Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem izgalmas írás. Nyilvánvalóan a liberális-globális elit számára kellemetlen és kényelmetlen az a szerepcsere, amelyben nem ők a "jó fiúk", a kiszolgáltatott és alávetett tömegek lánglelkű harcosai és védelmezői, hanem bizony jelenleg a tömegek manipulálói és a fölöttük uralkodó réteg képviselői.

@Zokni

A szokásosan arrogáns és pökhendi stílusú válaszra reflektálva: bizony van különbség a globális és a helyi érdek között, nem is kicsi. Az ön logikája azoké, akik nem óhajtják a békákat megkérdezni a mocsár lecsapolása előtt.

Helyi érdek például a hagyományok, a történelmi örökség megőrzése. A helyi termelők, termékek védelme. A nemzeti identitás erősítése.

Globális érdek az internacionalizmus és a tömeges fogyasztói kultúra terjesztése. A transznacionális konszernek profitjának a maximalizálása, akár egész helyi vertikumok megszüntetésével. A multikulturalizmus erőltetésével a nemzeti identitás gyengítése.

Én pedig azt mondom, hogy felejtsük el és hagyjuk a fenébe Gramscit! A vázolt tézisek felismeréséhez és megértéséhez nincs szükségünk a marxista bikkfanyelvre és egy kommunistára. Ezek a gondolatok csak egy marxista számára relevanciák, mert egyébként közismert történeti-szociológiai összefüggések.

Micsoda baromnak kell lenni ahhoz, hogy valaki komolyan leírjon ilyet, hogy "a proletariátusnak ... az intellektuális hatalom megszerzésével is foglalkoznia kell"! Ahogy az is hülyeség, hogy egy politikai mozgalom "mozgóháború" helyett "állóháborúra térjen át" a kulturális hegemónia megszerzése érdekében. Kulturális hegemóniát akarattal csak diktatórikus politikai hatalom birtokában lehet kialakítani (fasizmus, nácizmus, kommunizmus), intézmények létrehozásával és átalakításával, kinevezésekkel, tiltásokkal, betiltásokkal, fenyegetésekkel, erőszakkal. Szabadsággal élő társadalomban ez még kormányzati hatalom birtokában is kockázatos vállalkozás, bármikor a visszájára fordulhat. Minél jobban erőltetik, annál inkább.

A 68-hoz kötött, ma liberálisnak vagy kultúrmarxistának nevezett új szellemi "hegemónia" sem mozgalmi termék, hanem számos társadalmi-gazdasági folyamat érdekérvényesülés és szellemi teljesítmény együttes eredménye. A "68-asok" térfoglalásának nem volt egységes ideológiája és szervezete, és semmi köze nem volt Gramscihoz és az ő "hegemónia-elméletéhez", vagy akár a "frankfurti iskolához". A folyamat kedvezményezettei és ellenzői is utólag "találtak" a maguk és az ellenlábasaik számára ilyen értelmezéseket, amelyek arra valók, hogy tudatosítsák a szellemi frontokat. Lassú és szerteágazó változásokat nem lehet szervezni, csak egymásra találni benne.

Békés Mártonnak és ifjú barátainak óvatosságot és körültekintést ajánlok, mert különben ugyanúgy járhatnak, mint a rendszerváltozás után másfél évtizedig "hegemón" szerepben lévő és tetszelgő posztmarxista magyar kulturális elit. A szellemi minőség és eredetiség fokozatosan elveszett belőlük, az eszméik és felismeréseik mantrákká és közhelyekké silányultak, s amikor a valóság távolodni kezdett a vízióiktól és a közvélemény is elfordult tőlük, kíváncsiság és kreativitás helyett ingerültség vett erőt rajtuk. A harag, vádaskodás és önsajnálat érzelmi csapdájából máig képtelenek kitörni.

Mert nagyívű és jól hangzik a "szellemi korszakváltás" jelszava, de nincs hozzá elegendő minőség a politikai jobboldalon. S a rohamcsapatokba szerveződő középszerűek (a Szakács Árpádok) ráadásul minden jel szerint kihajigálják és kiszorítják majd a minőséget képviselő szelíd konzervatívokat és szabadelvűeket is az intézményekből és pozíciókból, s a forradalmi hevületben megsemmisülnek az olyan jól kiépített, átgondolt, összetett rendszerek, mint Pálinkásé, csődbe mennek az olyan független szellemi műhelyek, mint a Heti Válasz. S egy idő után ott ül majd Békés Márton és G. Fodor Vasember Gábor a konzervatív kálmánolga stúdiójában és panaszkodik, hogy a liberálisok által megtévesztett társadalom nem nőtt fel a szellemi korszakváltás eszméjéhez.

@annamanna

Értelmezésem szerint Békés Márton Gramscihoz hasonlóan a "kulturális hegemónia" fogalmát nem a szűk értelemben vett kultúrára, hanem a társadalmi-szellemi kultúrára, az eszmékre, hitekre, szokásokra, életmódra, politikai célokra, programokra, stb. vonatkoztatta. Nekünk pedig arra ajánlja Gramscit, hogy korunk hegemón globalistamultikultiliberális szellemi kultúráját és az ezt képviselőket váltsuk fel a hagyományos, Gramsci korabeli kereszténypolgári szellemi kultúrával. Ebben egyet is értenék vele, de egyrészt szkeptikus vagyok az ilyen mozgalmakkal szemben, másrészt ehhez nincs szükségünk egy kommunista szellemi hagyatékára, van nekünk számos, annaál sokkal szebb és jobb polgári hagyatékunk és hagyományunk.

(A muszlimok sokáig valóban a nyugati kultúra csábító hatására mentek oda. Ma már úgy gondolom, hogy erről szó sincs. Lenézik a nyugati kultúrát, ellenérzésekkel jönnek ide és kimondott vagy kimondatlan hódító szándékkal.)