„Ide kérem a kétharmadomat, kérem ide 2026-ban is!” – Megadja Gábor a választásról

2022-04-13 13:01:51

Írta: Kemenes Tamás
„A magyaroknak nagyon jók a megérzéseik. Tudták, hogy erre a bandára semmit nem lehet bízni. Láthatóan még egymásra sem bízhatjuk őket” – mondja a Kontra főszerkesztője lapunknak.

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb alanyunk: Megadja Gábor eszmetörténész, publicista, a Kontra főszerkesztője.

***

A 2022-es választásokra szinte a teljes magyar ellenzék összefogott, sőt, Orbán Viktor szerint kiegészült Brüsszellel és Soros birodalmával, de még Zelenszkij ukrán elnökkel is. Ehhez képest soha nem látott mértékű győzelmet aratott a Fidesz-KDNP. Mi történt?

Sok tényező érvényesült egyszerre: egyrészt az ellenzék veszített, másrészt Orbán is győzött, azaz nem csak az egyik része teljesült az egyenletnek. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy a Fidesz megtartotta a szavazótáborát, miközben az ellenzék veszített a sajátjából – az előző választásokhoz képest a Fidesz növelte a szavazói számát.

Ez három ciklus után hatalmas győzelemnek számít,

és igazolja azt, hogy az emberek nagy többsége támogatja a 2010 óta tartó kormányzást. Nyilvánvalóan érvényesült a háború hatása is, hiszen ilyen helyzetben az emberek nem szeretnek kockáztatni, és ebből a szempontból durva volt a kontraszt Orbán és az ellenzéki jelölt között. A háború nem a kísérletezés ideje, ilyenkor a megbízhatóbb vezetőt választjuk. 

És mit rontott el az ellenzék?

Ők úgy kalkuláltak, hogy az emberek szeretik a mákos gubát, a húslevest, meg a pörköltet is: ha összeöntjük őket, biztosan azt is fogják szeretni. Nem szeretik. Arról nem is beszélve, hogy a keverék mindegyik összetevője egyenként is romlott volt. És bár feltételezhető, hogy az összes ellenzéki párt veszített a szavazói közül, a legkomolyabb veszteségeket a Jobbik szenvedte el.

A szavazók nem díjazzák az árulást.

Arról a pártról beszélünk, amelyik alapító nyilatkozatában Gyurcsánnyal és a posztkommunista-liberális tengellyel szemben határozta meg a küldetését, mára pedig Gyurcsány kisinas-segédcsapatává vált. 

Ezen kívül ott van még az MZP-faktor: a jelöltre új messiásként tekintettek, végül egy ámokfutót kaptak helyette. Arról nem is beszélve, hogy előválasztási győzelme után azt mondta, leváltotta az ellenzéket – aztán azonnal lepaktált a Ferivel.

Egyre többen jelentik be, hogy a választási eredmény miatt elhagyják az országot. Mintha csak a Trump győzelme utáni amerikai hangulat kopírozódna most a magyar közéletre. Az eredmény is hasonló lesz?

Persze. Ezek ilyen teátrális szenvedések a nyilvánosság irányába. ÉN nagyon szenved, érezzetek együtt ÉN-nel.

A nagy bőröndpakolók harminc éve pakolják a bőröndjüket, ehhez képest még mindig itt vannak.

Meg aztán külföldön nem lehet abból megélni, hogy magyar ellenzéki vagyok, az arrafelé senkit sem érdekel. Így néhány hónap vagy év után, aki ki is megy, majd szépen visszakullog a muciológia szakra, mert itthon még mindig jobban el tudja adni a portékát, mint bárhol máshol a világon. 

Budapester vagyok, nem magyar” – mondják most sokan. Épülhet ebből épkézláb, politikailag is hasznosítható identitás?

Néhányan már jó ideje magukénak vallják ezt az identitást, de két forintot nem ér. Az a rossz hírem van a világpolgárok számára, hogy

Budapesten is bő 40% szavazott a Fideszre, és Budapesten is növelte a Fidesz a támogatottságát a legutóbbi választás óta.

Ilyen típusú nagyvárosban ekkora jobboldali tömb máshol nem létezik. Tehát nem igaz az, hogy a vidék jobboldali, a főváros meg liberális – szűk többségben vannak a fővárosban a liberálisok.

Az ellenzék az utolsó pillanatig arra buzdított, hogy szavazzunk a Márki-Zay által vezetett listára. A vereség után viszont úgy engedték el a miniszterelnök-jelöltet, mintha soha az életben nem ismerték volna. Mit üzen ez a jövőben pártháttér nélkül, lelkesedésből politizálni kívánó civilek számára?

Azt üzeni, hogy a jobboldalnak mindvégig igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez az összefogás a pénzről és a hatalomról szól, semmi másról. Amint kiderült, hogy a projekt már megint nem sikerült, abban a pillanatban elkezdték hátba döfni egymást. El tudjuk képzelni, milyen jó lett volna ez a kölcsönös döfködés, ha kormányon vannak – miközben a szomszédban háború van?

A magyaroknak nagyon jók a megérzéseik.

Tudták, hogy erre a bandára semmit nem lehet bízni. Láthatóan még egymásra sem bízhatjuk őket. 

Valószínűleg nem sok tehetség fog karrierlehetőséget keresni a berkeikben, és ez érthető is. Ráadásul semmit sem tanultak: egyik pártvezető sem mond le, és szerintük mindent úgy kell folytatni, ahogy eddig csinálták. Én biztatom őket erre, hiszen '26-ban is ide kérem a kétharmadomat, kérem ide – hogy gallázzak egyet. 

Az ellenzéknél csak a közvélemény-kutató cégek buktak nagyobbat ezen a választáson. Olyannyira, hogy az ember úgy érzi, ezúttal talán az egész műfaj megsemmisült... Vagy ez túlzás?

Nyilvánvalóan vannak olyanok, akiknek be kell fejezniük azt a bohóckodást, hogy közvélemény-kutatónak adják el magukat. Hadd ne mondjak neveket, szerintem mindenki sejti, kikről van szó. A többi közvélemény-kutatóval viszont más a helyzet. Akikkel beszéltem, azok látták ezt a különbséget, csak épp nem hitték el, ezért elkezdték keresni a mérési hibákat. Nem voltak.

Nem vagyok szakavatott ebben a témában, de valószínű, hogy nem a méréseken, hanem az adatközlésen kell majd változtatni, és közölni a nem válaszolók és a bizonytalanok arányát is. Ha láttuk volna ezeket, akkor kijött volna a matek. A tényleges, komoly munkát végző közvélemény-kutatók inkább óvatosak voltak, és nem hitték el, amit látnak – ezért maradtak távol a tényleges eredménytől.

 

Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:

Beer Miklós: Nagyon sajnálom Márki-Zay Pétert

Kemény Dénes: Vannak viták, amik csak az öltözőkbe valók

Csókay András: A kiábrándult baloldaliak is a jobboldalhoz fordultak

Máthé Zsuzsa: Azok fogtak össze, akik egy kanál vízben is megfojtanák egymást

Tarlós István: Kár lenne Budapesten leírni a jobboldalt, küzdeni kell

Zsigmond Barna Pál: Húsz százalékkal nőhet a Fidesz-szavazatok száma a határon túl

Soproni Tamás: Néhány emberen kívül minden magyar veszített a választás napján

Baja Ferenc: Történelmi tévedés volt Márki-Zay stratégiája

Földi-Kovács Andrea: A magyar ember érzi, mikor szükséges a stabilitás

Ujhelyi István: Óriási hibának tartom a magyar szavazók lenézését

Kukorelly Endre: Ez a választás pontosan tükrözi, milyen a társadalom állapota

Hidvéghi Balázs: Brüsszel a választási eredmény ellenére folytatja a zsarolás

Fodor Gábor: Hosszú ideje kontraszelektált az ellenzék

Mellár Tamás: Csökkent a kormányellenes hangulat, hiba volt bevenni a Jobbikot a szövetségbe

Nyitókép: Kozma Zsuzsi/Kontra