A „szólásszabadság kereszteslovagja” – ki is valójában Elon Musk?

2022-05-11 12:01:00

Írta: Veczán Zoltán
Aki nem ismeri azt a választ, hogy „nem”; aki szerint meg kell szüntetni a Twitteren a balos cenzúrát; akitől a demokráciát féltik a demokraták – portrénk Elon Muskról! Brutális gyerekkortól az amerikai álomig, sakk-szakkörtől a Twitter-bevásárlásig, Obama támogatásától Trump visszaengedéséig: ki valójában ez a különc üzletember, a világ jelenleg leggazdagabb embere?

Magyarországon korántsem akkora durranás a Twitter, mint a nagybetűs nyugaton: a néhány százezer magyar felhasználójából alig pár százalék valóban aktív – sokak szerint a magyar nyelv eleve nem kompatibilis a 140, utóbb 280 karakteres maximális üzenethosszal.

Mindenesetre a Twitter – feltörekvő társai ellenére – továbbra is a világ egyik leglátogatottabb közösségi platformja, csaknem félmilliárd felhasználóval,

Nyugaton számtalan politikus, véleményvezér és vállalat első számú kommunikációs felülete.

Donald Trump legendás Twitter-bejegyzései, majd az elnök letiltása nem csak azt mutatta meg, hogy milyen könnyen el lehet érni a platformon keresztül közvetlenül, a média különféle torzításai nélkül emberek millióit; de azt is, micsoda hatalom összpontosul annak a kezében, aki meghatározhatja, ki használhatja és ki nem ezt az eszközt.

Most pedig Elon Musk, a világ jelenlegi leggazdagabb embere címet őrző, dél-afrikai származású libertariánus milliárdos fogta magát, és 44 milliárd dollárért megvette a platformot, ami igazi tiltakozáscunamit indított el az amerikai baloldalon.

De ki is ez az ember, akitől most éppen rettegni kéne a progresszív vélményvezérek szerint?

Kalandos életút és a kocka srác

Az ötvenegyediket taposó Musk családi háttere meglehetősen zűrös. Sűrűn szőtt, sok vargabetűvel, betört lovakkal, Cadillac-kel és furgonba pakolt élettel, családon belüli erőszakkal, válással, szépségversenyekkel és sportrepülőkkel – amikkel, ha úgy volt, reptér híján az utcán landoltak.

Elon már kisgyerekként kitűnt társai közül. Erőszakos apja, Errol gondozásába kerülve a válás után rendszeres fenyítés várta otthon, és kortársai sem kímélték az iskolában. Mint egyszer nyilatkozta, valójában inkább a könyvei nevelték fel, semmint a szülei.

Igazi geek kocka volt: saját bevallása szerint volt, hogy napi tíz órát is sci-fi könyveket bújt, de kilencéves korára „kivégezte” például a 75 ezer szócikkes Encyclopedia Britannicát, emellett lelkesedett a képregényekért és az űrutazásért, álma volt, hogy Amerikában csinálja meg a szerencséjét. Kikönyörgött magának egy akkor sem hipermodernnek számító Commodore VIC-20-as számítógépet,

három nap alatt megtanulta a Basic programnyelvet,

11 évesen pedig olyan számítógépes játékot programozott, amit 500 dollárért el tudott adni egy magazinnak.

Musk 12 évesen gimnáziumi sakk-körben játszott – és rendszerint nyert. Asperger-szindrómájáról a Saturday Night Live című népszerű műsorban vallott, elmondva, hogy például az intuitív megértés hiánya miatt sokszor szembesült azzal, hogy az emberek nem szó szerint értik, amit mondanak, ő viszont nem tud pragmatikusan a szavaik mögé látni – ugyanakkor ez segítette őt a technológiai karrierjében.

Elon Musk 17 évesen végül otthagyta a mérgező otthoni légkört és szülővárosát, Pretoriát is, Kanadába utazott – az Egyesült Államokban ekkor még nem kapott volna állampolgárságot, kanadai származású édesanyja révén itt viszont igen –, a kingstoni Queen’s Egyetemen tanult, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Justine Wilsonnal, akivel 2008-as válásukig és öt fiúgyermekig koptatták a bájtokat. Innen két év után a Pennsylvaniai Egyetemre vezetett útja, főiskolai diplomát szerzett fizikából és közgazdaságtanból, mint később fogalmazott: „a fizika jó keretet ad a gondolkodáshoz”. Édesanyjától, Maye Musktól meg efféle bölcsességeket kaphatott útravalóul, legalábbis annak önéletrajzi könyve alapján: „Élj veszélyesen, de óvatosan”, illetve egy másik, búr eredetű mondást: „egy jó gazda mindig előre tervez”.

(Fotó: PATRICK PLEUL / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP)

 

A tehetséges fiatalembert fel is vették a Stanfordra, s bár pár nap után otthagyta az egyetemet, itt, a kaliforniai Palo Altóban indult be a nagyüzem: a Musk-fivérek,

Elon és öccse, Kimbal a nagy dot com-lufi felfújásának idején „beszálltak az internetbe”,

Vágási Ferivel ellentétben azonban nagyüzemben. Megalapították a Global Link Information nevű vállalkozást, amivel előbb netes jelenlétet biztosítottak helyi vállalkozásoknak, utóbb főleg városkalauzokat fejlesztettek újságoknak, többek között a The New York Times-nak. Végül, ekkor már Zip2 néven, 1999-ben a Compaq Computer megvette az egészet 305 millió dollárért (hogy a saját, ma már szintén webfosszíliaként jellemezhető AltaVista nevű keresőjüket fejlesszék vele); az összegből a testvéreknek mintegy 10 százaléka jutott.

Elon a pénzből egyrészt megalapította az X.com-ot, amely egyesülve egy másik céggel (Confinity Inc.) létrehozta a ma is működő PayPal nevű, a netes vásárlásokat megkönnyítő pénzügyi vállalatot, amelyet 2002-ben már másfél milliárd dollárért tudtak értékesíteni az eBay-nek. Ebben az évben sikerült megkapnia az amerikai állampolgárságot is.

Ekkor alapította meg azt a SpaceX nevű céget, aminek 2018-ban az űrbe kilőtt Teslát is köszönhetjük – de ennyire nem érdemes még előrefutni, itt még csak arról volt szó, hogy a friss milliomos mérnök-vállalkozó zseni nem bírt elszakadni gyerekkora sci-fi álmaitól, és beszállt az űriparba. Előre tervezve, mint egy jó búr gazda, illetve

azzal az ambiciózus céllal, hogy lekörözze magát a NASA-t.

Ahogy 2004-ben, a kevés befektető egyikeként és legnagyobbjaként érdemesnek látta beszállni egy Tesla Motors nevű kicsi elektromosautó-fejlesztő startup cégbe, mert tetszett neki a hosszútávú terv: Amerika megszabadítása az olajfüggéstől.

 

Az űrbe kilőtt Tesla kocsi

 

Teslával az űrbe

Musk magánvagyonából 6,5 millió dollárt fektetett a bukdácsoló kis startupba, amelyiknek így legfőbb részvényese és elnöke lett, friss tőkét és levegőt hozva a Teslába.

Volt felesége – akitől 2008-ban elvált – 2010-ben terjedelmes esszében vallott kapcsolatukról, anyagilag döcögős első éveikről, ami hirtelen luxusvillába és repülőleckékbe csapott át, elsőszülöttjük haláláról; a válásról, az új feleséggel való normális viszonyáról, miegyébről. De két mondat talán külön izgalmas Elon személyisége kapcsán: az egyik, hogy

a feleségének gyakran mondta, „ha az alkalmazottam lennél, kirúgnálak!”,

illetve, miszerint „nem az a fajta ember, aki elfogadja azt a választ, hogy »nem«”.

Elon magát egyébként mindig büszkén munkafüggőként (workaholic) jellemezte, energiái meg is látszottak két dédelgetett vállalata eredményein.

A Tesla – néhány további tízmillió dolláros tőkeinjekcióval – felpörgött, 2008-ban kiadták első elektromos autójukat, a Tesla Roadstert, amire egyből százával érkeztek az előrendelések, de az igazi siker kapuját a 2009-es Tesla Model S nyitotta ki, amelyet 2012-ben kezdtek el leszállítani a megrendelőknek, immár ezres, majd tízezres tételben. Majd jöttek az újabb és újabb modellek, elektromos városi terepjáró, elektromos kamion, illetve a szintén sci-fi ihlette Tesla Cybertruck. Közben az önvezető autózás terén is évekkel lekörözték konkurenseiket, közben a részvények ára is kilőtt, előbb a konkurens autógyártókat, tavaly magát a Facebook utasította maga mögé a Tesla.

„Not all heroes wear capes” – Musk valóban nem mutatkozik köpenyben, de számos csodálója – köztük a Marvel univerzumban a karaktert megformáló színész, Robert Downey Jr – is úgy áradozott, Musk maga az „igazi Vasember”; a sorozat második részében egyébként egy kis szerepet is kapott a képregényrajongó mérnök-milliárdos. Az internetes mémkultúra egyik hőse, Donald Trump maga pedig Edisonhoz méltó koponyaként hivatkozott a milliárdosra, s persze a toxikus-pozitív motivációipar is felfedezte magának.

A SpaceX sem pihent eközben: az űrrepülés forradalmasítását célul kitűző vállalattal 2006-ban szerződést kötött maga a NASA, a Falcon 1-es – első magántőkéből megvalósult folyékony üzemanyagú rakéta – már 2008-ban elérte a világűrt, majd

jött az első saját fejlesztésű űrhajó, a Dragon, amely első magángépként landolt a Nemzetközi Űrállomáson;

a Falcon 9-es pedig már haza is tudott térni egy darabban, miután a Föld körüli pályára állított egy műholdat.

Számtalan egyéb fejlesztés mellett Musk a showelemeket is imádta, imádja – a róla írt életrajzi könyvben erre bőségesen találni utalásokat –, ennek köszönhető például az emlékezetes űrrepülés, amikor a Falcon Heavy kísérleti példányával egy piros Tesla Roadstert is kilőtt az űrbe 2018-ban. De a SpaceX terméke a Starlink nevű műholdprojekt, amely a földi internetszolgáltatókkal szállna versenybe, jelenleg több száz műholdat keringtetve Föld körüli pályán, mintegy 500 kilométeres magasságban.

Muskot ma a Forbes és a Bloomberg is a világ leggazdagabb embereként listázza, jóval a második, az Amazon cégbirodalmat megalapító Jeff Bezos előtt. Musk vagyonát mintegy 250 milliárd – negyed trilliárd – dollárra tették,

összehasonlításképpen ez körülbelül annyi, mint Finnország teljes éves GDP-je.

Musk és a politika

Elon Musk magára szívesen hivatkozott „félig republikánusként, félig demokrataként”, függetlenként, miegyébként. Politikai nézetei kapcsán nemrég egy mémet osztott meg saját Twitter-oldalán, amelyen bemutatta, hogyan lett belőle úgy „jobboldali”, hogy az ő meggyőződése nem változott, csak a körülötte lévő világ tolódott erősen balra.

Kívülről inkább tűnik libertariánusnak, mint liberálisnak: amikor Kaliforniában túl magasnak találta az adókat és nehézkesnek a szabályozást (véget nem érő harca a San Francisco-i tőzsdefelügyelettel, akiket „fattyaknak” nevezett, s lemondatták az igazgatótanács elnöki posztjáról spekulatív Twitter-posztjai miatt, külön cikk témáját képezhetné), Texasba költözött, számos összezördülése volt a szakszervezetekkel (de aludt a Tesla-gyár padlóján is, hogy megmutassa, együtt érez a munkásokkal),

és „fasisztának” nevezte a koronavírus miatti korlátozásokat.

A The American Civil Liberties Union nevű, szólásszabadságért is küzdő szervezet főtámogatója is emellett, a politikai pártoknak nem nagyon adományozott, noha ez választott hazájában a gazdag emberek szokása. Mintegy 100 ezer dollárnyi adományából részesült Barack Obama és Hillary Clinton is (azt is elmondta egyszer, hogy maguk a vállalkozásai tesznek a legnagyobb jót az emberiségnek, például az elektromos autók az éghajlatváltozás megfékezéséért); ugyanakkor Joe Biden elnöknek nem híve, aki szerinte éppen a Teslát bünteti, noha amúgy nyilvánosan az elektromos autókat méltatja.

Musk tweetje a balra tartó nyilvánosságról szóló karikatúrával

 

Szólásszabadság mindenek felett

Amit azonban igazán nem tudott neki megbocsátani az amerikai fősodor, az a Trumppal való pragmatikus viszonya, noha az egyik első üzletember volt, aki otthagyta a Fehér Ház üzleti tanácsát, miután az elnök kilépett a párizsi klímaegyezményből. Ugyanakkor, mint nemrég nyilatkozta, a szólásszabadság híveként visszaállítaná a volt elnök Twitter-fiókját, ami a liberális túlsúlyú államokbeli sajtóban maga az ősbűn. Erről tavaly Rod Dreher az MCC Fesztiválon elmondta: a klasszikus liberalizmus, vagyis a szólásszabadságba vetett feltétlen hit a baloldali nyomásgyakorlás és cancel culture miatt kiveszőben van, illetve áttolódott konzervatív oldalra.

Musk a Twitter megvásárlását a szólásszabadságért folytatott keresztes hadjáratnak nevezte – a platform szerinte mára a világ egyik főterévé vált, ezért fontos, hogy ott a törvény adta keretek szerint szabadon fejezhessék ki véleményüket. Arról is beszélt, nyílt forráskódúvá akarja tenni az algoritmust.

A hír hallatán persze a konzervatívok és a republikánus politikusok örömüknek adtak hangot – Ted Cruz szenátor például „az elmúlt évtizedek legnagyobb eseményének” nevezte a vásárlást a szólásszabadság szempontjából, Tucker Carlson médiasztár (korábbi exkluzív interjúnk vele itt olvasható) pedig

egy Terminator-filmekből ismert idézettel közölte: „visszatértünk”

– a liberális és a baloldalon eluralkodott a rettegés.

Alexandria Ocasio-Cortez demokrata képviselő közölte „a gyűlölet-bűncselekmények berobbanására” számít, Elizabeth Warren szenátor pedig egyenesen a demokráciára jelentett veszélyként értékelte, hogy a nagytáború online felületen, feltételezésük szerint, kevésbé cenzúrázzák majd a konzervatív tartalmakat, mint korábban.

A The Washington Post által idézett kutatás szerint a republikánus párti Twitter-fiókok több mint harmadát felfüggesztették a közösségi médium moderátorai a 2020-as amerikai elnökválasztás idején, míg a demokratáknak csupán 8 százalékát, de ez a felmérés szerint csupán azért történt, mert előbbiek több hamis információt osztottak meg. Nos, ha emlékszünk a közösségi médiában az úgynevezett „tényellenőrök” dicstelen, egyoldalú munkásságára, teljesebb képet kaphatunk arról, mi számít „hamis információnak”. Mindenesetre baloldalon most nem nagyon került elő a Facebook kapcsán emlegetett érv, miszerint ez egy magánvállalat, akinek nem tetszik, ami itt történik, menjen és csináljon másikat.

Közben nem csak a politikusok körében, de a baloldali fiókok gazdáinál is eluralkodott a hisztéria.

Százezerszámra távoztak a platformról, hírességek sora úgyszintén: a Newsweek listája szerint azokat, akiknek mondjuk Mark Zuckerberg egyszemélyes balos Facebook-uralmával nem nagyon akadt problémájuk, most hirtelen nagyon zavarni kezdte, hogy lett egy platformja egy másik milliárdosnak, nőgyűlölettől, gyűlöletbeszédtől és minden egyébtől is tartva.

Hát még amikor Musk kitwittelte 80 millió követőjének, hogy a Twitter „egyértelműen elfogult” a baloldal javára!

Nem jobbos: csak szabad

Persze a meccs még koránt sincs lejátszva. Musk nézeteinek ismeretében valószínűleg szó sincs arról, hogy visszafordítaná a cenzúrát a woke baloldali-liberális véleménykonglomerátum ellen, a konzervatívoknak kedvezve; moderáció biztosan lesz, még ha lazább és kevésbé egyoldalú is, mint korábban, vagyis nem lesz a Twitterből az a rasszista-sovén paradicsom, amitől baloldalon rettegnek. Valószínűleg

egyszerűen csak egy fórum lesz, ahonnan nem cenzúrázzák ki többé a fősodortól eltérő nézeteket.

Mert Elon Musk egyáltalán nem jobboldali. Éppen csak – mint erre egész életútja rámutat – nem szereti, ha korlátozzák.

 

Nyitókép: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP