcsaládból induló, majd zenész férjet választó énekesnő huszonötödik évét tölti a pályán, amelynek egészen korai szakaszában, a főiskola első évében gyereket vállalt. Ezután hosszú és küzdelmes lavírozás következett az egészséges családi élet és a szakmai előrehaladás között. „Én is ismerem a háromévesek klasszikus ordítását, hogy »anya, ne hagyj itt, ne menj el dolgozni«. Talán ezért is van, hogy a mai napig a gyerekeit elhagyó anyák szerepeinek eljátszása a legnehezebb számomra. Persze minden nőszerep épít, szinte terápiaként hat rám egy-egy alakítás. A legtitkosabb félelmeimet, legnagyobb szorongásaimat, fájdalmaimat hozhatom ilyenkor kézzelfogható távolságba.”