Itt a tökéletes céltábla ellenzéki vereség esetén

2022-03-28 12:53:00

Constantinovits Milán
Mandiner
Ha az ellenzék veszít, megvan a bűnbak.

A közösségi oldalak ellenzéki fórumain a választásokhoz közeledve élénk vitát generál a kispártok jelenléte. Sorra habzanak fel olyan vélemények, hogy az áhított kormányváltást e formációk fogják megakadályozni.

A támadások nem elsősorban a Gattyán-féle projektet érintik, és nem is az ellenzéki egységfrontba meg sem hívott Mi Hazánkat. Célkeresztben tavaly ősz óta a Kutyapárt áll, akik nem átallnak saját jogon indulni.

A Kutyapárt-narratívát maga Márki-Zay jelölte ki,

amikor úgy fogalmazott, hogy előfordulhat, miattuk marad Orbán Viktor hatalmon. Kovács Gergely, a komollyá váló viccpárt elnöke visszavágott, az üzengetés, erőfitogtatás, a dacháború pedig állandósult. Ballib körökben szép lassan kikristályosodott az az értelmezés, hogy aki a kutyákra szavaz, az galád módon gáncsolja a tiszták koalícióját. 

Az idő közben felgyorsult, villámgyorsan közeleg április 3., ám a közállapotok és a társadalmi igény nem az ellenzéki várakozások szerint alakul. Az előválasztást várakozásteljes tehetetlenség követte, későn született meg a közös program is, miközben a félmúlt gondosan lelakatolt szekrényéből folyamatosan hullottak ki a fővárosi és jobbikos csontvázak. (Egy kis korrupciószagú ingatlanbiznisz, egy kis nácizás, drogüzlet gyanúja stb.) Ráadásul azok a fránya számok sem akartak emelkedni, és sajnos a Kapitány is összevissza vezényelt a parancsnoki hídról. A csodafegyver pedig késett, egyelőre a bömbivel felszerelt vidéki akcióegységen túl nincs ütőképes ötlet betárazva.

Ebben a lehangoló helyzetben nem véletlen, hogy

a baloldal legyártotta az előremenekülés forgatókönyvét is.

Idejekorán kijelölte bűnbakot: az esetleges vereségért természetesen a Kutyapárt lesz a hibás. Nem az ingatag pártszövetség, nem a kaotikus irányítás, nem a fogós kampányelemek hiánya. Nem Gyurcsány Ferenc, a baloldal örökös tehertétele és nem is a szoci-szabadmadaras éra újrahasznosított figurái.

Hanem egy olyan párt, amelyik nem állt be az ellenzéki egységfrontba, és nem restelli kritikával illetni a baloldal eddigi önkormányzati teljesítményét sem. Pedig ők előre figyelmeztettek, a balos néplélek prófétája kinyilatkoztatott, hogy így, kétfarkúakkal nem lesz bizony kormányváltás.

A vészforgatókönyv megalkotása mellett azért nem mondtak le teljesen a kutyapárti szimpatizánsok megszólításáról sem, ahogy Hajnal Miklós is bemutatta a mestertervet minap. E szerint a hezitáló, ám változást akaró szavazópolgárok voksoljanak listán a kutyákra, egyéniben az összefogás jelöltjére, és akkor káposzta és  ̶k̶e̶c̶s̶k̶e̶ kutya is megmarad. Sovány alternatíva, főleg, hogy olyan kompromisszumra kényszeríti a választópolgárokat, hogy az ellenzék, néhol

bizonytalan teljesítményű és kétes múltú jelöltjeire húzzák az ikszet.

Távlatosabb perspektívából pedig kifejezetten méltatlan szalmabábcsépelés és bűntudatkeltés zajlik, hiszen nem egy kispárt demokratikus (és saját szemszögből nézve teljesen érthető) elindulásához kellene kötni az ellenzéki fősikert.

Olyan államügyekben kellene ehhez világosan, érthetően, leendő kormányzóerőhöz méltóan állást foglalni, mint a szomszédban zajló háború, a koronavírus utóvédharca vagy a határon túli magyarság megsegítése. Ezeken múlik ugyanis a kormányzóképesség.

Nyitófotó: Mátrai Dávid / Mandiner