Jogállamisági vita újratöltve

2022-01-25 21:54:00

Kovács Attila
Mi vár ránk április 3-áig – és az után?

El tudja azt képzelni a Kedves Olvasó, hogy Magyarország a nemzeti kormány regnálása alatt többé nem kap uniós forrásokat? Én igen! Mindjárt mutatom, hogy milyen recept szerint főznek a brüsszeli boszorkánykonyhában, előtte azonban egy kis áttekintés.

Ha van kifejezés, mely a mostani Európai Bizottság 2019. decemberi hivatalba lépése óta eltelt időszakban Magyarország és az uniós intézmények viszonya kapcsán legnagyobb valószínűséggel eszünkbe jut, az minden bizonnyal a „jogállamiság”. Az még a jövő kérdése, hogy mi lesz majd az Ursula von der Leyen vezette testület tevékenységéről az az ominózus egy bekezdés a történelemkönyvek lapjain, de az kijelenthető, hogy a koronavírus-válság (félre)kezelése mellett a jogállamiság ügye is jó eséllyel pályázik erre.

Noha már 2019 előtt a Jean-Claude Juncker vezette EB is nyíltan politikai testületként határozta meg magát, szakítva az uniós kormányzat „szerződések őre” szerepfelfogásával, igazán politikai, sőt ideológiailag vezérelt testületté Ursula von der Leyen irányításával vált az Európai Bizottság. Az ő hivatalba lépése óta lett mindennapos gyakorlat a brüsszeli iránymutatásokat, elvárásokat elutasító, a saját útjukhoz, elképzeléseikhez, érdekeikhez ragaszkodó tagállamokat megbélyegző gyakorlat. A párbeszéd helyett a zsarolás útját választotta a bizottság, amihez a „jogállamiság” gumicsontfogalma ideális eszköz lett a kezében.

Sokan sok helyen elmondták, leírták már: a huszonhét, történelmileg, kulturálisan, közjogi berendezkedését tekintve eltérő tagállamra nem húzható rá egységes értelmezés e tekintetben (sem). A bizottság mégis ezen az úton indult el, és ma már nyilvánvaló, hogy a sokszínűség, a tagállami sajátosságok tiszteletben tartása helyett egységes kényszerzubbonyt kíván a tagállamokra erőltetni. Bevezette az éves jogállamisági jelentések rendszerét, amelyről 2020 óta bebizonyosodott, hogy a tagállamokkal szembeni kettős mérce terepe. A bizottság tollát a magyarországi politikai viszonyok kritizálásában élenjáró, a hazai ellenzékkel szövetséges politikai ngó-k fogják. Az ítélet már előre meg van írva.

De nem csak az EB mantrája volt a jogállamiság az elmúlt bő két évben: az ötéves ciklusát 2019-ben megkezdő Európai Parlament a kezdetektől aktívan beszáll a jogállamiság égisze alatt egyes tagállamokkal, így hazánkkal szembeni politikai támadássorozatba. Az Európai Parlamentben sem előzmény nélküli ez: a Tavares- és a Sargentini-jelentés már évekkel korábban bebizonyította, hogy az EP előszeretettel és nagyon egyoldalúan kapcsolódik be a nemzeti érdekeikért kiálló, a föderális Európát elutasító tagállamokat megbélyegző brüsszeli kánonba. Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága őszi magyarországi látogatásának eredményeit tartalmazó jelentés várhatóan a közeljövőben – a hazai választás időpontjához igazítva – kerül majd nyilvánosságra. Nagy meglepetés nem lesz benne: az EP elégedetlen a magyarországi helyzettel.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés