Miért a jobboldali kormányé a falusiak szíve? – V. Németh Zsolt a Mandinernek

2022-03-31 19:00:00

Írta: Joó István
Vas megye 3-as számú egyéni választókerülete számít az országban a legfideszesebb körzetnek. V. Németh Zsoltot – aki eddig zsinórban hatszor nyert egyéniben – az agrártárca miniszteri biztosaként is arról faggattuk, miért rokonszenvez a falvak népe a konzervatív kormánnyal.

Sok billegő körzetben a városiak szavazataiért megy a harc, a falusi szavazókon általában nem múlik a jobboldal győzelme. Jellemzően miért a Fideszre voksolnak az emberek a kisebb településeken?

Röviden szólva: amiatt, mert az emberek értik Orbán Viktor törekvését a munka alapú társadalom kiteljesítésére, illetve mert Orbán Viktor nagyon érti a falusi világot, a magyar néplelket. A nevével fémjelzett kormányok pedig meg is erősítik a falvak közösségeit, a városéhoz közelítik ezeknek a településeknek az életkörülményeit.

Miért tetszene jobban a kisebb településen élőknek a munka alapú társalom kifejezés, mint a városiaknak?

Nem kell szembeállítani a városiakat és a falusiakat. Csak arról van szó, hogy az utóbbi rétegnek szembetűnőbb volt a rászorulókban gondolkodó, túlsegélyező balos politika csődje. Közvetlenebbül átérzik a dolgosság örömét és hasznát. Évszázadokra megy vissza ennek az eredete, de nekünk elég, ha csak a nyolcvanas évekre tekintünk. Az utolsó kádári évtizedben a posztparaszti világ időszakának is a vége felé jártunk. Már a szüleim sem az agráriumból éltek, apám egy közútépítő vállalatnál volt hengeres. De én akkoriban, serdülőként mégis részese voltam a család kisegítő gazdaságának. Disznók az ólban, nyulak a ketrecben, tyúkok az udvarban, hátul a kukorica- és a krumpliföld. A munkának, illetve annak, aki dolgozott, becsülete volt. Mindez így is maradt: ma is annak van tekintélye a faluban, aki maga akar tenni a saját sikeréért. Ezért tehát

amikor a miniszterelnök kijelentette, adjunk munkát segély helyett, akkor az a falvak lakosságában értő fülekre talált.

A baloldal szerint viszont azért szokott nyerni a Fidesz kistelepüléseken, mert – a „tudatlanságukon” túl – függő helyzetben vannak polgármesterüktől, akinek a „tenyeréből esznek” a közfoglalkoztatás révén.

Jó, hogy szóba hozza a munka világába előszobát képző közfoglalkoztatást. Nagy áttörés volt, amikor bevezetése után pár évvel egy kelet-magyarországi faluban cigányok tüntettek azért, hogy ne essenek ki a közfoglalkoztatás rendszeréből. Úgy 2015-16-ra azonban alapvetően változott a helyzet, a gazdasági konjunktúra hatása érvényesült. Az elsődleges munkaerőpiac felszívta a – sokasodó munkahelyek betöltésére a közfoglalkoztatás közben alkalmassá vált – munkaerőt. A Nagykörútról vagy a Rózsadombról nézve persze nem látszanak jól ezek a folyamatok, ezért szívesen megosztok egy bizonyító információt. Jelenleg a Magyar Falu Program egyik legnépszerűbb, legkihasználtabb önkormányzati pályázata a közterület-karbantartó gépek vásárlásának a támogatása. Alig maradtak ugyanis közfoglalkoztatottak az egyes településeken.

„A Fidesz mindenhol jelen van, a társadalom tetejétől az aljáig. Úgy képes átvinni az üzeneteit, hogy nem is kell hozzá közösségeket szerveznie” – írta egy éve a 444.hu. Abból a 800 oldalas elemzésből szűrte ezt le a baloldali portál, amit Kovách Imre akadémiai doktor és kutatócsapata készített a NER általuk is hatékonynak ítélt működéséről…

Én olvastam az ön által említett kétkötetes munkát; szerintem a recenziót készítő 444-es újságíró nem. Tudni kell: a szociológus professzor távolról sem a NER híve, mégis a Nemzeti Együttműködés Rendszere 2015-2018 közötti időszakának sikereit vizsgálja. És többek között meglátta annak az apró dolognak a jelentőségét, hogy az Orbán-kormány igenis felkarolta a falusi közösségeket! Támogatja azt a törekvésüket, hogy megerősítsék, kiteljesítsék saját identitásukat. Kovách nem téved:

a falunapok, helyi kisfesztiválok valóban identitás-megerősítő szereppel bírnak.

Amíg egy fővárosi mangalica-fesztiválon az történik, hogy megvásárolhatod a saját szórakozásodat egy-két magaddal vitt társaddal, addig egy falunapon maga a közösség van jelen. Itt még a hierarchiában alul lévők is átélhetik, hogy – mondjuk a helyszín előkészítése révén – egyek a többiekkel. Látszólag apróság az egész, de brutális a jelentősége.

Szóval akkor törődik a Fidesz-KDNP támogatta kormány a falusi közösségekkel – bár ezzel is csak a hatalmát akarja bebetonozni?

Szó sincs erről. Az a cél, hogy megállítsuk a hazai falvak pusztulási folyamatát. Más kérdés, hogy itt ígéretes eredmények vannak, és ezt visszajelzik a választópolgárok… Ami persze fontos ahhoz, hogy folytathassuk ezt a munkát.

Tényleg megállítható a falvak pusztulása?

Vitathatatlanok a reményre okot adó jelek.

Több mint 1100 olyan kistelepülésen indult újra a népesség növekedése, ahol korábban lélekszámcsökkenés volt tapasztalható.

Tehát jó úton járunk a 2019 nyarától igényelhető családi otthonteremtési kedvezmény falvakra alkalmazott válfajával, mert a falusi csok, mint most kiderült, már rövid távon is érezteti hatását! Mellesleg, idén január végi adat szerint 29 ezer befogadott kérelem érkezett, 156 milliárd forint értékben.

Mit mondana azoknak, akik bár szeretik a természetközelséget, húzná is a szívük falura, ráadásul így oldódhatnának meg a – családalapítással kombinált – lakhatási gondjaik, de még kétlik, hogy van értelme kiköltözni?

Más a magyar falu képe, helyzete, mint húsz évvel ezelőtt. A gépkocsiállomány megkétszereződött, illetve a cégek, munkaerőéhségükben logisztikailag megoldották, hogy a legkisebb településekről is összegyűjtsék, telephelyükre szállítsák a munkavállalókat. A vidék félreesőbb zugaiból is eljutnak az emberek munkába, nem feltétele már annyira a tömegközlekedés. Ez persze a múlt évtized közepén jelentkezett gazdasági konjunktúra következménye. De az Orbán-kormány közvetlenül is törekedett arra, hogy a falvak várossal szembeni hátrányait leküzdje. Folyamatosak az infrastrukturális fejlesztések. Megújultak a falusi középületek. Óvodák, bölcsődék sokasága épült és épül. Előrehaladt az állami útfelújítási program megvalósítása is.

 A játszótereket nem is említi?

Annyi mindent nem említettem, ami épült, mindenekelőtt a Magyar Falu Program pályázataiból. Jó, hogy szóba hozta a játszótereket. Emlékszem, régebben volt bennem egy kis idegenkedés, minek faluba játszótér, mi még fára másztunk a Vas megyei Oszkón. De azt kell mondjam, nem így van, a mai falusi gyerek ugyanolyan iPhont pörget, mint a városi, és ugyanúgy igénye van arra, hogy legyen a közelében egy görkoripálya vagy egy sportpark… Pláne, ha a szüleivel városból költözött ki. Ezért a Magyar Falu Program ilyesmire is enged pályázni. Általánosabban szólva: ezek

a kormányintézkedések segítenek ledolgozni a falvak városokkal szembeni hátrányait.

És az előnyök?

Azokat igyekszünk maximálisan fölerősíteni! Ilyen előny ez a természet-közelben végezhető egészséges munka a kertben, a szőlőben… Ezért adott a kormány tavaly is például 5 milliárd forintot olyan pályázatoknak, melyek a zártkertek, a szőlőhegyek megőrzését és komfortosabbá tételét célozták. De a legnagyobb előny a közösség. Városban sohasem fog olyan közösség kialakulni, mint falun. Mindenki mindenkit ismer, mindenki számít és mindenkire számítanak.

Lehet mondani, hogy – a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztosként – a falusi közösségek és helyi identitások megerősítéséért ön felel?

Távolról sem csak ránk van kiosztva ez a feladat. Például a Gyopáros Alpár kormánybiztos nevével fémjelzett Magyar Falu Programban is számos olyan pályázat van, ami a falusi kisközösségek megerősítését célozza, faluszépítő egyesülettől a népdalkörig. Ugyancsak a Miniszterelnökségen található a Népi Építészeti Program. De említhetném az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kezelt Csoóri Sándor Alapot is, melyet a „népi kultúra közösségteremtő műfajainak a támogatására” hoztak létre. Ha nem volna ez az alapprogram, még ma is sok helyi néptáncegyüttes a 60-as években varrott rongyos ruhákban lépnének föl. Ma már több tájegység népviselete szerinti ruhatáruk van, illetve a legkisebb citerazenekarok is mesterciterákon játszanak…

Mit mondana azoknak, akik ezt századrangú kérdésnek tartják, illetve fanyalognak, ha a népi kultúráról hallanak?

A néptánc, beleértve a páros táncok rendjét és üzenetét, a nőket nőiesebbé, a férfiakat férfiasabbá teszi. De említhetnék más nevelőhatást is. Nyugat-Dunántúlon nemcsak a rönkhúzás a helyi hagyomány, hanem az is, hogy maskarások alakoskodásai közepette úgynevezett bolondesküvőt tartanak. Ez akkor tartozik bele a télűző rituálékba, ha a farsang alatt nem volt a faluban esküvő. A falusi társadalom ezzel a vaskos humorral jelzi a fiatalabb generációnak, hogy a helyes, a követendő, a normális az, ha a fiatalok egybekelnek. Mert biztonságot, stabilitást az elköteleződés, a házasság adhat. De ezzel már a hungarikumok, illetve a helyi értékek világánál vagyunk, aminek a támogatása miniszteri biztosként az én és hivatalom reszortja…

Mit értsünk a hungarikumok, megyei és helyi értéktárak rendszerén – ha ezt még a régi, a 2017-es index.hu is „a Fidesz legjobb ötletének” nevezte?

Hadd indítsak onnan: az Európai Unióban létesítettek egy olyan uniós biztosi posztot, amely „az európai életmód védelméért” felel. Nos, ha ez nagyban lehetséges – eltekintve attól, hogy a keresztény vallást mennyire védelmezi ez az új uniós biztos –, akkor kimondható:

amit a mi hivatalunk tesz, az vastagon része a magyar életmódvédelmi csomagnak.

Márpedig a járvány vagy a háború elmúlhat, de a magyar életmód elleni támadások nem szoktak elmúlni. Sajnos részben a neomarxista áramlatoknak engedő uniós elvárások formájában, vagy éppen multinacionális piaci szereplők divatdiktátumai miatt. Így próbálják kikezdeni keresztény ünnepköreinket, rítusainkat, melyek ma még a templomba nem járó magyarok életritmusát is meghatározzák, vagy éppen a genderelmélettel tagadnák, írnák felül a biológiai nemeket, illetve – az unió kvázi birodalommá alakításával – megszüntetnék a még meglévő nemzeti szuverenitást. Ezzel szemben a nagyvilág által ismert nemzeti értékeink, a hungarikumok, illetve a megyei, illetve helyi értéktárba sorolt, kisebb körben ismert értékek feltárása, megőrzése és továbbörökítése mind a magyar életmód megmaradását szolgálják. Ráadásul közösségépítő erejük van. Mi ezt koordináljuk és támogatjuk, beleértve még az olyan falunapokat, helyi fesztiválokat is, melyek a szóban forgó speciális hagyományok köré szerveződnek.

Mondana erre gyakorlati példát?

Nyugat-Dunántúlon maradva, az Őrség szélén található Szőcén a hatvanas években még mindenki mákot termelt. Úgy hívták a szomszéd településeken őket, hogy „a mákosok”. Megneszelve a hírét, hogy létezik helyi értéktár, és amit oda felvesznek, az támogatást nyer, megkeresték azokat, akik helyben még mindig foglalkoznak máktermeléssel. Valamint összegyűjtötték az összes mákkal kapcsolatos receptjüket.

És mivel a tökös-mákos rétes fogalom Őrség-szerte,

az ő – agártárca által támogatott – falunapjaikat is a mákos sütemények versenye „köré” szervezik. Közösségerősítés ez a javából. De említhetném a nagyobb, mert regionális léptékű győrvári böllérfesztivált is. Amikor az egyiken részt vettem, odajött hozzám valaki, hüledezve: „Mi az, hogy itt minden ingyen van?” Elmagyaráztam neki: „Nézze, persze hogy van támogatás is hozzá, de tetszik tudni, ez itt tényleg teljesen más, mint mikor a méregdrága helypénzt is magán akarják bevasalni, hiszen aranyáron kap részvételi jegyet, házi pálinkát és ételt. Itt 33 falu közössége jött össze úgy, hogy a győrváriak nem kérnek helypénzt. Viszont mind azért dolgoznak már egy hete, hogy önt ingyen kiszolgálják. Ugyanis ebben lelik örömüket, meg abban, hogy feldolgozzák az állatot, amivel visszamennek kicsit az időben, azt az életformát elevenítik fel a disznótorral, amit őseik. Közben elképesztően sikeres közösségi eseménnyé válik az egész, aminek ön is a részese lesz.” Azt hiszem, érthető mindebből: a falvak népét, közösségeit nem kell temetni.

Azt akkor már értjük, hogy miért támogatja a falvak társadalmának zöme a választásokon a konzervatív kormányt. De az miért van, hogy – a listára leadott 2018-as szavazatok alapján – a legfideszesebb választókerületnek országosan az öné, a körmendi számít?

Történelmi okai is lehetnek; ez a vidék szélsőségektől mentesen szavazott a két világháború között is. A rendszerváltoztatást követően csak azért győzött itt az SZDSZ kétszer is, mert jelöltjeik antikommunista retorikával léptek föl. Az idei választásokra az eddigi jobbikos, majd független országgyűlési képviselő, Bana Tibor átigazolt az egyesült baloldalra.

Nagyon szórakoztató, miként próbálja elhallgatni, hogy neve mögé az van kiírva, hogy DK meg MSZP.

Egy jelölt szégyelli az őt indító pártokat? Furcsa életérzés lehet. A Fidesz sikerének kulcsa viszont az, hogy a 127 települést magába foglaló választókerületben politikai közösségünk elkötelezett és jól szervezett. Hat sikeres egyéni képviselői megválasztásom után talán reménykedhetek abban, hogy valamicskét én is hozzájárultam mindehhez.

 

Képek: Ficsor Márton