Összesen 112 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Inkább a szerző véleménye pártpolitikai ízű...A liberális dogmát képviseli, hogy az egyház tűnjön el a közéletből, elég, ha szagulja a tömjénfüstöt a sekrestyében.

Kedves Dóra, ez így egyszerűen nem igaz. A keresztények élik az életüket, ma pl. Nagycsütörtök van, nálunk, katolikusoknál lábmosás, teljesen FIDESZ-mentes esemény.

Nagyböjtben a katolikusok élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak, pedig a hivatalos FIDESZ-propi szerint dógozniuk kéne végre, nem ingyenkajára ácsingózni. Amiben egyébként van igazság, de attól még lehet a szegényeknek is egy jó napjuk.

Szóval nem arrólv an szó, hogy az egyházak a FIDESZ-propit nyomják, és ezért nem hallatszik a hangjuk, hanem arról van szó, hogy gyönge a hangunk. Kezitcsókolom, a társadalom 3-5%-a figyel ránk. A FIDESZ-re meg kicsit többen.

Azért az is igaz, hogy ez hosszútávfutás. Az a 3-5% még akkor is figyelni fog ránk, amikor a FIDESZ már csak lábjegyzet lesz egy törikönyvben.

Az a kereszténység, amit a balliberálisok állandóan, rosszindulattól sem mentesen számon kérnek, egy életképtelen, hamis elvárás.
Számukra az ideális keresztény olyan, amelyik feleselés nélkül vonul a vágóhídra.
Senki ne dőljön be nekik.

Az olyan baloldali meg pláne ne kérjen számon senkit, aki a Starbucks-ból, Latte-t szürcsölve, a Macbook-ján keresztül szervezi a világforradalmat.
Majd akkor pofázz nekem a megfelelő keresztény mentalitásról, ha már nem a kapitalizmus két lábon járó prototípusa vagy.

LABORCZI DÓRA
Szemlékek blog

MI VAGYUNK A KERESZTÉNY EURÓPA

Szólnunk kell, mert túl sokáig voltunk csendben.

Az európai kereszténység alapja a párbeszédkészség, a befogadás, az egyéni élethelyzetek megértésének szándéka, mert az örömhír csak úgy mutathat kiutat a szenvedésből, ha megismeri azt teljes mélységében. Ez a kereszt útja, s mint ilyen, kétségkívül rögös. A kereszténység azonban világszerte, történelmi korszakonként újra és újra a dicsőség széles útját választja, elveszíti ezzel a kereszt követőit, akik nem találva kapaszkodót a hatalmi vágyakkal és pozícióféltéssel telítődött egyházban, elhagyják azt és sehol nem találnak menedékre.

Hogy írásom nem pusztán a mai „keresztény kurzust” nyilvánvalóan vagy kevésbé nyilvánvalóan kiszolgáló egyházak dorgálása csupán, azt az alábbi, 1979-ben megjelent egyetemi jegyzettel szeretném alátámasztani:

„A szolgáló egyház teológiájának első és talán legfontosabb konkrét etikai döntése a szocialista forradalom létjogosultságának elismerése volt. (…) Az egyház elismerte a szocialista társadalmat és ennek magasabbrendűségét, erkölcsi fölényét más társadalmi rendszerek felett. (…) támogatja a világszerte jelentkező szocialista jellegű forradalmi törekvéseket.” (Keresztény etika, 1979 - A Debreceni Református Theologiai Akadémia Rendszeres Teológiai Szemináriumának Tanulmányi Füzetei 6.)

Biztos vagyok benne, hogy minden felekezet teológiai alapvetésében nyomot hagyott „a szocialista forradalom létjogosultságának elismerése” az egyházvezetés beszervezésén keresztül, ez tehát nem azt jelenti, hogy most a reformátusokra kellene mutogatnunk. Mindenki nyakig ült a kollaborációban, és a legtöbbek egyházon belüli előmenetelét így vagy úgy ez határozta meg. És – nem utolsó sorban – ezt tanították a teológiákon a jövő lelkész- és papnemzedékének.

Ma sem kell sokáig kutakodnunk, ha annak jelét szeretnénk látni, hogy egyház és pártpolitika mennyire szétszálazhatatlanul összeszövődött: minden napra jut egy kormányzati vagy egyházi megszólalás, amely a másikat erősíti.

Semmi baj nincs azzal, ha a mindenkori államhatalom támogatja az egyház tevékenységét, hiszen valóban kulcsfontosságú feladatot látnak el a társadalomban. Vagyis, láthatnának. A magyar egyházak mai tevékenysége azonban inkább pártpolitikai tevékenység, semmint közéleti, társadalmi vagy teológiai tevékenység, legalábbis mindent egy bizonyos politikai kurzus szűrőnek a megítélése vélt/valós szándékai, akarata előtt szükséges megmérni. És ez már viszont baj. Hogy a hatalom teljes lojalitást vár el, az a hatalom baja kellene, hogy legyen.

Az egyház több évezredes, politikai korszakokat túlélő fennállása erőt adhatna ahhoz, hogy ne választási ciklusokhoz és erősnek tűnő, mégiscsak esendően emberi hatalmi elvárásokhoz igazítsa mondanivalóját. A hazai történelmi egyházak szinte fennakadás nélkül megadják a jelenlegi politikai kurzusnak is azt, amit tőlük akarnak – hogy bevándorlás-ellenes politikájuk zászlóshajói legyenek, miszerint meg kell védeni a keresztény Európát vagy a magyar családokat az éppen aktuális ellenségképtől. Az egyházak pedig legjobb esetben is próbálnak kétfelé beszélni, de leginkább a hatalmi elvárásoknak megfelelni, és ez a kimondott-kimondatlan törekvés mérgezi a levegőt a templomok padsorai között is. És míg ez a félelem, illetve a saját bűneik napvilágra kerülése miatti hitelvesztés tépázza őket ma is, elveszíthetik azt a képességüket, hogy az emberekért legyenek és hogy képviseljék, ne csak maguknak őrizgessék Isten szeretetét, a Krisztus-követés know-how-ját. Így nem közvetíthetik a mai magyar, feszültségekkel terhes, megosztottságoktól szenvedő emberek felé azt, hogy

mindannyian testvérek vagyunk. Ez a kereszténység alapja, és épp az ellenkezője a világot „mi vs. ők”, fehérek és feketék harcára felszabdaló kormányzati szándék és akarat. És ennek az európai kereszténységnek mindenki a tagja lehet, aki Krisztust követi és nem az aktuális politikai napirendet.

Néhány üdítő kivételtől eltekintve a magyar egyházak hivatalos képviselői nem beszélnek menekültekről, hajléktalanokról, befogadásról, nem beszélnek elnyomásról, igazságtalanságról, korrupcióról, mert az anyagi következményeken túl megosztó témák ezek a közösségen belül is. Ők legalább annyira áldozatai, mint amennyire haszonélvezői a változó politikai szeleknek. Ettől még az egész mélységes és szomorú, hiszen a hallgatás és a csendes kollaboráció volt a túlélésük záloga az ezt megelőző történelmi korszakban is. Ugyanakkor ennek az útnak is vannak következményei: hogy így éppen azokat a tehetséges, értelmiségi fiatalokat veszítik el, akik képesek kritikusan gondolkodni a világról, amelyben élünk és testvéri közösséget építeni a terepen, ahol szolgálnak, és akikre építeni kellene az egyházat.

Akiket száműzött az akkori rendszer, és száműz a mai is, mert fél a kritikus kérdésektől. Akik tudják, hogy miben hisznek és hogy ennek a hitnek a birtokosának lenni milyen lelkiismereti kérdéseket, dilemmákat vet fel egy ilyen korban. Tudják, hogyan vitázzanak a mai emberekkel, akár politikusokkal is, teológiai kérdésekről vagy közéleti kérdésekről kellő és valódi teológiai megalapozottsággal. Tudják, hogy nem attól lesz teológiailag megalapozott egy érv, mert szerepel benne a „keresztény” szó, és ahogyan különbséget tudnak tenni fake news és valós hír között, úgy képesek megkülönböztetni a fake teológiát az evangélium igazságától.

Tudják, mit tenne Jézus, és azt szeretnék tenni. Ők a marginalizált, felcímkézett, balszélre tolt – pedig sok szempontból nagyon is centralista vagy konzervatív – keresztény értelmiség. A hazai elszegényedő vidéken egyedül küzdő papok és lelkészek, akik komolyan veszik a krisztusi szeretetparancsot és ennek fényében végzik szolgálatukat, de az egyház gyakran magukra hagyja őket, és mossa kezeit, ha kiégnek, ha alkoholhoz nyúlnak, mert a lelki szegénység magukkal rántja őket is. Ők azok, akiket az egyház jó esetben nem értékelt, rosszabb esetben nem segített, még rosszabb esetben összetört.

Pedig ők az európai kereszténység hangja, a hatalomtól független, egyedül Isten által elhívott, Krisztus-követő, szabad emberek hangja. Ők közvetíthetik az örömüzenetet a világ felé, azt a felszabadító üzenetet, amelyet a kicsinyes belharcokban elfáradt, furcsa félelmek által irányított, pozícióféltésben beszűkült egyházaknak kellene.

A magára maradt, sokszor elszigetelt vagy elszigetelődött keresztények számára nem maradt más kapaszkodó, mint annak tudata, hogy ők a valódi európai kereszténység, ők képviselik azokat az értékeket, amelyeket Európa évezredek óta képviselt, és képvisel ma is.

Ők azok, akik képesek lefordítani az evangélium üzenetét azoknak, akik még nem kapcsolódnak hozzá és nem értik a lényegét, ők azok, akik egyedül ezen a mérlegen mérik meg és vállalják nyilvánosan véleményüket. Akik képesek az egyes ember sorsát és helyzetét tekintetbe véve, arra érzékenyen cselekedni az ítélkezés helyett.

Ők azok, akik nem félnek a hatalomtól, mert tudjuk, hogy a „ne félj” a legtöbbször elhangzó mondat a Bibliában. Azok, akik európai egyházakat szeretnének látni Magyarországon is, amelyekhez tartozhatnak és amelyért legjobb tudásunk szerint tehetnének.

Akik nem törekszenek a hatalom kiszolgálására, sem a hallgatásra, amikor nyilvánvaló kizsákmányolással, lopással, gyűlöletkeltéssel találkoznak nap mint nap. Akik nem hallgatnak, amikor nem a magyar emberek mellett, így például az egészségügy-rendbetételéért kardoskodó egyházvezetőket, hanem stadionszentelő püspököket látnak. Mindenki érdeke úgy kívánja, hogy hallgassanak el, hogy ők legyenek, mi legyünk az elnémított, marginalizált kisebbség, de csak azért akarják ezt, mert az igazságnak ereje van. Mert képes átformálni és megszelídíteni az emberek nézőpontját. Képes gyógyítani a gyűlölködés okozta sebeket. Képes egy asztalhoz ültetni a legkülönbözőbb embereket.

Ők, mi vagyunk az életre és szeretetre elhívott, igazi európai kereszténység, amelyet az egész ország sóvárogva vár, ezért újra és újra szólnunk kell, mert túl sokáig voltunk csendben.

Azt pedig, hogy hová vezet a másik, fake kereszténység útja, jól példázza az ide kattintva megtekinthető kép is.
https://index.hu/mindekozben/p..

Válaszok:
hhonor | 2019. április 18. 22:30
@raber

Magam azt látom, hogy mindenkinek van módja elmondani véleményét:
https://www.facebook.com/szeml..

@hhonor

Máté-Tóth András
https://szemlelek.net

"Mit kezdjünk a Húsvéttal?

A kereszténység legnagyobb ünnepe mára inkább a legnagyobb nehézséget jelenti, a nem-hívőknek és a hívőknek egyaránt. Az ünnep tartalma elveszett, hagyományai pedig kiürültek. Mit ünneplünk tehát?

Mielőtt bárki úgy vélné, hogy ez az írás is csak amolyan polgárpukkasztás, téved. Amiről beszámolok, az húsba vágó valóság, egyike a legjelentősebb vallási dráma drámájának. A Húsvét a kereszténység leglényegesebb tanításának ünnepe, amelyből a teológia és a liturgikus gyakorlat értelmét nyeri. A kereszténységet az különbözteti meg az összes többi nagy vallási hagyománytól, hogy Isten megtestesült Fiát megváltóként imádja, aki halálával és föltámadásával megváltotta a világot.

Minden nemes vallási hagyományban van áldozat, de a kereszténységben ezt az áldozatot Isten Fia hozza, s ez páratlan.

A Húsvét a megváltás ünnepe, amelyet a kereszténység történelmének kezdetétől fogva ünnepelt, s amely a világ keresztény kultúra által befolyásolt részein munkaszüneti nap. A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: “Jézus föltámadása a Krisztusba vetett hitünk legnagyobb igazsága … Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (KEK 638).

Számos kutatás igazolja viszont, hogy a feltámadás keresztény tanítása kikopott a keresztények hitvilágából. A statisztikai adatok helyett egy pap beszámolójával jól érzékeltethető, miről van szó. Egy magyarországi, hagyományosan vallásos sváb faluban a plébános nagy hittel és nagy meggyőző erővel beszélt a feltámadási szentmisén. Ahogy mondta, úgy éreztem, hogy tényleg a Szentlélek szól belőle.

A mise végén odament hozzá egy idős sváb asszony, a plébánia egyik leghűségesebb híve, s megkérdezte a papot. "Mondja plébános úr, ezt a feltámadás dolgot maga komolyan gondolja?" A pap még a liturgiától fűtött hangulatban azonnal igennel válaszolt. Mire az asszony: “na, ne mondja már”. Majd hátat fordított és hazaballagott.

A Húsvétot hittel ünneplő keresztények jellemzően nem hisznek a feltámadásban. A Hiszekegyben minden vasárnap megismételik, hogy “harmadnapon feltámadt a halottak közül”, minden évben elmennek a feltámadási misére, de hogy a feltámadás hitének tartalma mi lenne, ott zavarba jönnek.

A megváltás tana két pilléren nyugszik: Krisztus a halálával megszabadít a bűntől, föltámadásával pedig megnyitja az utat az új életre. A legnagyobb nehézséget a keresztény hit számára az engesztelő áldozat jelenti. János első levelében ez olvasható: "Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért" (1Jn 4,10). Annak az Istennek a képe azonban, aki azáltal békül ki a bűnös világgal, hogy saját fiát feláldozza, az ember számára aligha felfogható. S a hívek is inkább nem is gondolnak bele abba, hogy ez mit jelent. Pedig a keresztény tanításnak ez központi magva. A katolikus katekizmus több helyen is aláhúzza az engesztelés motívumát. “Isten azáltal, hogy a bűneinkért odaadja a Fiát, kinyilvánítja, hogy az Ő ránk vonatkozó terve a jóakaró szeretet terve, mely minden érdemünket megelőzi. (KEK 604) “Ez az áldozat elsősorban magának az Atyaistennek az ajándéka: az Atya odaadja a Fiát, hogy megbékéltessen minket Önmagával.” (614) A szentmiséről tanítva is ezt emeli ki: “Krisztus áldozata és az Eucharisztia áldozata egy áldozat (...), ez az áldozat valóban engesztelő.” (1367) A papság identitásának és szolgálatának a lényege is ezzel az áldozattal függ össze, erre alapul: “Egész papi szolgálatuk ebből az egyetlen áldozatból meríti erejét.” (1566)

Az engesztelő áldozat teológiai modelljében nem az áldozat momentuma okoz nehézséget, hanem az engeszteléséé.

Mintha Isten valami zord nagy úr lenne, akit semmivel nem lehet kiengesztelni, mert Ádám vétke óta kérlelhetetlen haragot táplál az emberrel szemben.

De a saját fia halálát látva mégis megenyhül és megbocsájt. Ezzel lezáródik az Isten haragjának a szakasza, melyet az ember bűne idézett elő, s elkezdődik az Isten irgalmának szakasza, melyet Krisztus áldozatvállalása tett lehetővé. Ez az istenkép azonban túlságosan egyoldalú, még inkább antropomorf. A megváltás és az engesztelő áldozat teológiai modelljét és az erre alapuló egyházi tanítást nem a modern kor érzelem- és indulatközpontú gondolkodása talaján fogalmazták meg, hanem a latin jogi gondolkodás alapján, amely a tartozik-követel viszony szerint tekintett az Isten és az ember kapcsolatára. A bűn miatt az ember tartozik Istennek, s ezt a tartozást csak bűntelen ember róhatja le, s ez csak Jézus Krisztus lehet.

Pozitívan fogalmazva:

a Húsvétban azt ünnepli a kereszténység, hogy az ember számára elhárult minden akadály az elől, hogy harmonikus viszonyba legyen Istennel és kövesse annak a Jézus Krisztusnak a tanítását és életpéldáját, aki egészen a halálig hűséges volt Atyjához. A Húsvét annak az ünnepe, hogy az ember megvalósíthatja önmagát a szeretetben.

Nincs az a külső vagy belső, profán vagy vallási akadály, amely ne lenne leküzdhető, mert Akit a kereszten legyőztek, Azt Isten föltámasztotta a halálból.

A Húsvét vallási ünnep, s a vallások leglényegesebb tanításai mindig is elsősorban titkok. Miközben a kereszténység az ünnepen megismétli a Szentírás vagy az egyház tanításának hagyományos szavait, sohasem felejti, hogy amit mond, azt maga sem érti egészen. De hiszi, hogy e titok igézetében mélyülhet el és lehet egyre tágasabb a megértése is."

Válaszok:
hhonor | 2019. április 18. 22:46
@hhonor

Miért ne lehetne közszolgálati csatornákon Húsvétkor olyan filmeket vetíteni, amelyeknek középpontjában Jézus áll? Élete, kereszthalála, feltámadása? Nem Jézus feltámadását, megváltásunkat ünnepeljük Húsvétkor?

Válaszok:
hhonor | 2019. április 18. 22:59
Sulammit | 2019. április 18. 23:46
@hhonor

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak." [Jn 3, 16-17]

https://www.youtube.com/watch?..

Válaszok:
hhonor | 2019. április 18. 23:06
@hhonor

"Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja." [Mt 16, 24-25]

"Így lett a dúsgazdag vállalkozóból medvepásztor
szemlelek.net

Szin János soha nem térne vissza korábbi életmódjához – a minél több pénz helyett a minél nagyobb boldogságra törekszik.

„A mennyek elsorolják az Ő dicséretét, és keze munkáját hirdeti az égbolt”.

Interjúalanyunk mérhetetlen gazdagságban élte életét: sikeres vállalkozóként óriási villájában a fényűzés a mindennapjai része volt. Az életét átszőtte az anyagi sikeresség: a gazdagság sokat adott az életében, de közben titokban el is vett. A felhőtlenség egy diagnózissal azonnal szilánkjaira hullott: agyrákot állapítottak meg nála. Túlélte, de mindenét elveszítette. Ma Erdélyben medvepásztorként él. Életéről április 25-én mesél majd a III. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencián, de a SZEMléleken már most ízelítőt kaphatunk különleges kalandjaiból.

– Mi volt élete legnagyobb „üzlete”? A betegsége során Istennel kötött alkura tippelünk.
– Igen, mindenképpen az, ha ezt egyáltalán üzletnek nevezhetjük. De azt tudjuk jól, hogy az Úrral nem lehet üzletet kötni: az Úrtól lehet kérni, és lehet kapni dolgokat. Ha ettől eltekintünk akkor legnagyobb üzletemnek azt nevezhetjük, hogy egész fiatalon – már 19 éves koromtól – szerencsejáték-szervezéssel kezdtem el foglalkozni, közel 20 évig nyerőgépeket üzemeltettem, ami már néhány év elteltével is nagyon-nagyon jó bevételt hozott. Minden havi nyereségem annyi volt, mint egy lottóötös akkoriban. Gyakorlatilag néhány éven keresztül minden hónapban volt egy telitalálatom.

– Boldogabb most, medvepásztorként, mint sikeres vállalkozóként?

– Úgy gondolom, nem függ össze a pénz mennyiségével az ember életminősége. Mikor a legtöbb pénzem volt, akkor derült ki, hogy agydaganatom van, így egy cseppet sem voltam boldog ebben a helyzetben attól, hogy milyen sokat keresek. Ekkor eszméltem rá, hogy az egész vagyonom úgy, ahogy van semmit nem ér, mert ezzel a pénzzel nem tudom meggyógyítani magam. Nagyon sok mindent átértékel ilyenkor az ember, és egész máshogy kezd gondolkodni is. A kérdésre is válaszolva: sikeres vállalkozóként rengeteg hamis illúziót láttam, ami boldogságnak tűnt, és mikor a pénzem elfogyott, akkor egy ideig úgy éreztem, hogy hiányzik is az a biztonság, amit a pénz nyújt. Aztán, ahogy újra befogadtam az Urat a szívembe és felnőtt fejjel újra megkeresztelkedtem – bár meg voltam keresztelve korábban is –, onnantól egy sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam..."

teljes tartalom:
https://szemlelek.net/2019/04/..

@hhonor

Igen azt ünnepeljük. Ha te a szentmisén vagy nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton és vasárnap, hogy tudnád nézni a TV műsorokat? És mi lenne, ha legalább ilyenkor nem tévéznél?

Duna TV Názáreti Mária I. 21:55 nagypétek
Nagyszombat II. rész

Válaszok:
hhonor | 2019. április 19. 04:18
hhonor | 2019. április 19. 04:36
@Sulammit

Nem ertem, hogy Jezus eletet miert ne mutathatnank be a televizioban? Sem Husvetkor, sem Karacsonykor, pedig Jezus mintakra szuksege lenne a tarsadalomnak, keresztenynek, hiszen a kereszteny Krisztus kovetot jelent. Nem ferne bele a musoridobe? Vajon az egesz orszag, a teljes tarsadalom szentmisen lesz, napokon keresztul, 0-24 oraban? Sokan tv elott fognak pihenni. Valoban felesleges dolog lenne Jezus eletet, tanitasait, feltamadasat bemutato tartalmat vetiteni akkor, amikor feltamadasat, az emberiseg megvaltasat unnepeljuk? Nem Jezus a merce, a kovetendo kozvetlen minta?

Válaszok:
Sulammit | 2019. április 19. 08:22
@Sulammit

Maria elete is peldamutato, az O szemszogebol is tanulsagos adott események bemutatasa. Kozvetlenul Jezus eletet nem mutatjuk be Husvetkor, a Mariarol szolot pedig este 10-kor vetitjuk. Husvetot unnepeljuk, Jezus feltamadasat, megvaltasunkat, keresztenykent.

Válaszok:
hhonor | 2019. április 19. 04:43
Sulammit | 2019. április 19. 08:30
@hhonor

Keresztenysegunk Jezus kozpontu maradjon vagy mindinkabb ember kozpontuva formalodjon altalunk? Errol magunk hozhatunk dontest vagy magunk csak arrol donthetunk, hogy valaszolunk=e Jezus hivasara, torekszunk Ot kovetni vagy sem?

Válaszok:
hhonor | 2019. április 19. 04:55
@hhonor

Nelkulozhetetlen szerepe van a negy evangeliumnak a keresztenyek Szentirasaban.

@hhonor

Akkor inkább olyan beszélgető műsorokat, mint pl. márc. 15-én.
Nekem csak Zeffirelli Jézus filmje tetszik. Azt nem vetíthetik évenként kétszer, bár én megnézném, de pont akkor vannak a szentmisék. Több olyan készült, ami számomra nézhetetlen, limonádé, vagy tele van tévtanokkal.
A nagyszombati Mária filmet sem fogom látni, mert nálunk 20 órakor kezdődik a szentmise.
Persze, hogy jó lenne sok Jézus életéről szóló feldolgozást látni, de a gyakorló keresztényeknek az ünnepek alatt nem áll módjukban.
Nem felesleges, nem erről van szó. A "0-24 óráig" Tudod, az emberek dolgoznak, és amellett kell készülni az ünnepekre.
És ezek családi ünnepek. Vendégeket várunk.
Voltál ma vásárolni a piacon, csarnokban, üzletekben? Most szerzik, szerezzük be az ünnepekre való élelmiszereket.
Mindenhol a sorban állás. Aztán elkészíteni, majd holt fáradtan szentmisére menni, ami nagyszombaton több, mint 3-4 órás.
Nagycsütörtökön is a mise utáni virrasztás. Kinek van kedve és ideje TV- t nézni.

@Öreg

Kedves Öreg! El akartalak hívni az Egyetemi templomba nagyhétfőn ökumenikus imaórára.

„Tudjunk mindig békével válaszolni a gyűlöletre” – Ökumenikus imaóra Budapesten korunk vértanúiért
Michael August Blume SVD apostoli nuncius vezette április 15-én, nagyhétfőn a budapesti Egyetemi templomban az ökumenikus imádságot, amelyen a Sant’Egidio közösség szervezésében emlékeztek meg korunk vértanúiról.

https://www.magyarkurir.hu/haz..

@hhonor

Jó, persze. Rendben.

Ez egy hazugság, amit írsz!

"A magyar egyházak mai tevékenysége azonban inkább pártpolitikai tevékenység, semmint közéleti, társadalmi vagy teológiai tevékenység."

„Az a lényeg, hogy fájjon” – Nagypénteki interjú Erdő Péter bíborossal

https://www.magyarkurir.hu/nez..

Válaszok:
hhonor | 2019. április 19. 08:52
@Sulammit

Érdemes elolvasni, érdemes lenne bemutatni a magyar médiákban, már átvéve egyben a teljes tartalmat a valaszonline.hu-ról (ezen hozzászólás végén a link). Egyenes, bölcs megnyilvánulások, miközben a Magyar Kurír által közölt rövidebb részletet bemásolnám ide.

„Az a lényeg, hogy fájjon” – Nagypénteki interjú Erdő Péter bíborossal
2019. április 19., péntek | 8:01

Erdő Péter bíboros, prímás interjút adott a Válasz Online-nak, melyben böjtről, politikáról, keresztény Európáról beszélt Stumpf András újságírónak.

„– Tett idén böjti fogadalmat?
– Nem fogadalmat szoktam tenni, az ugyanis nagyon ünnepélyes vallásos cselekedet. Inkább elhatározásnak mondanám. A böjt mindig bűnbánati idő, s háromféle bűnbánati cselekedet létezik: a böjt, az imádság és a segítő szeretet gyakorlása. Mindháromra nagy szükség van.

– A böjti „elhatározásokat” tehát sikerült teljesítenie?
– Nem összegszerűen szoktam meghatározni, hogy mennyit kívánok adakozni, tehát ezt így nehéz mérni.

– Akkor mégis mi a mérce?
– Az a lényeg, hogy fájjon.

– Hogy fájjon?
– Igen. Annyit adni, annyit tenni, hogy az ember megérezze. Hogy erőfeszítés, hogy kényelmetlen legyen. (...)

– Amikor tehát keresztény Magyarországról, keresztény Európáról hallunk nap mint nap, amikor a kereszténység politikai nyilatkozatokban szinte egyenlővé válik azzal, hogy nem muszlim, nem migráns, hanem fehér és európai – akkor mit érez?
– A fehérséget azért nem nagyon hangsúlyoznám katolikusként – elég elmenni Budapesten a Szent István Bazilikába, ahol egy nagyon kedves ghánai testvérünk tartja az angol misét minden vasárnap. Budapesten tizenhat nyelven van mise.

A kereszténység pedig nem lehet negatív fogalom. Nem azt mondja meg, mi nem vagyok. Krisztushoz tartozást jelent. Aki elfogadta őt messiásnak, azokat kezdték el kereszténynek nevezni – mások. Mégpedig Antiókhiában, a mai Törökország területén, közvetlenül a szír határ mellett. Hogy pontosak legyünk.

Keresztény politikáról szokás persze beszélni, s ha ez azt jelenti, hogy a politikus a katolikus egyház társadalmi tanításának fényében szeretné végezni a dolgát, az tiszteletreméltó. Igaz, nehéz vállalás. Már a 19. századi Németországban megkülönböztették egyébként a hitvalló és kulturális kereszténységet, a mai magyar helyzetre azonban nem alkalmazható már a népegyház fogalma sem. Csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.

– A fenti értelemben kulturálisan az lesz.
– Mi a kultúra? Az emberi közösség életének egysége. Az építészet, a konyha, a zene, a művészet, az ünnepek. Ennyiben persze beszélhetünk keresztény kultúráról. A vasárnap a munkaszüneti nap, húsvét is ünnep, az épített környezetünket meghatározzák a templomtornyok Európa-szerte. Egy hete még lehet, hogy magyarázatra szorult volna mindez, ám az égő Notre-Dame látványa nem csak a hívőket töltötte el mély fájdalommal. Ez a közös fájdalom mutatja kereszténységünk és európaiságunk mély és szoros összefonódását. A kultúra középpontjában általában világnézet áll. Többnyire vallás. Egységbe azonban akkor rendeződik, ha az alapját a hit képezi. Ha nincs hit, egy nemzedék még követi ezeket a szokásokat – kényelemből. Sokkal tovább azonban nem.”

Az interjú teljes terjedelmében ITT elérhető:
https://www.valaszonline.hu/20..

Válaszok:
Sulammit | 2019. április 19. 09:53
@annamanna

Egyik helyen sem. Nagypénteken mindegyik zárva van. Hála Istennek!

@hhonor

Köszi, de a hosszabb változatot most olvasom. Nagyon jó interjú, még jobb válaszokkal.
Jó válaszok az Erdő Pétert bírálóknak is.

https://www.valaszonline.hu/20..

Juj, nincs időm erre a hülye picsára, de biztos, hogy ilyen idiótákat kell szemlézni? nagy az Isten állatkertje.....