Jó esélye van Netanjahunak visszatérni a hatalomba – izraeli történész a Mandinernek

2022-08-16 16:05:01

Írta: Veszprémy László Bernát
Izrael és Magyarország a pironkodás nélküli nacionalizmus kevés bástyája közé tartozik – vallja Gadi Taub izraeli történész, aki az idei MCC Feszten adott elő. Interjúnk!

Gadi Taub izraeli történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem oktatója, a progresszió heves kritikusa. Írásai jelentek meg a Haarecben, a New York Times-ban és a Fathom magazinban.

*

Az MCC Feszten tartott előadásában Herzl Tivadart idézte. Mik Herzl tanulságai ma?

Herzl Tivadar az elsők között látta, hogy a modern világban a zsidó nép szabadságának sarokköve a politikai önrendelkezés kell, hogy legyen, mégpedig egy zsidó nemzetállamban.

A zsidóknak túl sokáig kellett más nemzet jóakaratára hagyatkozniuk,

hogy biztosítsák jogaikat, sőt életüket is. Herzl azt akarta, hogy a zsidók saját sorsuk urai legyenek. Izrael megalapítása a diaszpórában élő zsidókat is szabaddá tette. Mert ez egy választássá tette az életüket más országokban. De mindig van egy másik választásuk: hazaköltözhetnek Izraelbe.

Az utóbbi időben a vallásos cionizmus kitermelt egy izraeli miniszterelnököt, de aki azonban nem hozott radikális változást, sőt, nem csinált túl sok mindent. Hogyan látja Naftali Bennett örökségét?

Naftali Bennett csalás szárnyán került a miniszterelnöki székbe. Támogatóinak megígérte – élő tévéadásban alá is írt egy erről szóló dokumentumot –, hogy soha nem lesz tagja egy baloldali koalíciónak. A választások után átvette maroknyi képviselői helyét a parlamentben, és egy év miniszterelnöki székért cserébe a baloldali blokknak adta át azokat. Nem is mondanám, hogy valóban miniszterelnök volt. Apró pártja kisebbség volt a koalícióban, és a miniszterek nem érezték kötelességnek, hogy teljesítsék az ő parancsait.

Gondolja, hogy Benjamin Netanjahu visszatér a hatalomba?

Jó esélye van annak, hogy Benjamin Netanjahu visszatérjen a hatalomba. Ez a kormány sok stratégiai kárt okozott. A progresszív Nyugat elfogadása iránti vágyában megsértette a V4-blokkal való szövetségünket, veszélyeztette az Ábrahám-egyezményt, megrontotta a kapcsolatokat Putyinnal, akinek jóindulatára van szükségünk, ha Szíria felett akarunk repülni, hogy megtámadjuk az iráni erőket, és gazdaságilag is katasztrófa volt. Emellett mindenkinek, aki hajlandó volt tanulmányozni a tényeket, megmutatták, hogy a Netanjahu-per a leggyengébb bizonyítékokon alapuló politikai puccs. A védelem a bíróságon szétszedte az ügyészség vádiratát. Mindezek a tényezők együttesen valószínűleg Netanjahu győzelméhez vezetnek ősszel.

Azt is említette az MCC Feszten, hogy Júdea és Szamária területeinek feladása rakétákat jelentene Közép-Izrael számára. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek soha nem szabad véget vetnie az úgynevezett „megszállásnak”?

Izraelnek korlátozott térben

politikai autonómiát kell biztosítania a júdeai és szamáriai palesztinoknak.

Nem vonulhat vissza a Jordán völgyéből, mert ez területi folytonosságot jelentene Irántól és Iraktól egészen a Tel-Aviv feletti dombokig. Ez a régió egy nagy politikai vulkán, amely mindenféle őrültséget kitenyészt. Nem fordulhat elő, hogy a következő ISIS vagy Al-Kaida átáradjon a hegygerincen és a keskeny tengerparti síkságon, ahol a legtöbb stratégiai eszközünk összpontosul, egyetlen nemzetközi repülőterünkkel és lakosságunk nagy részével együtt. A legkeskenyebb ponton a távolság Szamária dombjainak lábai és a tenger között 14 kilométer. Igen, csak 14 kilométer. Nem kockáztathatjuk meg, hogy elveszítjük a biztonsági ellenőrzést ezen a részen.

Gadi Taub az MCC Feszten

 

Magyarország és Izrael gyümölcsöző kapcsolatot ápol az elmúlt években. Vajon a kelet-európai országok fontosabbá válnak Izrael számára a jövőben, miközben Nyugat- és Észak-Európa muszlim lakossága (és befolyása) növekszik?

Szerintem

Izrael és Magyarország a pironkodás nélküli nacionalizmus kevés bástyája közé tartozik.

És ma már csak a nacionalisták a demokrácia védelmezői. A másik oldal – a progresszív, multikulturális, globalista – nemcsak a nacionalizmust kritizálja, hanem aláássa a nemzetállamot is, és ezzel megkísérli lerombolni azt a politikai struktúrát, amelyen keresztül az állampolgárok önrendelkezést gyakorolnak. Ez végső soron az összes nemzetállam elitje és népei közötti küzdelem lényege. Az elitek irányítják a nemzetközi testületeket, a hétköznapi emberek az államokon keresztül gyakorolják a politikai hatalmat. Ez a küzdelem színtere.

Hogyan reagált Izrael az ukrajnai háborúra? Milyenek az orosz-izraeli kapcsolatok?

Ami az ukrajnai háborút illeti,

Izraelnek hallgatnia kellett volna.

Nem segítettünk az ukrán népnek Jair Lapid ügyvezető miniszterelnök szenvedélyes nyilatkozataival. Ha valamilyen segítséget akartunk nyújtani, csendesen kellett volna felajánlanunk. A Putyin elleni nyílt támadás, amikor Oroszország ellenőrzi Szíriát, közvetlenül a határunkon, nem volt okos lépés. De ahogy mondtam, Lapidnak az a legfőbb gondja, hogy a haladók elfogadják, ezért hízelgett nekik létfontosságú stratégiai érdekeink rovására.

Néhány felmenője pozsonyi volt, és feltételezem, hogy magyar származásúak voltak. Mesélne a családjáról és arról, hogy mit jelent a családi története ön számára?

Apám nem sokat beszélt a gyerekkoráról. 1939-ben megszökött a nácik elől, gőzhajóval a Dunán, le a Fekete-tengerre, onnan pedig egy menekülthajóval ment tovább,

maga mögött hagyta a régi világot.

Beszélt magyarul, fiúként magyar újságokat olvasott. Viszont az első nyelve a szlovák volt. Nagyon más világ volt akkor. Élete végéig nem volt olyan nyelv, amelyet akcentus nélkül beszélt, beleértve a héber nyelvet is

 

Kép forrása: MTI/EPA/Flash 90 pool/Yonatan Sindel