„Be kell fejezni az energiaellátás biztonságát veszélyeztető politizálást!” – Litkei Máté a Mandinernek

2022-03-31 13:00:00

Írta: Kemenes Tamás
Mennyire veszélyes a nukleáris energiatermelés? Fel tudjuk számolni az energiafüggőségeinket? Hogyan írja át hazánk energiapolitikáját az orosz-ukrán háború? Vajon miért nem támogathatjuk az Oroszországgal szembeni szankciókat? A Klímapolitikai Intézet igazgatóját kérdeztük.

A Corvinák.hu-n nemrégiben megjelent cikkében kijelenti: az atomenergia csökkenti Európa orosz és amerikai gáztól való függőségét, és növeli a kontinens stratégiai önállóságát. Csakhogy azóta kitört az orosz-ukrán háború, melynek során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy atomerőmű könnyen (tömegpusztító) fegyverré – vagy legalábbis a zsarolás rendkívül komoly eszközévé  válhat az ellenség kezében...

A nukleáris energiatermelés veszélyeit zöld NGO-k és politikusok eddig is hangsúlyozták, ebből kifolyólag nem merültek fel új ellenérvek az ukrajnai háború kapcsán. Épp ellenkező folyamatok és motivációk figyelhetők meg az európai közgondolkodásban: az energiaszuverenitás minden más szempontot felülírt, vagyis

jelenleg az a legfőbb cél, hogy az EU el tudja magát látni energiával orosz energiahordozó nélkül.

Eleinte még a németek is felülvizsgálták a korábbi álláspontjukat az atomerőművek bezárása vonatkozásában, sőt a már bezárt erőművek újraindítása is felmerült mint megvizsgálandó lehetőség – végül aztán a belgák halasztották el két reaktoruk tervezett bezárását.

Az említett atomerőmű elfoglalása nem egy terrorakció keretében történt, hanem háborúban katonák és harckocsik által. A nukleáris erőművek és a fűtőelemek is kimondottan veszélyes üzemek, azonban nukleáris robbanás nem idézhető velük elő, hiszen nincs kellően dúsítva hozzá az urán. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy az atomerőművek katonai támadása esetén a súlyos baleset veszélye is fennáll. Katonai támadás okozhat olyan kárt egy atomerőműben, ami nagy mértékű radioaktív szennyezés kikerülésével járna. Szerencsére a zaporizzsjai reaktor már nem grafitmoderálású, így olyan kedvezőtlen feltételek mellett is jóval kisebb lenne a radioaktív szennyezés, mint amilyenek Csernobil esetében fennálltak.

Egy lakosságot érintő nukleáris baleset hatásainak kezelésére egyébként komoly felkészültsége van Magyarországnak –

de vélhetően egyik országnak sem célja nukleáris katasztrófa okozása. Különben pedig nem véletlen, hogy Oroszország a Zaporizzsjai Atomerőmű elfoglalása mellett döntött, hiszen ezzel az ország energiaellátásának negyede a felügyeletük alá került.

Mi a személyes véleménye az atomerőmű megtámadásáról?

Személyes álláspontom, hogy aki nukleáris erőművet támad meg azzal a céllal, hogy nukleáris katasztrófát okozzon, az emberiség ellenes bűntettet követ el. De pusztán azért, mert valaki megtámadhatja ezeket a létesítményeket, még nem mondhatjuk, hogy nincsen rájuk szükségünk. A víziközműveket is meg lehet támadni, a kutakat is meg lehet mérgezni, ennek ellenére irracionális döntés lenne a víziközmű-hálózat megszüntetése. Az atomenergia kulcsfontosságú szerepet tölt be az energiaellátásban.

Az energiapiaci folyamatokat figyelembe véve az európai országok számára a legfontosabb megoldandó probléma a téli energiaellátás biztosítása. A jelenlegi helyzetnek egy nyertese van: az Egyesült Államok, mivel továbbra is extra nyereséggel tudja eladni a pala LNG- és kőolajkészletét. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a nukleáris fűtőelemeket az USA is Oroszországtól és szövetségeseitől, Kazahsztántól és Türkmenisztántól szerzi be – annak kedvezőbb ára miatt –, ezekre a termékekre szankciókat nem vet ki...

Nagyjából hogyan jellemezhető Ukrajna eddigi energiapolitikája?
 
Épp a korábbi konfliktusok folyománya, hogy Ukrajna kiemelten kezeli az energiaszuverenitását. A fosszilis tüzelőanyag helyett a nukleáris kapacitásra kívánnak támaszkodni, újabb blokkok építése van folyamatban. A fűtőelemeket az amerikai-japán Westinghouse gyártja az orosz blokkokhoz. Ukrajna 13,8 GW nukleáris, 17,2 GW széntüzelési, 4,83 GW vízi, 4,6 GW gáz-, 1,53 GW szél-, 6,23 GW fotovoltaikus névleges kapacitással rendelkezik.

Nem kereskedik közvetlenül Oroszországgal, így a szén és a földgáz hiánycikk az országban,

a meglévő készleteket elsődlegesen a lakossági igények kiszolgálására koncentrálják – most 10% a földgáz az energiamixben. A szél és a nap téli termelése zérónak tekinthető, így a nukleáris termelésre akartak összpontosítani, mégpedig úgy, hogy mind a 15 reaktort üzemeltetni tervezték télen. 

Az atomenergia nemrég zöld besorolást kapott az EU-tól. Miért kellett erre ennyit várni?

A taxonómia rendelet módosítása mögött a szakmai érveket felülíró politikai érdekek is meghúzódnak. A nukleáris energiát ellenzők Németország vezette tömörülése elfogadhatatlannak tartotta ezen energiatermelési formát, ezért ellenzik a taxonómia rendeletben való elismerését is, miközben az energiaszükségletük fedezését a megújulók mellett fosszilis energiahordozókra, valamint túlnyomórészt nukleáris reaktorokban termelt importra építik. Ebben a szemléletben hozott némi változást az orosz-ukrán háború. Az atomenergiát pártoló országok ezzel szemben belátták, hogy amennyiben karbonmentesen és versenyképes áron szeretnének energiát előállítani, akkor csak olyan energiamix elképzelhető az esetükben, amiben a megújulók mellett az atomenergia is helyet kap.

Összességében az Európai Bizottságnak 3,5 évbe tellett, míg elérkezettnek látta az időt arra, hogy állást foglaljon a kérdésben.

Kivárták a német választások eredményét, miközben az energiaválság is részben az időhúzásnak köszönhető, mivel számos földgázberuházás emiatt nem készült el. Viszont a Bizottságot is sürgeti az idő, mert a vállalt klímacélok teljesítéséhez a tervezett atomerőművek építését is meg kell kezdenie a beruházó országoknak.

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak négy hónap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja az aláírt javaslatot, és ha szükségesnek találja, kifogást emeljen ellene. A taxonómiai rendelettel összhangban mindkét intézmény további két hónapos vizsgálati időt kérhet. Illetve a Tanácsnak jogában áll kifogást emelni ellene úgynevezett fordított, megerősített minősített többséggel.

Az orosz invázió miatt az európai gázberuházások is átértékelődnek.

A tagállami vezetők az EU-csúcson az orosz energiafüggőség 2027-ig történő leépítését tűzték ki célul, így a gázbefektetések általános zöld címkével való ellátása mögötti politikai szándék megkérdőjeleződött. 2022. március 15-én Nathan Fabian az EP szakbizottsági ülésen azt mondta, hogy bár nincsen gázellenes hangulat, az EB által megfogalmazott feltételek „nem eléggé jók”, és ezért hamarosan új javaslatokat fogalmaznak meg a Bizottság felé. Azoknak a gázalapú befektetéseknek, amelyek tényleg elengedhetetlenek, az átmenet során „borostyán” színt adnának, hogy ezzel érzékeltessék: ezek a kialakult helyzetben szükségesek, de nem mondhatók teljesen környezetbarátnak.

Fotó: Mátrai Dávid

Pontosan milyen szempontokból bizonyulhat számottevően jobb megoldásnak az atomenergia az időjárásfüggő megújuló (és egyéb) energiaforrásoknál?

A nukleáris erőmű a legkoncentráltabb karbonsemleges energiatermelő létesítmény, ami azzal is együtt jár, hogy

a teljes életciklusa alatt fajlagosan kevesebb hulladék keletkezik, mint a megújulóknál.

A szélturbina és napelem gyártáshoz nagy mennyiségű ritkaföldfémre van szükség, ráadásul a napelemek szilícium és réz mellett rengeteg nehézfémet is tartalmaznak – pl. nikkelt, kadmiumot –, így a gyártásukon túl a sérült panelek tárolása is veszélyes a környezetre és az ember egészségére. Ráadásul miután kiszolgálták az üzemidejüket a nap- és szélerőművek, ránk marad a nagy mennyiségű, jelenleg újrahasznosíthatatlan hulladék, amelyet nagyrészt a föld alá temetünk. A paradoxon itt az, hogy a megújuló energiatermelést nem megújuló, véges rendelkezésre állású ritka fémekre alapozzuk.

A modern atomerőművek menetrendtartóak, vagyis mindig annyit energiát termelnek, amennyit betervezünk. Ebből kifolyólag nincs szükség az energia tárolására, legfeljebb csekély mértékben. A leállások tervezhetőek, így ritka műszaki hibák kivételével energiahiány sem fordulhat elő – miközben a napsütéses órák napi eloszlása nehezen jósolható, a Kárpát-medencei széljárás pedig szinte megjósolhatatlan.

A szél- és naperőművekkel ellentétben az atomerőművek jóval kisebb tájátalakító tulajdonsággal bírnak és a teljes életciklusra vetítve kisebb a karbonlábnyomuk, mint bármely fosszilis technológiának, sőt: mint a legtöbb zöldenergiának. Nem túlzás tehát kijelenteni:

az atomenergia jelenleg a legtisztább és „legzöldebb”

energiaforrásunk.

Az imént már említett cikkében úgy fogalmaz: az atomenergiáról szóló vita az egyes országok azon jogának tiszteletben tartásáról is szól, hogy maguk határozhassák meg saját energiamixük összetételét (ily módon a szuverenitásuk mértékét is kellőképp növelve). Jelen állás szerint hazánknak nagyjából milyen összetételű energiamixre lenne szüksége ahhoz, hogy minimálisra csökkenthesse az energiafüggőségeit?

Magyarországon a Paks II beruházás megvalósulása mindenképp szükséges ahhoz, hogy egyáltalán energiafüggetlenségről tudjunk beszélni. A nukleáris energiatermelés előnye, hogy a fűtőelem évekre, akár évtizedre előre beszerezhető. Amennyiben az új és régi blokkok egyszerre működnek a 2030-as évek elején, a megtermelt 4400 MW kapacitás elegendő lesz ahhoz, hogy az év bármely napján biztosítsa a szükséges zsinóráramot.

Emellett látni, hogy a beépített napelem-kapacitás dinamikusabban növekszik, mint amire a stratégiák a készítésekor számítottak. Azonban ez pozitív fejlemény, hiszen a napsütötte órákban keletkező jelentős energiafelesleget zöld hidrogéntermelésre tudjuk fordítani, valamint importőr helyett exportőrként jelennénk meg a piacon.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az energiamix tervezését a mostani fogyasztási struktúrában vizsgálják,

és ez alapján vonnak le hibás következtetést. Jelenleg a lakosság, bár évről évre csökkenő mértékben, de még mindig jelentős, 85% körüli arányban közvetve vagy közvetlenül földgázt használ a fűtéséhez. A karbonmentes és független energiaszektorhoz az is szükséges, hogy a lakossági fűtési/hűtési igényeket nagyobb arányban karbonmentesen tudjuk kiszolgálni, amire az elektromos fűtés és a fölös áramból termelt zöldhidrogén jön szóba mint alternatíva.

A zöldítés, illetve úgy általában a környezetvédelem/természetvédelem ügye sokáig szinte kizárólagosan a baloldalhoz kötődött  néhány éve azonban erősen megváltozott a helyzet, a jobboldal is egyre inkább felfedezi magának ezt a területet. Mi ennek az oka? Milyen politikai, kulturális stb. átalakulások, vagy akár konkrét események tették lehetővé  netán szükségszerűvé, politikailag elengedhetetlenné  ezt a fordulatot?

A kormánypártok által 2011-ben elfogadott Alaptörvény nemzeti hitvallása kimondja: felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Ezzel a jobboldali kormány erőteljesen kinyilvánította a fenntarthatósággal kapcsolatos álláspontját. A különbség jobb- és baloldal között ott érhető tetten, hogy míg a jobboldal az emberre figyel, a Földet Isten által teremtett világként határozza meg, ami a létezésünket hivatott kiszolgálni, addig

a baloldal ökologizmus-szemlélete a természetet helyezi a középpontba, amiben az ember mint kártevő jelenik meg.

A két szemléletmód közötti eltérés leginkább a gyermekvállalás kapcsán ragadható meg. Míg a progresszív gondolkodás arra szólítja fel a nőket, hogy ne szüljenek gyermeket, mert a Föld nem tudja eltartani őket, addig a konzervatív gondolkodás az önfenntartás mellett foglal állást, hiszen a Földet unokáinknak óvjuk meg.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért által készíttetett 2020-as reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy a gyermekes családok 65,1 százaléka aktívan elkötelezett a környezetvédelem iránt, míg a gyermektelenek esetében ez az arány csupán 41,6 százalék...

Még sarkosabb véleményt fogalmazott meg a Klímapolitikai Intézet volt vendége, Michael Shellenberger, aki korábban a Demokrata párt színeiben indult a kaliforniai választásokon, és maga is aktív klímaaktivista volt, amíg fel nem ismerte az ideológia és a tudomány szembenállását. Az ő meglátása szerint

a leghangosabb baloldali klímaaktivisták nem is szeretnék a klímaváltozást megoldani, csupán egy valláspótlékot akarnak adni

a hitüket vesztett embereknek.

Fotó: Mátrai Dávid

Jelen van már a világpolitikában, illetve Magyarországon – komolyan vehető súllyal – a zöld jobboldaliság? 

A fő kérdés, hogy egy politikai csoport pragmatikusan vagy ideologikusan közelíti meg a környezeti, klíma- és energetikai kérdéseket. A konzervatívok hagyományosan pragmatikusak, a progresszívek pedig általában ideologikusak, de természetesen vannak kivételek. Lehet egy liberális vagy szocialista politikai erő is pragmatikus. A konzervatív megközelítést ezen kívül jellemzi még a fokozatosság, a radikális megoldások kerülése, a holisztikus szemlélet – társadalmi-gazdasági-környezeti-politikai szempontok egyidejű figyelembevétele –, valamint a stratégiai autonómiára való törekvés, vagyis a szuverenitás őrzése – ez utóbbi miatt jellemzően támogatja a lokalitásokat, illetve szkeptikus a globalizmussal szemben.

Az igazi kihívást az jelenti, hogy a komplex társadalmi kérdésekkel foglalkozó „hagyományos pártok” megközelítése jellemzően eltér a „single issue” pártok szemléletétől. Ha egy pártnak a környezetvédelem kérdése az elsődleges vagy egyedüli programeleme, akkor teljesen máshogy mérlegel – adott esetben hajlandó feláldozni olyan értékeket, mint a növekvő jólét, vagy az ellátásbiztonság.

Vagyis a „single issue” pártok működési logikájából fakad a radikalizmus.

Egészséges politikai környezetben ezt a politikai „egy-ügyű” gondolkodást ellensúlyozzák az egyéb társadalmi problémákkal is foglalkozó politikai erőterek. Ha ez a kiegyenlítő mechanizmus nem működik, az súlyos következményekkel jár. Hasonlót figyelhetünk meg a német politikában.

Európában több olyan jobboldali párt található, amely képes volt folyamatos együttműködést kialakítani a helyi zöld pártokkal a környezetvédelem területén. Erre példákat láthattunk korábban Svédországban, Finnországban és a Balti államokban is. 

Ahogy a korábbiakban is kifejtettem, a jobboldal másként ragadja meg a zöld kérdéseket. Megoldást próbál találni, és nem újabb problémákat kreálni. Nézzük meg például az aktuális klímaváltozás és az egyes országok energiapolitikájának szempontjából a kérdést! Franciaországban 56 atomreaktor működik biztonságosan, klímaterhelés nélkül. A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően csak a norvégok és a svédek állítanak elő kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó energiát, bár az utóbbiak energiamixében 30%-ot szintén a nukleáris energia tesz ki. Franciaország tudományosan megalapozott módon tud úgy megújuló kapacitást kiépíteni az atomerőművi kapacitások kiegészítéseként, hogy azzal elérje a klímasemlegességet, szemben Németországgal, ahol a Zöldek kijárták, hogy az utolsó hat atomerőmű felét bezárják, a kieső termelést pedig főleg fosszilis energiahordozók égetésével, nem kis részben igencsak szennyező kőszénnel pótolják – miközben természetvédelmi szempontokkal nem törődve jogszabályt módosítottak, hogy erőltetetten telepíthessenek az egész országban szélerőműveket és fotovoltaikus paneleket.

Az eredmény rengeteg import energia, magas energiaárak, duplikált infrastruktúra és ellátásbizonytalanság.

Bár Franciaországban nem jobboldali kormány van, a jobboldali kormányok a járható utat tekintik követendőnek, és új nukleáris erőművek fejlesztésébe kezdtek. A jobboldali hagyományosan pragmatikus megoldásokat keres a társadalmi, gazdasági és környezeti problémák kezelésére, míg a baloldal és a „zöldek” ideológiai alapú megközelítése energiaválságba sodorja egész Európát.

Vélhetően hogyan alakítja át hazánk energiapolitikáját az orosz-ukrán háború? Lehet ezzel kapcsolatban sejteni valamit?

A vásárolt földgáz hozzávetőleg 80%-a az EU-ban azonnali árazású, mert kifejezetten ellenezte a Bizottság a hosszú távú gázszállítási szerződések megkötését. Magyarország helyzete abból a szempontból sajátos, hogy nálunk a 9-10 Mrd m3 éves földgázszükséglet felét orosz gázszállítási szerződés biztosítja, valamint az 1 Mrd m3 hazai termelésen kívül, a gyakorlatban csak orosz gázrészecske került a magyar vezetékekbe. Az eddigi teljesítést és a nyilatkozatokat tekintve számíthatunk arra, hogy

a hosszú távú gázszállítási szerződés alapján továbbra is kapunk orosz földgázt, de ha mégsem, akkor jelenleg nincs lehetőség a földgáz pótlására más forrásból.

A fűtés mellett a téli villamosenergia-mix második legjelentősebb tényezője is a földgáz, vagyis földgáz nélkül sem a fűtés, sem az áramellátás nem biztosítható.

Magyarország 2021. január elsejétől 2027. október 1-jéig éves szinten egymilliárd köbméteres kapacitást foglalt le a horvátországi Krk LNG-termináljában. Erre az időre (6 év) a Shell-lel kötött a magyar kormány évi 250 M m3-re szóló hosszú távú gázszállítási szerződést. 

2021. 09. 27-én Magyarország a Gazprommal írt alá egy 15 éves, évi 4,5 Mrd m3 földgáz szállításáról szóló szerződést. A dohai gázexportőri konferencián Nikolaj Shulginov orosz energiaügyi miniszter azt üzente, hogy az oroszok észszerű körülmények között mindenképpen teljesíteni akarják a hosszú távú szerződéseiket, hogy a megbízható szállítói státuszukat ne sodorják veszélybe, annak ellenére, hogy történelmi magasságokba emelkedett a földgáz világpiaci ára.

Nagyon világos az álláspontunk:

az energetikai szektort nem érinthetik a szankciók, mert ezzel csak azt érjük el, hogy az európai lakosság fizeti meg a szankciók árát.

Be kell fejezni az energiaellátás biztonságát veszélyeztető politizálást; nem szabad hagynunk, hogy az energetikai szektor spekulációk célpontjává válhasson, és hogy Európa, illetve Magyarország energiabiztonsága akár csak kis mértékben is sérüljön.

A fentiek ellenére biztosra vehető, hogy Magyarország kapacitásokat fog lekötni a készülő LNG-terminálokban, valamint a déli gázfolyosó bővítését is aktívan támogatni fogja. Szijjártó Péter arról az örömhírről számolt be, hogy 2023-tól reális lehet a déli gázfolyosó kapacitásának növelése és új források bevonása Azerbajdzsánnak köszönhetően.

 

*

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

(Nyitókép: Mátrai Dávid)

***

Április első vasárnapján újabb négy évre határozzuk meg az ország sorsát, hazánk minden magyar állampolgára eldöntheti milyen irányba tartson közös utunk.

Az elmúlt 30 évben nem foglalkoztatta a politika? Esetleg még nincs is személyes tapasztalata a rendszerváltás utáni időszakból? Vagy csupán szeretné hazánk jelenlegi helyzetét reálisan látni, mielőtt döntést hozna saját és gyermeke jövőjéről? A Mandiner Választási Különszáma erre kínál lehetőséget!

A Mandiner Választási Különszámát ezekben az üzletekben vásárolhatja meg!