A nem létező Djokovics

2022-01-19 11:26:00
Napjaink talán legismertebb teniszezője kitört a sportrovatból, ám a nevét csak keveseknek sikerül helyesen leírni.

Póla Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Đoković, Djokovic, Dokovic, Djoković, Doković, Gyokovics, Gyokovity, Djokovics: a fél tucatot is meghaladja a világelső szerb teniszező nevének magyar sajtóban fellelhető írásmódja. Persze tudunk említeni olyan személyt, akinek pont négyszer ennyi neve volt – belőle azért ne legyen példakép –,de a nyolc is jóval több az indokoltnál.

Sokan mintha nem tudnák eldönteni, hogy latin vagy cirill ábécésnek tekintsék a szerb nyelvet. Pedig néhány perces böngészéssel is kideríthető, hogy az illetékes intézet, az egyébként Pesten alapított Matica srpska a helyesírási szabályzatban egyértelműen leszögezi: a szerb kétábécés nyelv.

Tény azonban, hogy Jugoszlávia szétesése idején Belgrád a keleti ábécét erőltette, és az állami szerveknek előírta a használatát a hivatalos kommunikációban. Ám még a milo­ševići nyelvtörvény is előírta bizonyos esetekben a latin írás használatát, a kétábécés jelleget kimondó helyesírási szabályzat pedig ennek hatálybalépése után született. A cirill tehát sosem vált Jugoszlávia vagy utódállamai kizárólagos ábécéjévé, manapság pedig a latin legalább annyira jelen van.

A magyar helyesírási szabályzat vonatkozó szabálypontja csak ennyit ír: „A nem latin betűs írású nyelvek köz­szavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át.” Talán felesleges volna fogalmi vitát kezdeni arról, hogy „nem latin betűs írású nyelvnek” tekintendő-e az, amely a latin mellett egy másik ábécét is használ. A szabályzat ugyanis nem követeli meg a latin ábécé kizárólagosságát ahhoz, hogy egy nyelvet latin betűsnek tekintsünk.

Arról nem is beszélve, hogy az átírást lehetőség szerint érdemes elkerülni, mivel kényszermegoldás, hiszen a magyar hangkészlet kifejezésére használt betűkkel sok idegen hangot némi torzítással tudunk csak jelölni. Hogy ne menjünk messzire, vegyük a délszláv nevek többségének végén lévő ć betűt – mi a magyar megfelelője? Egyesek a cs-re, mások a ty-re esküsznek, de egyik sem egyezik meg a szerb hanggal. Nemcsak egyszerűbb tehát, hanem pontosabb is, ha a latin betűs formát vesszük alapul – miként egyébként más latin ábécés országokban is teszik.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés