Hálózatok csapdájában – Bűn, bűnüldözés és politika Szlovákiában

2022-05-06 06:54:27
„Ha felakasztva találnak, nem én voltam” – kommentálta drámaian Robert Fico az ellene és bizalmasai ellen folytatott nyomozást. Zajlik a szlovákiai politikai leszámolások újabb hulláma.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

 

Emlékezetes, milyen dicstelen véget ért a három kormányt is vezető Robert Fico tízéves uralma, amikor a Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és menyasszonya meggyilkolása nyomán őt és legfőbb bizalmasait lényegében elsöpörte a népharag. Még előtte – vezéráldozatként – állt fel a bársonyszékből Robert Kaliňák belügyminiszter: ő 2018. március 13-án, főnöke 15-én adta át lemondását Andrej Kiska köztársasági elnöknek.

A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) aktivizálta magát: noha a Robert Fico helyetteséből miniszterelnökké előlépő Peter Pellegrini kormánya kitöltötte négyéves ciklusát, 2020 tavaszán jött a választás és egy új kabinet Igor Matovič vezetésével, s kisvártatva megindult az alapos nyomozás a korábbi miniszterelnök körei ellen.

Előbb egy Tisztítótűznek nevezett akcióban lehalászták a Ficóék körüli kishalakat, azok vallomásaiból pedig

eljutottak oda, amit Vasiľ Špirko ügyész nemrég a jogtörténelem megváltozásának nevezett. 

Vagyis hogy a NAKA eljárhatott Robert Fico, Robert Kaliňák és az Irány – Szlovák Szociáldemokrácia (Smer – SD) párt házi ügyvédjének tartott Marek Para ellen, s hogy április 23-án aztán tényleg kattant a bilincs Kaliňák csuklóján. Ficót képviselői mandátuma védte és védi e sorok írásakor is, ameddig a parlament másként nem dönt – mindenesetre a pletykák szerint becsomagolt bőröndje készen áll a nem kívánt utazásra. Para viszont egyelőre ügyesen kisiklott a hatóságok kezei közül.

A vélekedések szerint szorul a hurok a nyakuk körül. A vád szerint Ficóék fénykorukban, 2015-2016 körül egyfajta legalizált bűnszervezetet fenntartva politikai ellenfeleiket – többek között Matovičot és Kiskát – terhelő adótitkokhoz jutottak hozzá, aztán különféle kreatív módokon használták fel őket. A szereplők is ismeretesek.

Összefoglalva: Robert Fico, Robert Kaliňák és Peter Kažimír, aki előbbiek országlásakor a pénzügyi tárcát, jelenleg a jegybankot vezeti, a miniszterelnök köreihez így vagy úgy kötődő kishalaknak adhatott némi pénzmagot és még ki tudja mit azért,

hogy Matovič és Kiska adóügyeiről szedjenek össze terhelő dolgokat.

A feladat Ľudovít Makónak, a pénzügyőrség bűn­üldözési osztálya vezetőjének, František Imreczének, a pénzügyőrök korábbi vezetőjének, valamint Daniel Čechnek, a pénzügyőrség adó- és vámosztálya vezetőjének jutott. Ők szedegették össze és adták ki feltehetőleg illegális módon az információkat, amelyek alapján a NAKA egy cég­eladás kapcsán több alkalommal indított adócsalás miatt eljárást az ellenzékben is veszélyesnek tűnő Matovič ellen, Kiska költségelszámolási ügyében pedig idén április 13-ára jutottak odáig, hogy vádat emeljenek. 

Az információk másik részét két maffiózóként emlegetett figura, a szintén kishalként Spanyolországból hazaszállított Tomáš Rajecký, valamint Norbert Bödör juttatta el névtelen levelek és csomagok, áttételes kapcsolatok útján a sajtó Smerhez húzó részének, amely aztán a megfelelő publicitást is megadta az ügyeknek.

Igor Matovič előző és Eduard Heger  jelenlegi kormányfő. Tisztább a levegő? <br> Fotó: AFP / Vladimir Simicek

Hogy legyen még egy kis pikantériája a dolognak, Norbert Bödör ott sertepertélt megfigyelő-­intézőként a meggyilkolt Ján Kuciak környékén is. Emlékezetes, a gyilkossággal egy Marián Kočner nevű oligarchát vádoltak meg, akinek védelmét nem más látta el, mint a Smer sztárügyvédje, a már emlegetett Marek Para. Az ilyen történetek egyáltalán nem számítanak egyedinek.

Mivel a Smerrel szembeni politikusokról előásott adatok adótitkok, csak illegálisan férhettek hozzájuk – kommentálja a történteket kérdésünkre Pomichal Krisztián, a Ma7 hetilap politikai rovatvezetője. Elmondása szerint a NAKA kapcsán egyéb megfigyelési ügyek – ötszáz ember illegális átvilágítása, profilozása adó- és egészségügyi adatok alapján – ugyancsak borzolták a kedélyeket.

A politikusok, oligarchák és a maffia

gyümölcsöző, a hétköznapok szintjén inkább uram­bátyám-rendszerű kapcsolata meghatározta Szlovákia elmúlt harminc évét,

amit egy neve elhallgatását kérő, de a rendszer működését évtizedek óta jól ismerő forrásunk némi eufemizmussal virágzó pluralizmusnak nevezett. Vagyis bevett, a rendszerváltozásig visszavezethető norma, hogy afféle árnyékhálózatok szövik át az állami szerveket: a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságokat, akár a titkosszolgálatokat is – de nem egy, hanem több. „Ez a szlovákiai politikai kultúra része és vele­járója. Sok párt és oligarcha megfér egymás mellett harmóniában: mindenki tudja, ki kinek az embere, és nem nagyon zavarják egymás köreit.”

Tokár Géza politológus lapunk kérdésére erről azt mondja: bár az említett szerveknél a kifelé mutatott kép az, hogy centralizáltan működnek a kinevezett vezetők vasszigora alatt, és mindenki a maga dolgát intézi, a gyakorlat sokkal inkább azt mutatja, hogy „valóban vannak beépült emberek, akik politikához közeli körökből jöttek”. Ezek eljut­nak a közép-, netán a felső vezetői szintig, és rajtuk keresztül szívességeket tudnak intézni vezető politikusok. Ez esetben például

telefonon vagy egy sör mellett kaphattak utasítást Ficóéktól, hogy jó alaposan világítsák át Kiska és Matovič adóügyeit,

hogy aztán elő tudják szedni vádként.

Pomichal megjegyzi: a vádirat jelentős része Daniel Čechnek és annak a Tomáš Rajeckýnek a vallomásán nyugszik, akit tavaly hoztak haza Spanyolországból, de korábban Boris Kollár mostani házelnökkel és egy másik maffiózóval, Juraj Ondrejčákkal bulizott együtt Kubában, szóval ezek a körök még egymástól sem tartanak különösebb távolságot. „A hálózat mindenre kiterjedt. Az olyan figurák, mint Bödör, ugyancsak érintett vagy három korrupciós ügyben. Ficóéknak két-három tucatnyi emberük volt, akik intézhettek nekik ezt-azt: maffiózók, pénzemberek, hivatalnokok. Hogy mennyire voltak jóban, mennyire lefizetés alapján működtek együtt, más kérdés.”

„Ez félig-meddig fordított Gorilla-ügy” – vélekedik Tokár a fejleményekről (a Gorilla-ügyről lásd keretes írásunkat). Itt nem oligarchák próbáltak befolyásolni politikusokat, hanem

politikusok működtek együtt oligarchákkal, hogy leszámoljanak ellenfeleikkel.

Most ezt leleplezték, és megérkezett a válaszcsapás, ám „mindenki azt találgatja, hogy a szintén izgalmas módon a sajtóhoz kerülő, százötven oldalas nyomozati anyagnak mekkora része igaz” – fogalmaz a politológus.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

 

Ne vigyenek félre minket a híresztelések, hogy Ficóékra majd ráverik az összes ismert és ismeretlen ügyet, és rájuk rohad még a műanyag lakat is. És ne higgyük, hogy mindez a szlovákiai politikai élet teljes megtisztulását jelenti. Noha a Smer kikapott a választáson, vezetői ellen pedig eljárások sora indult, ettől még csaknem húszszázaléknyi támogatottsággal továbbra is a második legerősebb párt a parlamentben, jól kiépített hálózatai maradéka pedig továbbra is a pók, nem pedig a legyek érdekeit szolgálja.

Ficóék nem dobták be a törölközőt.

Természete­sen az exkormányfő egyből leszámolást emlegetett és visszatámadt: „A világnak meg kell tudnia azokat az állatiasságokat, amiket Čaputová, Heger, Matovič és Lipšic követett el” címmel rántott össze sajtótájékoztatót, mondván, „a kormány az ellenzék likvidálása mellett döntött”.

Még egy ellene szerveződő gyilkosságot is vizionált: „ha felakasztva találnak, nem én voltam”.

A politikai leszámolás egyrészt igaz – kommentálja Tokár Géza. „Gyakorlatilag minden mögött érdemes valamilyen politikai motivációt keresni, mert ott van.” A politológus borúlátó, mert minél több idő telik el találgatással, minél inkább húzódik az ügy, annál inkább tűnik majd az egész a Fico-kör elleni leszámolásnak. Az is kérdéses, hogy mi tartozik a büntetőjogi kategóriába, tehát mi az, ami jogilag is megfogható – azaz nem biztos, hogy érdemi ítélet is születik. Feltűnő, hogy szokatlan módon aktivizálta magát minden állami hatóság és erőszakszervezet, tovább erősítve a szocdemekkel szembeni leszámolás narratíváját.

Ha nem sikerül elítélni a nagyobb halakat is, abból Ficóék jól jöhetnek ki,

és megdicsőülve térhetnek vissza a politika élvonalába, a korrupcióellenes harcnak meg annyi. Másrészt, mint a politológus szkeptikusan megjegyzi, ha a NAKA és a hatóságok – a kormány erős hátszelével – mindent végigvisznek is, hiába pucolják ki az árnyékhálózatok egyik felét, hiába vágják le a kígyó egyik fejét, a másik akkor is ott marad. S csak idő kérdése, hogy az első is visszanőjön.

Gorilla: a szlovák Watergate
Tíz évvel ezelőtt előbb pukkant Robert Kaliňák kisebb ügye: kiszivárogtak a magánbeszélgetései, amelyek tanúsága szerint közvetlenül utasította az amúgy is köztudottan a Smerhez húzó Pravda szerkesztőségét. Ezután jött a Gorilla-ügy. Itt titkosszolgálati jegyzőkönyvek kerültek nyilvánosságra, méghozzá a Penta nevű, állami cégek privatizációjában is nagy részt vállaló pénzügyi csoport által használt, fedett lakásban zajló beszélgetések felvételei. Itt a csoport vezetője 2005 és 2009 között politikusokkal tárgyalt a színfalak mögött különféle alkukról, az iratok szerint egyébként magával Robert Ficóval is.

Szlovákia rövid történelme hemzseg a botrányoktól. Beépített emberek, politikusok, oligarchák és maffiózók – Tokár Géza szerint – nem mindig szétszálazható körei működtek és működnek. Mégis, a mostani lehallgatási, megfigyelési, szivárogtatási ügyek civilizáltabbak, mint a korábbi történések. Emlékezetes, a kilencvenes évek leszámolásai ennél jóval durvábbak voltak: levágott fej a dunaszerdahelyi főutcán, a köztársasági elnök fiának elrablása, fehér gallért öltő primitív verőemberek garázdálkodása – végtére is ez is fejlődés, ha úgy nézzük.

Nyitóképen: „A maffia prostituáltjai” – Fico és Kaliňák elleni tüntetés 2018-ban, a Kuciák-gyilkosság után. Fotó: AFP / Joe Klamar