Foglyul ejtették az egyetemeket – Peter Boghossian a Mandinernek

2022-03-17 06:31:00

Írta: Kohán Mátyás
„Nem vagyok konzervatív, de vallom, hogy szellemi sokszínűségre van szükség a felsőoktatásban” – mondja a világhírű filozófus. Interjú szólásszabadságról és magyarországi tapasztalatairól.

Kohán Mátyás interjúja a Mandiner hetilapban

 

Peter Boghossian 1966-ban született Bostonban. Filozófus és pedagógus, tíz évig tanított filozófiát a Portland State Universityn, ahol elsősorban a kritikus gondolkodással, a tudományos szkepticizmussal és a szókratészi módszerrel foglalkozott, jelenleg az MCC vendégelőadója. Egyike az amerikai egyetemi szférát 2018-ban megrázó grievance studies (sérelemtudományok) botrány három kirobbantójának. Munkatársaival – James A. Lindsay-vel és Helen Pluckrose-zal – számos értelmetlen tanulmányt tett közzé tudományos folyóiratokban, kifigurázva a társadalomtudományok mai nyelvezetét és témaválasztását. Abszurd témákat mutattak be, ezzel is rávilágítva arra, hogy milyen egyszerű fals információkat terjeszteni és tudományosként bemutatni olyan területeken, mint például a genderelmélet. Egy vizsgálat után a portlandi egyetem korlátozta tevékenységét, ezt követően Boghossian a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására is hivatkozva nyílt levélben felmondott. Számos sikerkönyv szerzője, ezek közé tartozik a How to Have Impossible Conversations: A Very Practical Guide (lehetetlen beszélgetések módszertana – egy praktikus útmutató) című kötet.

***

Néhány hete itt él, hogy tetszik Magyarország?

Őszintén imádom! Mindenki csodálatosan viselkedik velem. Keresztül-kasul jártam az országot, az emberek mindenhol örömmel mesélnek, én meg szívesen veszem, hogy egyre többet tanulhatok a magyarokról. Egyedül a nyelv, ami megrémít. Nagyon biztonságos hely ez, tiszta, nincsenek sátortáborok. Talán nem is érti, miért kell ezt megjegyezzem.

Voltam Hollywoodban…

Akkor tudja, miről beszélek. Tetszenek az éttermek, tiszta a metró, az épített környezet egyszerűen lenyűgöz. Nemrég elsétáltam az Országház mellett, és leesett az állam. Nyakig áll a történelemben.

Rájöttem, milyen fiatal ország az Egyesült Államok,

nekünk ilyenünk nincs. Folytathatnám még…

Nemrég találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel is. Milyen benyomást tett önre?

Laza volt és slágfertig, szánt időt arra, hogy minden kérdésemre válaszoljon, és hidegvérrel állta a nehéz témákat is. Kérdeztem külön lmbtq-ügyekről is, és átgondolt, részletes válaszokat kaptam tőle.

Mielőtt Magyarországra érkezett volna, nyilván rengeteg kritikát olvasott rólunk. Tapasztalt jogállamiságot, sajtó- vagy tanszabadságot érintő problémát, amióta itt van?

Valóban rengeteg kritikát olvastam Magyarországról. Mióta itt vagyok, az MCC vezetése és munkatársai többször is elmondták, hogy bármit mondhatok, bármiről beszélhetek, szabadon kritizálhatom a kormánypártot és a miniszterelnököt. Ateista vagyok, azt is mondták, hogy szabadon beszélhetek ateizmusról, Istenről, hitről, kereszténységről. Sőt az MCC vezetése felajánlotta, hogy ha szeretném, szívesen szervez nekem találkozókat az ellenzék tagjaival is. Ezt meghökkentőnek tartottam, ilyesmire az Egyesült Államokban soha nem kerülhetne sor. Éltem is a lehetőséggel, és találkoztam a kormány egyik prominens kritikusával.

Találkozott magyar diákokkal akár az MCC-ben, akár máshol? Miben különböznek az amerikaiaktól?

Mindenki, akivel beszéltem, őszintén vágyott tudni és tanulni. Az amerikai diákok hajlamosak leszűkíteni, körülírni a témákat, amiken hajlandók gondolkodni.

Vannak, ahogy Alan Sokal mondja, bizonyos morálisan divatos dolgok. 

Ha ezeket az Egyesült Államokban megkérdőjelezed, az amerikai diákok megsértődnek. E dolgoknak itt nekimentem diákok társaságában, és semmi gond nem volt. Rod Dreher és én az MCC Budapest Summiton tartottunk informális beszélgetést, amelyen szexuálisan kényes témákat, rázós gondolatokat is őszintén megvitattunk, és ez tetszett a közönségnek. Azt hiszem, ebben rejlik a válasz a kérdésére. Ilyet Amerikában ma nem lát, az egyetemek sosem rendeznék meg. Úgyhogy az emberek a podcastekhez fordulnak, hogy hallhassanak az ilyen témákról. Olyan médiaszemélyiségekhez például…

A University of Salford Manchester mellett. <br> Fotó: Shutterstock

…mint Joe Rogan?

Pontosan! (Nevet) Azért fordulnak az emberek Joe Roganhez, mert az egyetemektől nem kapják meg azt, amit tőle igen.

Jó is, hogy Joe Rogant említi. Mit gondol a körülötte kavargó botrányról?

Joe Rogannek nagyobb közönsége van, mint bárkinek. Messze veri nézettségben a legnagyobb csatornákat, a CNN-t, az MSNBC-t, Tucker Carlsont… Ezt a hagyományos médiacégek képtelenek elviselni, úgyhogy átfésülik az epizódjait, mindenfélével megvádolják, azzal, hogy niggerezik, összekapcsolják a szavait népirtással, tömeggyilkossággal, tényleg őrületes dolgokkal. És folyton kudarcot vallanak, úgyhogy egyre csak emelik a tétet újabb és újabb támadásokkal. Ez az utóbbi időben jelentősen aláásta a kapitalizmusba vetett hitemet. Az ember azt gondolná, hogy az anyagi érdek és a pénzkereset lehetősége minden ideológiát felülír, de úgy tűnik, nem így van. A woke-izmus befolyása hihetetlenül erős. Az lenne logikus, ha lemásolnák a modellt, ha ellopnák, nem? Keresnének egy okos embert, férfit vagy nőt, hosszú interjúkat készítenének…

Sok podcast próbálkozik hosszú interjúkkal, ám egyiknek sem sikerült úgy beágyazódnia, mint Joe Roganének.

De a hagyományos média, a CNN, az MSNBC ezt nem is próbálta meg. Az NPR, a legnagyobb közmédium gyakorlatilag woke indoktrináció. A Rogan körüli botrány valójában arról szól, hogy miért ilyen népszerű Joe Rogan. Mit kapnak meg tőle az emberek, ami az életükből hiányzik? 

Az őszinte beszélgetést, egy értelmes embert, aki velük együtt gondolkozik,

aki nem fél, aki világos nyelven beszél, aki nem vonja le előre a következtetéseit. Ha olyan egyetemi világunk lenne, ahol az ember különböző gondolatokkal találkozhat, ahol nyílt és őszinte kérdéseket lehet feltenni, Joe Rogannek gyakorlatilag nem lenne közönsége.

Az utóbbi időben sorra mondanak fel neves professzorok a woke mozgalom előretörése miatt. Sokuknak önhöz hasonlóan nincs közük a konzervativizmushoz vagy a kereszténységhez; Jordan Peterson sem tartja magát nyíltan konzervatívnak, mégis azt mondja: még a mai Oroszország is kevésbé kommunista, mint az amerikai egyetemi világ. Miért távoznak ennyien?

Ha esetleg nem olvasták volna Jordan Peterson felmondólevelét, kérem, sürgősen tegyék meg. Hogy miért állnak fel egyre többen? Mert úgy érzik, a diákközösség hangos kisebbségének foglyai. Ez a kisebbség eldöntötte, hogy a rasszról, nemről, transzneműségről szóló kérdésekre vannak jó és rossz válaszok; hogy azok pontosan mik, azt kizárólag ők tudják, és aki nem az általuk üdvösnek tartott vonalat képviseli, rossz ember. Meg vannak győződve arról, hogy erkölcsileg romlott emberek tanítják őket. Ennek számos következménye van. Manapság mindenki megjátssza magát, és úgy tesz, mintha értene olyan dolgokhoz, amelyekhez egyáltalán nem ért.

Először a konzervatívoknak mentek neki, aztán a republikánusoknak, a mérsékelteknek, majd a liberálisoknak,

és így tovább… Bár tudományterületenként változik, minden felmérés azt mutatja, hogy az egyetemi emberek többsége baloldali. Én viszont úgy gondolom, hogy ezek a felmérések felülmérik a baloldalt, mert ma már az emberek egész egyszerűen baloldalinak hazudják magukat. Olyan kultúrát sikerült teremtenünk, amelyben az emberek félnek bevallani, hogy konzervatívok. Nem vagyok konzervatív, de vallom, hogy szellemi sokszínűségre van szükség az egyetemeken.

Ön filozófus – ez nyilván bölcsészettudomány. Jordan Peterson klinikai szakpszichológus, amit én hajlamos vagyok a bölcsészettől a természettudományokhoz vezető kapunak tartani. Joe Rogan problémái pedig részben abból fakadnak, hogy az egészségipar által cenzúrázott dolgokat terjeszt a podcastjén. Adódik a kérdés: nem érzi úgy, mintha az egyetemi világban uralkodó véleménydiktatúra egyre inkább átterjedne a humán tudományokról a természettudományokra is?

Ez nem is kérdés. Az érdemalapú rendszert aláásták, számos egyetemnek sokszínűségi nyilatkozatot kellett aláírnia. Ha valami ilyesmit meglátnak Magyarországon, onnan tudhatják, hogy önöknek lőttek. A korábbi egyetememen, a Portland State Universityn létezett elfogultságügyi készenléti csoport is:

ha valakit elfogultnak gondolsz, felhívhatod az elfogultságügyi készenléti csoportot, és ott feljelentheted.

Ez a csoport amúgy az egyetemi rendőrséghez tartozik általában. Van egy csomó olyan mechanizmus – például a sokszínűségi, egyenlőségi és befogadási hivatalok működése –, amely csak azért létezik, hogy fenntartsa a domináns ortodoxiát és büntesse az ellenvéleményt. Ki akar így élni?

Tehát a természettudományi és mérnök­professzorok ugyanúgy otthagyják az állásukat, mint ahogy ön tette?

Nézze, nemcsak sokszínűségi nyilatkozatok vannak, de bizonyítható rendszerszintű rasszizmus is az Egyesült Államokban. A Harvard nyíltan diszkriminálja az ázsiaiakat: ha ázsiai vagy, jobb teszteredményre van szükséged a bejutáshoz, mint a fehéreknek vagy a feketéknek. Hogy lehet egy olyan rendszerben fenntartani a versenyképességet, amelyben aláássák az érdemalapú működést? Ehhez még bejött egy „kutatási igazságosság” vagy „hivatkozási igazságosság” nevű dolog is: hogy olyan emberek munkáit kell idézni, akiknek az őseit hagyományosan elnyomták. Magyarul nem a létező legjobb kutatási eredményeket kell használni, hanem azokat az embereket kell idézni, akik bizonyos identitásúak. Elképesztő!

Fotó: Mátrai Dávid

Mintha azon a feltételezésen alapulna, hogy már nincs rendkívüli kutatási eredmény, az ember válogathat, hogy kit idézzen, hiszen ugyanazokról a dolgokról mindenki ugyanazt írja.

A helyzet ennél is rosszabb. Bizonyos identitású emberek kutatási területei fontosabbak, azokkal kell foglalkozni. És hogy mit eredményez ez?

Kialakul egy félelmen alapuló környezet, és senki nem mer szólni.

A minap kaptam üzenetet egy volt kollégámtól, aki ennek a falkaszellemnek a részese volt. Most őt találta meg a falka, és tanácstalan, hogy mit tegyen. Megkérdeztem tőle: hol volt évekkel ezelőtt? Mégis hogy érti, hogy mit csináljon? A dzsúdzsucuban hátsó fojtásnak nevezzük, ha valaki hátulról fog, fojtogat, és mindjárt elájulsz. Valaki megkérdezte az edzőmtől, mi a teendő, ha valaki így elkapja őt. „Nem ez a jó kérdés – felelte az edzőm. – A kérdés, hogy mitől kerültél ilyen helyzetbe.” Mi miben hibáztunk, hogy ilyen helyzetbe kerültünk? Csak akkor kapsz észbe, ha már érted is megérkezik a falka? Pedig már évek óta szólhattál volna azok érdekében, akiket fenyegetett!

Mikor legutóbb találkoztunk, a lehetséges kiútról kérdeztem. Időközben, úgy tűnik, talált egyet – ez a The University of Austin. Ennek az új egyetemnek a projektje jelentős forrásokat kapott például Peter Thieltől és a Palantir Technologiestől, illetve Joe Lonsdale-től. Ott van Elon Musk, aki aztán egészen biztosan nem konzervatív, a Grimes nevű énekesnő férje volt, élő adásban füvezik Joe Rogannel, és két pofára szidja a woke-okat. Ön is úgy látja, hogy a technológiai iparban utazó üzletemberek csapatostul jönnek rá, hogy a woke népség a technológiai iparban teljesen használhatatlan?

Kicsit félek elmondani, de amikor a technológiai ipar táplálékláncában magas helyen lévő emberekkel beszélek, megdöbbentő dolgokat mondanak nekem. A rendszer legtetején csücsülők egyáltalán nem woke-ok, sőt woke-ellenesek. Viszont van alattuk egy infrastruktúra, amellyel dolgoznak, és ott mindenki woke.

Elkezdtek félni a munkavállalóiktól,

úgyhogy amikor valaki állásra jelentkezik náluk, megnézik a közösségimédia-felületein, hogy az illető kirakta-e a leírásába a preferált névmását. (A gyakorlat eredendően a transzneműekre volt jellemző, hogy az érdeklődők tudhassák, milyen névmással szólíthatják meg a profil tulajdonosát; időközben átvették a transzpárti woke-ok is, hogy ne lehessen olyan könnyen rájönni, ki transznemű és ki nem – a szerk.) Ha kirakták, akkor ennyi volt. Azt is megnézik, milyen egyetemeken tanultak. Ha woke egyetemeken, akkor szintén kampec. A technológiai iparban ma már a woke aktivizmus valójában hátrányt jelent a munkaerőpiacon. Részben ez az oka annak, hogy sokan elkezdtek érdeklődéssel fordulni az olyan új intézmények felé, mint a The University of Austin.

Milyen egyetem lesz ez?

Alapító egyetemi tanár vagyok, részben én fogom tartani a kezdő kurzusokat. A tanácsadó bizottságban mások mellett ott van Ayaan Hirsi Ali, Jonathan Haidt, Niall Ferguson, Bari Weiss, Heather Heying. Nem virtuális egyetem lesz, minden eseményt személyesen szeretnének tartani, fizikai infrastruktúrát terveznek: épületeket, szolgáltatásokat. De nem a szokásos dolgokkal fogják csábítani a diákokat, hanem okos, széles körben ismert, elismert, rendszeresen publikáló közértelmiségiek fognak úgynevezett tiltott kurzusokat tanítani, olyan dolgokat, amilyenekről egy hagyományos egyetemen már egyszerűen nem lehet beszélni. Kathleen Stockot Londonban például azért űzték el az egyeteméről, mert azt a radikális kijelentést tette, hogy a női terekben nem lehetnek férfiak, ahogy transznők sem.

Rendkívüli kísérlet lesz.

Folyton azt kérdezik tőlünk, hogy akkreditált lesz-e – egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy jó lenne. Egyetemet alapítani hatalmas vállalkozás, most összejött a megfelelő csapat ahhoz, hogy sikerre vigyük. Kritizálhatjuk a woke-okat, az ideológusokat, siránkozhatunk az intézmények foglyul ejtésén, de valamit tenni is kell, alternatívát kell adni az embereknek.

Mi lesz tehát a küldetésük?

Az igazság rendíthetetlen keresése.

 

Küzdenünk kell a boldogtalansághoz való jogunkért! – Rod Dreher a Mandinernek – Veszprémy László Bernát interjúja a mandiner.hu-n

 Nyitókép: Mátrai Dávid