Így lett „puhány” Németország? Birgit Kelle könyvéről vitáztak

2022-03-16 17:31:00

Írta: Veszprémy László Bernát
Birgit Kelle erdélyi származású német újságírónő, a gender németországi kritikusának könyvbemutatóján jártunk!

Genderkomédia címen jelent meg az MCC Pressnél Birgit Kelle német újságírónő, a Die Welt szerzőjének könyve, melyben a gender németországi térhódítását kritizálta. A kötet bemutatóján a szerzőt Boris Kálnoky, az MCC Médiaiskola vezetője és Greczula Levente László, lapunk munkatársa kérdezte.

Kálnoky bevezetésében kiemelte, hogy ma mindenhol beszélnek a gendervitáról Németországban, minden tévénél és rádióműsornál ez a téma. 

Birgit Kelle szerint hónapokon át küzdött a könyv címéért, mert sok kiadó tiltakozott ellene.

Úgy látja: manapság a nemi szerepeket a fejük tetejére állították.

A teljesen normális férfi és női viselkedési formákat szerinte elkezdték betegesnek tekinteni. Másfél évtizede azt magyarázzák minden férfinak, hogy a férfias viselkedésük toxikus, elnyomó. A fiúk viselkedését elítélik az iskolákban, egy veszekedős fiúnak már el kell számolnia viselkedésével az iskolában, mert hogy viselkedése szerintük toxikus. A válságok idején megmutatkozik, hogy a férfiak erősebb nemként védik az országukat, a családjukat. Elvileg volna egy természetes rend, amit már senki sem vitat. Ez a magától értetődő dolog Németországban nem áll fenn, mert Kelle szerint egy „puhány férfinemzedéket neveltünk fel”. 

Az írónő úgy látja, ezekre a férfiakra nem lehet már támaszkodni, ezt mutatta meg a 2015-16-os kölni szilveszter is, amikor a nők nem támaszkodhattak a német férfiakra. A liberális lapokban férfiak megvitatták a kérdést, és arra jutottak, hogy túl veszélyes beavatkozni ilyenkor, inkább kamerázni kell, hogy legyen bizonyíték.

Akik közbeléptek, azok kelet-európai vendégmunkások voltak,

ők emelték ki a nőket az erőszakoskodók tömegéből. 

Birgit Kelle szerint téves az elképzelés, hogy a fegyveres szerveknél muszáj, hogy egyenlő arányban legyenek a nők és férfiak. Ez nem minősíti a képességüket, hogy ellássák szolgálatukat. Azt látjuk, hogy a teljesítmény-követelményeket csökkentik, hogy a nők meg tudjanak felelni a belépés feltételeinek. „Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: mi történik, ha olyasvalaki akar kimenteni az égő házból, aki a könnyített vizsgán ment csak át?” A kérdés, hogy segíteni akarunk-e a bajbajutott embereken, vagy az egyenlőséget erőltetjük minden áron. Az erős nőkre szükség van a katonaságban is, de nincsen szükség a katonaságban a nőkre minden áron.

Az írónő úgy látja, Németországban nincsen közegyezség a német nyelv átírásáról, eltérő gyakorlatok vannak például a hím- és nőnem elhagyásáról. Az egyik egyetemen ezt csinálják, míg máshol az ottani professzor más elvárást választ. A német közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége elutasítja. Felmerül tehát a legitimációs kérdés is, miszerint kötelező-e dolgozók tízezreinek ezt az újfajta német nyelvet használniuk, lehet-e őket erre kényszeríteni. Lehet, hogy egyszer el fogják fogadni, mint ahogyan a nyelvi egyszerűsítéseket – pl. ß helyett dupla s bevezetése – is elfogadták.

De a sok millió ember, aki idős, vagy épp most tanul németül, nem fogja tudni ezt elfogadni.

Birgit Kelle könyve kemény ismertetéseket kapott, egyesek szerint az egész, Kelle által kritizált jelenség nincs is, és amiben igaza van, az is antifeminista. Kelle szerint nevetséges, hogy a vita helyett homofóbnak, jobboldalinak nevezik őt, szerinte ő egyszerűen a genderpolitikát kritizálta, és nem antifeminista, s inkább arról kellene beszélni, hogy a genderpolitika milyen előnyöket hozott a nőknek. Jelenleg nem, hogy nem hoz előnyöket, hanem egyenesen hátrányokat hoz. 

Az egész angolszász világ előre tört ebben a témában, érdemes megnézni, mit csinálnak, hiszen Európa még csak tervez eljutni erre a szintre. Ott végigvitték a gender-eszmét, ott az ember maga határozza meg a saját nemét: besétál egy hivatalba, és átíratja az igazolványát. Logikus tehát, hogy egy nap az összes férfi kinevezheti magát nőnek, és fordítva. Kelle szerint egyes helyeken a szexuális bűncselekmények miatt elítéltek is nevezhetik magukat nőnek, és így erőszakolhatják a többi női rabot, majd tetteiket női erőszaktevésként rögzítik – a nők így válnak papíron egyre erőszakosabbá. A sportok terén is újabb női rekordokat döntenek – férfiak, akik nőként regisztrálnak. Ezt a gender hívei ünneplik, és közben a sportot tönkreteszik, vagyis éppen azokat a helyeket teszik tönkre, melyeket a feministák korábban kiharcoltak a nőknek. 

Kelle szerint éppen ezért nehéz Németországban feministának nevezni magát, ez terhelt kifejezés lett. Inkább a női jogokért küzd.

A feminizmus ugyanis „elárulta a nőket”,

egy meghatározott nőiség-definíciót fogadnak el, bizonyos magatartási formákat kell követni, különben antifeministának nevezik az embert. Azokat a nőket, akik ennek nem felelnek meg, kizárják a diskurzusból. Az új feminista rétegnek soha semmi baja nem volt, ezért küzdenek a genderért. Ha valaha ki kellene fizetniük saját életüket, vagy anyává válnak, rájönnek, hogy az élet más, mint az elméletek. Kelle szerint tehát a valódi feministák azok, akik ma a nők jogaiért küzdenek.

Nyitófotó: Rakó Alex