Hogyan látják Magyarországot a németek? – Werner Patzelt a Mandinernek

2022-05-06 12:01:00

Írta: Szilvay Gergely
Miként alakulnak a német-magyar kapcsolatok? Visszatérhet a jobboldalra a CDU-CSU? Miért pocsék a német jobboldal intellektuális helyzete? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a brüsszeli Nemzeti Konzervativizmus konferencián Werner Patzelt német politológussal, a Drezdai Politikatudományi Intézet alapítójával. Interjúnk!

Van-e helye a CDU-CSU összeomlása utána a mérsékelt középjobb pártoknak, vagy Németországban vége a jobboldalnak?

Egyértelmű, hogy van tér egy mérsékelt jobboldali párt számára a német politikai palettán. De hogy kik és mikor tudják ezt kitölteni, az nagy kérdés. A Merkel-éra eredménye az lett ugyanis, hogy

a konzervatívok nem érezték magukat többé otthon a Kereszténydemokrata Unióban.

Némelyikük egy ideig úgy gondolta, az AfD-ben találhat politikai otthonra, de az AfD egyre inkább a széljobbra tolódott, és így képtelenség lett ennek a pártnak a politikai keretrendszerén belül sikeresen konzervatív politikát csinálni. Mások azt remélik most, hogy Friedrich Merz vezetése alatt a CDU-ban megerősödhetnek a konzervatívok, de ez eddig még nem történt meg. 

Nem érkezett Merz túl későn?

Attól függ, mit jelent az, hogy túl későn.

Merznek akkor volt esélye átvenni a vezetést, amikor a pártelit már nem akadályozta többé,

és amikor Merkel zsákutcába kormányozta azt. Szóval akkor lett Merz pártvezető, amikor először lehetősége volt rá. Ha azt kérdezzük, hogy nem késő-e, hogy a CDU-CSU a középtől a radikáljobbig terjedő térben a meghatározó politikai erő legyen, akkor a válaszom az, hogy talán ez a helyzet. A CDU ugyanis nem azt a stratégiát választotta, hogy lenyúlja az AfD témáit, és szükségszerűvé teszi, hogy az AfD-sek rá szavazzanak; hanem a szélsőjobbra tolta a pártot, rányomva a szélsőségesség bélyegét – azonban ez valójában reklámnak bizonyult mindenkinek, aki radikálisabb a középjobbtól, hogy az AfD-hez csatlakozzon. ÉS az AfD így egy nem túl nagy, de mégiscsak erős párt lett, amivel számolni kell. Ráadásul a német pártrendszer olyan, hogy nehéz felfuttatni egy új pártot, és most ez a politikai tér abszolút foglalt. 

Pszichológiailag képes lenne a CDU-CSU inkább a jobboldal felé nyitni, mintsem állandóan a baloldallal kokettálni?

Merkel hivatalos titka az volt, hogy kiválóan alkalmazkodott a közvéleményhez, ugyanakkor alakítani is tudta azt. Ez egy oda-vissza játék volt. Voltak topújságírók, akikkel szoros kapcsolatban volt, és akik erre büszkék voltak. Szóval a német média közvéleményre gyakorolt hatása és Merkel dominanciára törekvése együttesen oda vezetett, hogy

a CDU elkerülte, hogy bármiben is olyan álláspontot képviseljen, ami nem népszerű egy baloldali politika klímában.

Ez nem lett volna lehetséges sem Merkel, sem az inkább balra húzó német média nélkül. S ez együtt a CDU-t a középről a középbalra tolta, a jobboldali térbe pedig benyomult az AfD. 

Mikor térhet vissza a hatalomba a CDU-CSU?

Ez két tényezőtől függ. Az egyik az általános politikai klíma. Az ukrajnai háborúval pedig ez a klíma megváltozott: a mikroagressziótól tartó mikroérzékenységek korának vége lett, és valódi problémákkal kell foglalkozni.

Márpedig a valódi problémák kezelése mindig a CDU erőssége volt.

Szóval vége annak a kornak, amikor a nemiség kérdésköre uralta a német politikai kommunikációt. 

Visszatért a kemény politika világa, és a kemény politika a jobboldal erőssége?

Így van, a puha politika pedig a baloldal erőssége. A másik fontos tényező az AfD viselkedése. Márpedig ebből kiderült, hogy az AFD tényleg a radikális jobboldal pártja lett, és így a CDU számára újra megnyílt a politikai tér a jobboldalon. 

Friedrich Merz, a CDU elnöke (fotó: AFP)

 

S mi a helyzet a jobboldal szellemi hátországával?

Ez valójában a német jobboldal leggyengébb pontja. Konzervatívnak és értelmiséginek lenni évtizedek óta ellentétes egymással Németországban. Vagy értelmiségi vagy, és akkor baloldali vagy liberális lehet a politikai meggyőződésed,

vagy konzervatív vagy, és akkor nem lehetsz értelmiségi.

Ráadásul a német újságírók a hatvanas évek óta felépítették azt a képet, miszerint a CDU nem pusztán hogy nem értelmiségi párt, hanem büszke rá, hogy anti-értelmiségi.

Viszont mivel ma van egy erős baloldal, ezért szükség lenne azokra a jobboldali értelmiségiekre, akik vízióval, narratívával, érvekkel harcolnak és intellektuálisan meggyőzőek, de azt a párat, aki esetleg szóba jöhet, a CDU nem tiszteli. A CDU kormányozni szeret, nem pedig szellemi vitákba bonyolódni. Viszont így nem tudnak mit kezdeni például az erős egyetemi baloldallal. A magyar jobboldal, a Fidesz ezt százszor jobban csinálja.

Hogyan látják Magyarországot Németországban?

A Magyarországról kialakított kép elég szomorú, mivel olyan újságírók alakították ki, akik a magyar ellenzék által sugárzott képet továbbítják. Eszerint az ellenzéket elnyomják, és ezért a magyaroknak külföldi segítségre van szükségük, azaz támogatnunk kell az ellenzéket kívülről. A legtöbb németnek pedig nincs saját képe Magyarországról, vagy ami van, az még a szocialista időkből származik, a Balatonról. És persze nem tudunk magyarul, ezért nem ismerjük a magyar vitákat, és arra tudunk hagyatkozni, amit mondanak nekünk az újságírók – miközben ők sem beszélnek magyarul, és ha más nem, akkor az angol nyelvű nemzetközi médiából és a magyarországi ismerőseiktől tájékozódnak. Ez a kép pedig távol áll a tényektől. 

A német választások előtt arra számítottunk, hogy ha a baloldal nyer, akkor az addigi Merkel-Orbán pragmatikus együttműködés politikai háborúba csap át. Hogyan látja, milyen a helyzet ezen a téren?

Az ukrajnai háború előtt én is ettől tartottam, tekintve, hogy a német baloldal nagyon ideologikus. A háború kitörése óta a baloldalt is fejbe verte a valóság, és fellazultak az ideológiai meggyőződései, Megnyílt némi tér, ráadásul az elsődleges cél most tényleg annyi, hogy a kormány hatalomban maradjon, és minden lépést ez határoz meg. Ráadásul Orbán a választások után a legrégebb óta hivatalban lévő kormányfő lesz, és jó eséllyel lehagyja Angela Merkelt is, ahogy az elcsalt választásokról szóló mendemondáknak is annyi, szóval

Orbánnal, tetszik vagy sem, számolni kell.

Ráadásul Magyarország és Lengyelország rengeteg menekültet fogad be Ukrajnából, így nehéz lesz őket továbbra is pellengérre állítani, valamiféle közeledésnek be kell következnie. A két országgal szemben folytatott öntelt és arrogáns hadjárat azt célozta, hogy valamiképp leválasszák azokat, akik nem úgy akarnak európaiak lenni, ahogy azt Brüsszel elképzeli. Talán ez a korszak véget ér.