Éhezők viadala – Bangónék kora

2022-01-25 06:51:00

Kohán Mátyás
Mandiner
Onnan tudni, hogy közel a listaállítás, hogy hullanak a szocik.

Minden jel szerint távozik a közéletből Bangóné Borbély Ildikó. Épp ideje; minden volt már, csak üde színfolt nem, szerencsésebb lett volna mondjuk 2019-ben lemondania mindenről és mindenhonnan, három perccel azután, hogy kicsúsztak a száján a lelkében csellengő patkányok. Így is jó, persze; büszkeség ahhoz az újságíró-közösséghez tartozni, amely becstelen politikusok leleplezésével hozzájárul a magyar politikai közélet színvonalának emeléséhez.

Mert a közélet színvonala Bangóné nélkül magasabb lesz, mint vele volt, ez nyilvánvaló.

De van ennek a történetnek egy árnyékosabb vetülete is. Felvetődik ugyanis a kérdés: mégis mi vitte rá a Magyar Szocialista Pártot, hogy a választási kampány előszobájában nagy dérrel-dúrral partra vesse ismert politikusát, akinek tökéletesen vállalhatatlan kijelentéseit pár éve még a leghidegebb természetességgel védte meg?

Közeledik a listaállítás – alig egy hónap múlva már kötelező lesz elmondani, ki az a 40-50 szerencsés a baloldalon, akinek egy egyéni választókerületi kampány végigküzdése nélkül is bérelt helye lesz embertelen diktatúránk jól fizető parlamentjében. S a listaállítás előtti hetekben, mint azt Vona Gábor többször is kifejtette, éhezők viadala zajlik. Hátha lehet az ember még egy picit feljebb, egy picit előrébb, hátha kiderülhet még valakiről ott elöl, hogy becstelen, méltatlan, vagy csak szimplán felesleges. Hátha fontosabb az ember, mint amilyennek látszik. Hátha.

A listaállítás már nagyon közel van. Ezt onnan tudni, hogy hullanak a szocik. Bangóné Borbély Ildikó tizedik volt a szocialista listán, mögé szorult Hegyi Gyula elnökhelyettes és Tüttő Kata főpolgármester-helyettes is, az övé körülbelül az utolsó olyan hely volt, amelyet egy szegfűpárától réveteg szocialista még befutónak álmodhatott, esetleg. Ha pont úgy állnak a csillagok. És ez a hely most – csodák csodája – felszabadult, miután a párt a Mandiner értesülésén alapuló egyetemi információk tudatában pillanatok alatt elengedte Bangóné kezét. Izgalmas dolgok ezek!

Bangóné, aki az önkormányzati kampány alatt patkányozva is jó volt, pár pillanattal a listaállítás előtt egy fejben odahajnalmiklósolt (még csak nem is schmittelt!) diplomával már nem jó. Az egy, két, három évvel ezelőtti Bangóné, akiről a párttársai pontosan ugyanúgy tudták, hogy nem közgazdász, még jó volt. A mostani Bangóné, aki semmivel nem lett kevésbé közgazdász, mint három éve volt, már nem jó.

Nem csoda, hogy így fél az ellenzék a listaállítástól. Mágikus dolgokra képes, ijesztőkre.

Persze nem kell Bangónét sajnálni: botrányának minden percét megérdemelte, és annál nem is kell tőle jobb beismerő vallomás, hogy egyáltalán nem volt a teljes magyar sajtót bejáró botrányával kapcsolatban semmiféle mondanivalója, sem a diplomájáról, sem a volt pártjáról, sem önmagáról. Megkockáztatom, talán nem is a hazugság a Bangóné-ügyben a legszánalmasabb – kis hazánkban, aki mindenki pontosan tudni véli, hogy minden politikus mindig mindenről hazudik, egy ilyen sokáig túlélő hazugságért talán még meg is süvegelnék az ember lányát bizonyos körökben.

Nem ez a szánalmas, hanem a kisember arcul csapása; hogy a Magyar Szocialista Párt büszke nádudvari képviselője a pesti liberális haveroknak való megfelelési kényszerből rajzol magának egy teljesen légből kapott diplomát. 2014 áprilisában Bangóné egyértelműen hazaüzente Hajdú-Bihar ötbe, hogy a magukfajta diplomázatlan buckalakók nem elég jók a parlamentbe, ezért ő mától kezdve státuszának megfelelően kamudiplomás értelmiségi. Mert aki nem éttermiségi, az nem komoly ember, akinek nincs diplomája, az nem tud semmit, ahhoz legalábbis egészen biztosan nem eleget, hogy töltött káposztát osztogatva, az Elena Ceauşescu-iskola szerint hejesírva, rikácsolva szakpolitizáljon az Országház ódon falai között.

Mintha Bangóné munkájának elvégzéséhez szükség lett volna bármiféle tudásra, pláne diplomára.

Álljon örök mementóul Bangóné politikai hűlt helye minden tisztességes, egyszerű magyarnak: ez lesz az emberből, ha nem annak mutatja magát, ami. Egy kamudiplomával takarózó ripacs, akit elfúj az első pártos belviszály, s repül a politikából, amint szűkös lesz a lista a vezető elvtársaknak.

Hazudni, mint már oly sokszor kiderült, végső soron úgysem éri meg. Igenis van helye az egyszerű embernek a magyar országgyűlésben, igenis hasonlítson a parlament a népre, amit képvisel – semmi szégyen nincs abban, ha a püspökladányi munkásembert nem egy újlipótvárosi nemzetközi jogász képviseli. Akinek tisztességes szakmája van a magyar politikában, viselje, mint a kitüntetést, és vágja büszkén a magának diplomákat rajzoló álnok, parvenü népség képébe. Nem attól halad az ország előre, ha idővel egyre több embert hazudunk értelmiséginek, hanem attól, ha mindenki megtalálja a maga helyét, és nem lesz a munka szégyen, bármilyen is legyen.

Apropó munka: bárki is kaparintotta most meg a maradék nyolc szocialista közül Bangóné helyét, szép munka volt, jó étvágyat hozzá. Csak el ne felejtse az ősi nádudvari átkot: patkánymód vész el, ki patkányt ragad!

***

Visszatérő elem a diplomabotrány a baloldalon

A baloldalon egyébként nem Bangóné Borbély Ildikó botránya ez az első eset, hogy egy politikus valótlanul végzettséget, diplomát vagy nyelvvizsgát tulajdonít magának. Emlékezetes, hogy Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja egy műsorban közgazdásznak hazudta magát.

Karácsony Gergelyről pedig 2021 tavaszán derült ki, hogy nyelvvizsga hiányában nem szerezhetett volna jogszerűen doktori fokozatot és a Corvinuson sem oktathatott volna. Karácsony egyébként Bangónéhoz hasonlóan több életrajzában is szerepeltette a doktori címét. Valótlanul volt feltüntetve a Párbeszéd Magyarországért (PM) honlapján, hogy Karácsonynak PhD-ja van.

 

Nyitófotó: MTI