A rendszerváltás második felvonása

Bárki beláthatja, hogy 2010 óta új államalapítás zajlik Magyarországon, melynek legfőbb célja a nemzeti politikai egység kialakítása. Hogy ez az 1989-es rendszerváltás folytatása, kiteljesítése vagy ennél radikálisabb, teljesen új alapok lerakása, ezt nem dönteném el. De bármelyiket is fogadja el valaki, a lényeg azonos: egyfajta államalapítás megy végbe a liberalizmus válságának árnyékában. A rendszerváltás békés mivoltának ára a folytonossági elemek túlsúlya volt; ugyanakkor a liberalizmus védjegye alatt végbement 
alkotmányos átalakulás nem tudta sokáig elleplezni a liberalizmus válságából fakadó feszültségek egyetemes jellegét.

Miben áll a liberalizmus válsága? Abban, amiben már száz éve is szenvedett: az abszolút elvi alapok tagadásában, kivéve a dogmatikus ateizmusét. Saját természetjogi alapjait adta fel a liberalizmus a vágyak és elképzelések szabadra eresztéséért cserébe. S ezt nevezik szabadságnak. Mára a liberalizmus a végtelen relativizálás eszmei keretévé vált. Ha ezt lefordítjuk a rendszerváltás jelenségére, akkor ennek tökéletes és cáfolhatatlan bizonyítéka a liberálisok 1994-es kormányra lépése a posztkommunistákkal. Ez nem politikai hiba volt, hanem az intellektuális romlás biztos jele. Ezért van szükség a rendszerváltás második felvonására.