Öt ok, amiért április 3-a után a legnagyobb krízis jön a rendszerváltás óta

2022-03-29 07:37:00

Vona Gábor
Index
Nehezen képzelhető el, hogy Orbán és támogatói békésen átadják a kormányt egy vereség után.

„4. Mentálhigiénés válság

A magyar társadalom borzasztó lelki-mentális állapota világhírű. Ennek történelmi és szociológiai okai egyszerre izgalmasak és elkeserítőek, de valahol megtanultunk együtt élni vele. A közösségi döntésekbe tudva vagy tudat alatt bele lett kalkulálva az alkoholizmus, a depresszió, az önsorsrontás, az önpusztítás. „Nem tudunk mit tenni, ilyenek vagyunk” – mondtuk. De erre a szörnyű és ingatag mentális alapra most további nehezékek érkeznek. Az első három pontban leírt válság ugyanis sokak számára feldolgozhatatlan mentális terhelést okoz majd. A pandémia és a háború olyan, a hétköznapjainkba is beférkőző élmények, amelyekkel szemben nagyon nehéz pszichésen védekezni, hiszen a világ és az élet értelmébe vetett hitünket, vagyis létezésünk legmélyén kiépített lelki védelmi rendszereinket építik le. Ezek hiányában pedig eláraszt bennünket nemcsak a félelem, hanem annak homályos, megfoghatatlan testvére, a szorongás is.

És ha ez nem lenne elég, a közösségi média, ahol életünk nagy részét töltjük, felbolydult diliházzá züllött. A kommentekben elfuserált életek, csalódott egzisztenciák és beteglelkű pszichopaták próbálják a maguk poklába lerántani az egész világot. Eszközként pedig nem csupán saját elapadhatatlan gyűlöletüket, de számtalan fake newst és konteót is fegyverként használhatnak. Az egész világ súlyos lelkiállapotban van, mi, magyarok még inkább. Az új kormány egyik első dolga ezért szerintem nem lehet más, mint egy bullshiteken túlmutató mentálhigiénés akcióterv kidolgozása. Ehhez persze a nulladik lépés az lenne, hogy a politika végre ne a pszichodémia fő oka legyen. 

5. Társadalmi válság

Mivel mindkét oldal arról beszél, hogy április 3-án nem egy kormányról, hanem életről és halálról döntünk, a választások után az ország egyik fele a kardjába dől majd. Ha ehhez hozzávesszük a fenti négy válságot, nyugodtan kijelenthetjük, a következő négy évben sem leszünk híján társadalmi forrongásnak, tüntetéseknek. Egy demokráciában ez persze normális, de nem tudom, hogy ami itt van, demokrácia-e, és akármi is erre a válasz, azt sem, hogy mi, magyarok demokraták vagyunk-e. Mert ha végignézzük a politikai párbeszéd színvonalát, ha modellezzük a ránk váró nehézségeket, az ebből fakadó frusztrációt, óhatatlanul felmerül a kérdés: mivé fog fajulni ez az egész? Lesz-e józan hang a két oldalon, aki majd képes is és akar is megálljt parancsolni? Nehezen képzelhető el, hogy Orbán és támogatói békésen átadják a kormányt egy vereség után, mint ahogy az is, hogy a legutolsó – összefogás nevű – kártyájukat kijátszó ellenzéki pártok gratulálnak egy újabb Fidesz-győzelemhez. És nem is maguk miatt, hanem miattunk. A magyar társadalom miatt. Ne a politikusokra hivatkozzunk, hagyjuk ezt az olcsó, önfelmentő trükköt! Mert itt mindenki csak a másikra mutogat, tőle vár változást, őt tartja egyedüli felelősnek, sohasem magát. Mindkét oldal törzsi indulatoktól fűtve, azt gondolva, a világ szebb lenne a másik nélkül, lényegében beletaszítja a pártokat ebbe a hideg polgárháborúba. Nagyon jó lenne, ha mindenki le tudna nyugodni kicsit, mert akárki győz, a válságok, amelyek ránk várnak, szörnyűbbek a másik oldalnál, és ezeket leküzdeni is csak velük együtt tudjuk.”

Nyitókép: Földházi Árpád

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.