A földrajz a végzetünk

Egy angol régészprofesszor szerint kizárólag a földrajz és vele a nyers természeti erők, nem a vezetés, a kultúra vagy a politika tehet a Nyugat mai dominanciájáról – ahogyan a 21. században is ezek határozzák meg a hatalom világának átalakulását.
Bár az álmos Közép-Angliából elszármazott Ian Morris diákkora óta az időszámításunk szerinti első ezredforduló és az egykori mediterrán civilizációk szerelmese – a Stanford Egyetem ásatásait éveken át személyesen vezette Szicíliában és Görögországban –, kezdettől mániákusan keresi azokat a történelmi mintázatokat, amelyekkel a múlt megértése mellett a jövő is előre jelezhető. Ahogyan Churchill fogalmazott: minél távolabbra vagy képes visszatekinteni a múltba, annál előrébb látsz a jövőbe. De mit talált Morris a régi kövek között?

Mindenekelőtt a föld és a csapadék mindent felülíró jelentőségének bizonyítékait. Azok a területek – így Észak-Afrika, Dél-Európa és a kínai partvidék –, ahol a legutóbbi jégkorszak után először szökött szárba a mezőgazdasági forradalom, ahol az állatokat elsőként háziasították, ahol a széles és hosszú folyók először kínáltak lehetőséget gyors és hatékony kereskedelmi útvonalak kialakítására, évezredes előnyre tettek szert a Föld többi szegletével, Eurázsiával, Dél- és Észak-Amerikával szemben. Nyugat-Európa és Kína között később a nagy vizek közötti különbség állított – legalábbis egy időre – versenyképességi sorrendet: az Atlanti-óceánt kisebb távolságai könnyebben hajózhatóvá, a birodalmi ambíciót tápláló országok számára gyorsabban meghódíthatóvá tették a kínaiaknak adatott, csaknem végtelen Csendes-óceánnál. Így az európaiak érték el, s gyarmatosították az Újvilágot is. A Nyugat centrumpozícióját aztán a 20. században egy újabb földrajzi tényező, a fosszilis energiahordozók felfedezése szilárdította meg.

A Nyugat felemelkedése és a közelmúltig egyértelmű dominanciája mögött Ian Morris szerint semmiféle biológiai, sem abból fakadó kulturális szükségszerűség nincs. Az egyének, köztük az elöljárók hatása, befolyása népük sorsára időben mindig erősen korlátozott, miközben a széles néptömegek a bolygó minden pontján ugyanúgy viselkednek – „unottan, irigyen és rémülten, folytonosan kutatva a könnyebb, anyagi értelemben előnyösebb és biztonságosabb módjait az érvényesülésnek, nagyobb kereskedelmi hatótávolságot, erősebb államot és nagyobb városokat szervezve maguk körül”.