„A külhoni magyarság polgártársunkká vált” – Semjén és Potápi a nemzetpolitikáról

2022-04-29 16:41:00

Írta: Veczán Zoltán
Az ukrajnai háború, a szülőföldjükről elmenekült, s a megfogyva ott maradt kárpátaljaiak sorsa is szóba került az elmúlt 12 év nemzetpolitikai eredményeit összegző kiadvány bemutatóján. A nemzetpolitika eddigi mérlegéről beszélt a Várkert Bazárban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Ugyanakkor számos kérdés is felvetődött, például, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor egyfelől a háborús recesszió, másfelől a brüsszeli források elapadása fenyeget, fenntartható-e mindez. Ott voltunk, kérdeztünk.

Nyitófotó: MTI

Komoly sajtóérdeklődés mellett mutatták be a Cselekvő nemzet – Az újraegyesítés erőforrásai 2010-2022 című nemzetpolitikai kiadványt a Várkert Bazár bisztrójában. A vaskos magazinnyi anyag Orbán Viktor, Semjén Zsolt és Potápi Árpád János előszavával indít, benne tematikus, emberközeli történetekkel mutatja be az elmúlt 12 év nemzetpolitikai eredményeit – „erős intézményrendszer”, „gondoskodó közösség” és „megtartó szülőföld” kategóriákban.

A kiadványt Semjén Zsolt és Potápi Árpád János mutatta be. A miniszterelnök-helyettes a nemzetpolitika kapcsán elmondta, a semmiből építhették fel azt, „a 2004-es Gyurcsány-féle nemzetárulás” és a MÁÉRT sem volt összehívva, azaz magyar-magyar párbeszéd sem volt.

„A magyar állam legfontosabb célja, hogy az egyetemes magyar nemzet fennmaradjon”

– fejtette ki, „ami akkor tud fennmaradni, ha minden része fennmarad”, életminősége javul, az anyaországié, a kárpát-medenceié és a diaszpóramagyarságé is, hiszen, ha például az erdélyi magyarság eltűnne, azzal az egyetemes magyarság csonkulna meg. A magyar nemzetpolitikának meg kellett teremteni az anyaországi feltételeit is, Semjén kiemelte ennek az Alaptörvényt érintő részeit, a felelősségvállalást a külhoni magyarságért, illetve a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. Kiemelte: a nemzetpolitika négy pilléren nyugszik. Úgy, mint:

  • az identitás megőrzésének támogatása

ide sorolta a magyar nyelvű oktatási intézményeket, hogy a kárpát-medencei magyarság óvodától az egyetemig magyar nyelven tanulhat, ugyanakkor fontosak a kulturális programok a Körösi Csoma Sándor Programtól a gyergyói néptáncosokon át a clevelandi cserkészekig; ezek mind nemzeti jelentőségű intézmények, programok, s hogy mi az, „azt nem mi, Budapesten döntjük el, hanem az érintettekkel közösen a MÁÉRT-en”. Hozzátette: mindösszesen több mint megtízszerezték 2010-hez képest az erre szánt forrásokat.

  • a kedvezményes honosítás

– amivel eddig 1 millió 100 ezer magyar élt – Semjén „forradalmi dolognak” nevezte, a nemzet közjogi egyesítésének, mert

így „a külhoni magyarság nemzettársunkból polgártársunkká és honfitársunkká vált”,

a hétfőn felálló Országgyűlés pedig a szavazataikkal vált igazából nemzetgyűléssé, ahol a külhoniak szavazataikkal is érvényesíthetik érdekeiket.

  • Semjén különleges innovációnak nevezte a gazdasági támogatásokat

a külhoni magyarságnak, mert „nem csak igével él az ember, hanem kenyérrel is” – parafrazeálta a Bibliát. A külhoni magyarság, ha anyagilag nem tud megélni, el fog vándorolni szülőföldjéről, ezért a gazdaságfejlesztéssel „óriási összegek mentek Erdélybe, Vajdaságba, minden nemzetrészhez”, de „minden forint egy másikat eredményezett ott, ahol befektettük, és további ötven fillért Magyarországon, hiszen ez gazdasági expanzió is” – tette hozzá a kormányfő-helyettes –

ami az utódállamoknak, Magyarországnak, a nemzeti kisebbségnek és a többségnek egyaránt jó.

valamint, „bár bizonyos utódállamok vitatják” – mondta a politikus – de

  • „helyes ha a magyar állam a határon túli magyar politikai pártokat támogatja, és soha nem engedi el a kezüket”,

hiszen „nem közömbös, hogy akár Szatmárnémetiben vagy Marosvásárhelyen magyar polgármester van-e vagy sem, bent van-e magyar párt a bukaresti parlamentben, vagy sem, s kormányon van-e vagy sem”. Hozzáfűzte, ha az Európai Néppárt (EPP), amelynek a KDNP mellett az RMDSZ és az MKP is tagja, támogathatta ideológiai alapon akár a KDNP-t annak idején, etnikai alapon miért ne tehetné ezt a Fidesz-KDNP a külhoni magyar pártokkal? Kiemelte még az autonómia kérdését, amelynek koncepcióját az egyes nemzetrészeknek kell kidolgozniuk, de Budapest mindenben támogatja őket, pozitív példaként a délvidéki – vajdasági – kulturális autonómiát is felhozta, hozzátéve,

ha az EU-ban más nemzeti kisebbségeknek jár autonómia, akkor nem fogadhatjuk el, hogy a magyaroknak nem,

mert ezzel saját másodrendűségünket fogadnánk el, ami nyilvánvalóan lehetetlen.

Kárpátaljai táj

 

Potápi Árpád a politikai eredmények taglalásával kezdte, mondván, rekordszámú külhoni magyar, összesen 318 ezer fő élt a levélben szavazás lehetőségével, és csaknem 94%-ban döntött a „bukott baloldal” helyett amellett, hogy a nemzeti kormány folytassa eddigi munkáját, „az elmúlt 12 év jól átgondolt nemzetpolitikáját. „A célokat közösen fogalmaztuk meg és hajtottuk végre, erre jött is az egyértelmű válasz”.

Beszélt magáról a kiadványról is, amely 5000 példányban készült, részben már szétküldték önkormányzatokhoz, pártokhoz, egyházakhoz. S amely 122 oldalas ugyan, de, mint fogalmazott, ha minden fejlesztésre csak egy oldalt szánnának – beleértve az 1000 óvodát, amit építettek vagy felújítottak, a másfél ezernél több határon túli templomot és egyházi közösségi helyet, a támogatott iskolákat, civil szervezeteket és diaszpórabeli hétvégi iskolákat, évente tízezer oldalas kiadványokat jelentethetnének meg.

A magyar nemzetpolitika világszinten is az élvonalba tartozik,

Potápi szerint az izraeli és az ír példák is sokat segítettek ebben, és külön jó érzés, amikor román szenátorok dicsérik meg a magyar példákat, vagy a balkáni, határon túli szerb vezetőket viszik továbbképzésre Budapestre a nemzetiségi szószóló koordinálásával.

Az államtitkár emellett köszönetet mondott munkatársainak és a Magyar Krónika szerkesztőségének, akik összeállították a kiadványt.

Aztán jöttek a kérdések, mi a magunk részéről arra voltunk kíváncsiak, hogy a háború nyomán elszabaduló árak, infláció és egyéb gazdaság nehézségek nem veszélyeztetik-e ezeket a bőkezű támogatási programokat, valamint, hogy Kárpátalja tekintetében a megváltozott etnikai arányok – az odaérkező belső-ukrajnai menekültek és az onnan elmenekült magyarok – után visszaépíthető-e a kárpátaljai magyarság korábbi erejében.

Lapunknak a miniszterelnök-helyettes válaszolt, kifejtve: „a háború mindent átírt Kárpátalján”.

A lakosság tényleg megváltozott, Ukrajna belsejéből annyi menekült érkezett Kárpátaljára, mint annak egész lakossága, a magyarok közül pedig legalább százezer is elhagyhatta eközben Kárpátalját. Ezért arányait tekintve sajnos nem tartja valószínűnek, hogy a magyarság korábbi erejének megfelelően képviselteti magát Kárpátalján. 

„Nyilván, akik Kelet-Ukrajnából a biztonságos Kárpátaljára menekültek, azoknak egy része továbbmegy Nyugat-Európába, egy része talán Magyarországra… ha véget ér a háború feltehetőleg sokan lesznek, akik visszatérnek, ha lesz hova. De, akik Kelet-Ukrajnából átjöttek Kárpátaljára, azok ott fognak maradni, hiszen ott vesznek házat, kapnak munkát, miért mennének vissza. A magyarok esetében ugyanez, plusz a katonai behívó elől is menekültek – nagy elkötelezettség kell ahhoz, hogy visszatelepüljön Rahóba.

Hozzátette:

„az, hogy a magyar fiatalok most nem golyófogók ebben a háborúban, többek között annak köszönhetik, hogy van magyar állampolgárságuk,

és időben előkészítették az átjövetelüket”, sokan közülük már dolgoztak vagy dolgoznak Magyarországon, laktak is itt, „nem a semmibe jöttek”. A magyar állam fenntartja a támogatásokat Kárpátalja irányába, az orvosok, lelkészek, tanárok jövedelemkiegészítését, a gyermekek étkeztetését is – tette hozzá.

Kiemelte:

egyfelől nem kétséges, hogy éveken át érte és éri nagyon súlyos jogsérelem a magyarokat Kárpátalján,

„elvették a nyelvi jogaikat, az anyanyelvi oktatáshoz való jogukat, és így tovább”, fogalmazott a kormányfő-helyettes, „ezért Magyarország blokkolt bizonyos NATO-rendezvényeken ukrán jelenlétet. De a helyzet az, hogy a háború minden felülír, nem populáris most ezeknek a jogos nemzetiségi sérelmeknek az előhozatala. Nem tesszük zárójelbe, de egy háború idején, azt gondolom, hogy az a helyes, ha a karitászra helyezzük a hangsúlyt” – fogalmazott, említve a mintegy 700 ezer ukrán menekültet, akik menekültek, hiszen Magyarország az első biztonságos ország, ahová a háború elől menekültek.

Kárpátaljai menekültek (fotó: Reuters / Bernadett Szabo)

 

„Mindenkit, aki Ukrajnából menekült, befogadunk” – jelentette ki Semjén, hozzátéve, a százezer magyar életvitelszerűen áttelepült mellett mintegy feleennyi ukrán is így tett, akiknek a magyar gazdaság készséggel nyújt munkalehetőséget. „Felső korlát nélkül kezeljük a sebesült ukrán katonákat, más kérdés, hogy hányat fognak küldeni” – tette hozzá, megemlítve, hogy a kárpátaljai magyarság intézményrendszerének a támogatását ezen körülmények között is biztosítják, s hogy a magyar pénzből épült magyar líceumok tornatermeiben is ukrán menekülteket fogadnak, és látnak el, magyar támogatásból.

„A támogatásokat tehát nem csökkentjük, hanem növeljük, de a megváltozott körülmények miatt elsősorban a menekültek fogadása, ellátása a hangsúlyos, részint a magyar, részint a kárpátaljai alapon”.

Semjén újra leszögezte, hazánk elvi alapon nem küld katonákat,

toborozni öt év börtönbüntetés terhe mellett tilos, bármelyik oldal számára. Ugyanígy a fegyverszállítás is lehetetlen, mert katonai célponttá válna Magyarország és Kárpátalja is, amin keresztülmenne a szállítmány.

További újságírói kérdések is voltak, például a kötelezettségszegési eljárás kapcsán, hogy az mennyiben befolyásolja majd a programok folytatását, mire Semjén azt mondta, „ez az EU-val való húzd meg-ereszd meg, ezt megszoktuk, Brüsszel rajtunk a sajtát mainstream ideológiáját kéri számon”, majd

a brüsszeli neomarxistákat a szovjet marxistákhoz hasonlította

abban az értelemben, hogy a szexuális felvilágosítás, a gyermek oktatását, s ezzel világnézeti nevelését is ki akarja venni a családok kezéből; magának a brüsszeli levélnek pedig „egy új eleme sincs: vagy réges-rég lezárt ügyek, vagy olyanok, amelyekben már megállapodtunk, vagy jogi tartalom nélküli lózungok”. A kormányfő-helyettes felrótta a kettős mércét is az Európai Bizottságnak, amely az LMBTQ-ügyekben a legkisebb sérelemre összeül, de a nemzeti kisebbségek legalapvetőbb jogaitól való megfosztása ellen nem hajlandó fellépni.

Arra a kérdésre, hogy miként tudják a külhoni magyarok segíteni a kormányt nemzetközi konfliktusaiban, Semjén úgy válaszolt, hogy „a legnagyobb segítséget megadták a szavazatukkal”, a magyar pártok jelenléte a szomszédos államok parlamentjeiben pedig ugyancsak nagy segítség az államközi kapcsolatokban és a nemzetköziekben is, például

az RMDSZ „jótékony hatással van a szintén néppárti román pártokra”.

Szóba került a kettős állampolgárság – szlovákiai – soha el nem évülő ügye, amire szintén Semjén felelt, mondván, ő „van annyira liberális, hogy mindenkinek annyi állampolgársága legyen, ahány identitása van”, így helyes, ha a pilisi szlovák felveszi a szlovákot, és a határon túli magyar is felveheti a magyart; a szlovák állampolgársági törvény, ami a 2010-es magyar jogszabály ellentörvénye, elsősorban ráadásul nyugaton vagy Csehországban dolgozó szlovákokat sújtott, nem is a célkeresztbe került magyarokat.

„Azóta barkácsolnak ezen, legalább öt szlovák miniszterrel tárgyaltam sorban, láthatóan még mindig azon bütykölnek, hogy a magyarok ne vehessék fel” – fűzte hozzá Semjén, aki szerint ezzel azonban elvesztik a sikeres, külföldön élő embereiket. Mindenesetre reméli, hogy a V4-es együttműködés keretein belül rendeződik ez az ügy, ezt külön elősegítené, ha az egységes magyar párt bekerülne a pozsonyi parlamentbe is, mindenesetre a magyar kormány is kész gesztust tenni a gesztusért.

Egy másik kérdésre Szili Katalin érdemeit taglalta a miniszterelnök-helyettes, hogy a megszüntetett MÁÉRT lényegét akkori szocialista politikusként átmentette a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumába, emellett Szilivel érvelt az autonómia mellett, mint alapvető emberi jog mellett, hiszen az az identitáshoz való jogból fakad. Beszélt még a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági egységének az utódállamokkal szoros együttműködésben való gazdasági egyesítéséről, és szintén kérdésre arról is, hogy a nyári rendezvények és a többi esemény is meg lesz tartva;

„töretlenül folytatjuk. Pénz, paripa, fegyver megvan hozzá, bespejzoltunk”.