Vágtáznak az energiaárak Németországban: itt a szociális válság?
Németország a világ harmadik legjobb országa, vagy legalábbis ezt hozta ki egy tavaly végzett amerikai felmérés. A felmérés szempontjai alapján egyébként csak Kanadában és Japánban kellemesebb élni, mint a szövetségi köztársaságban, ami azért elég hízelgően hangzik – bár kétségeink lehetnek a lista komolyan vehetőségéről, ha egy kicsit lejjebb görgetünk, és azt látjuk, hogy a lista szerint India, Brazilia, Egyiptom és Szaúd-Arábia is jobb hely, mint Magyarország, ami egyébként a nem túl megtisztelő 48. helyet érte el a rangsorban. Abban megegyezhetünk, hogy Németország alapjában véve egy kellemes hely, ahol lehet jól élni – igaz, ez a tél jóval stresszesebb a németek számára, mint az eddigiek.
Bizony, ismét az energiaárakról van szó, amik ismét rekordokat döntenek a szövetségi köztársaságban, a helyzet pedig annyira súlyos, hogy nem túlzás azt állítani, hogy egy komolyabb szociális válság fenyeget Európa egyik legjómódúbb országában. Hogyan lehetséges ez?
Támad a német rezsidémon
Az átlagos német lakossági fogyasztó számára az elmúlt hónapok az energiaárak folyamatos, lidércnyomásszerű emelkedéséről szóltak. A Die Welt összeállítása alapján
Az áram ára zsinórban ötször nőtt a németeknél 2021-ben, a gáz 29 százalékkal drágult meg. Még súlyosabb áremelkedés volt tapasztalható a fűtőolaj esetében is, a folyamat pedig 2022-re fordulva sem állt meg: Németországban továbbra is vágtáznak az energiaárak.
Az okok sejthetők. Ahogy világszerte enyhülnek a koronavírus miatt hozott korlátozások, az ipari és szolgáltató szektor energiaigénye megnövekszik, ami felnyomja az energiaárakat. A hirtelen megnövekedő energiakereslet kisebb-nagyobb zavarokat okoz az ellátási láncokban.
Ez néha egészen banális helyzetekhez vezet. A két ünnep között a holland gazdasági miniszter levélben fordult német kollégájához, Robert Habeckhez, hogy Németország legyen szíves és kezdjen valamit az energiaszükségletével, mert a megnövekedett német gázigény és a csúcsra járatott kitermelés miatt rendszeresek a földrengések a Groningen környéki gázmezőkön, ahonnan Németország most 1,1 milliárd köbméterrel több földgázt vásárolt, mint azt eredetileg tervezték.
S van egy kifejezetten Németországhoz köthető oka is a drágulásoknak, amiről a magyar médiában is sok szó esett: a megújuló energiaforrások kérdéses menettartása és az atomenergia elengedése. A nyálkás, felhős, hideg téli napok ismét elhozták azt, ami a német energiaszektornak minden évben fejfájást okoz:
a kevés napsütés miatt pedig a napelemek sem tudnak elég áramot termelni. Ezek kalkulálható nehézségek, és sokáig ki is lehetett őket egyensúlyozni a „hagyományos” erőművek működtetésével. Csakhogy 2021 végén újabb atomerőműveket állítottak le Németországban, így a napelemek és szélkerekek csökkent teljesítményének kiegyenlítése a még működő széntüzelésű erőművekre hárult. Ezeknél viszont nem megy egyik napról a másikra az áramfejlesztés volumenének megemelése, ami szintén hozzájárul az energiaárak rövid távú emelkedéséhez.
Útban a válság felé?
Az energiaárak ilyen mértékű növekedése a teljes németországi társadalom béketűrését és pénztárcáját próbára teszi, de a legsúlyosabban a legkevésbé tehetőseket érinti. A német statisztikai hivatal szerint az 1300 euró alatti havi jövedelemmel rendelkező háztartások költségeinek eddig is körülbelül tíz százalékát tették ki a rezsiszámlák, azonban ez a részarány várhatóan még tovább fog emelkedni.
Az állami segélyek indexálása ráadásul nem tudja felvenni a versenyt az energiaárak rohamos emelkedésével. A munkanélküli-segélyeket és más szociális juttatásokat szabályozó törvény (amit a köznyelvben egyszerűen csak Hartz-IV-ként, ritkábban ALG II-ként emlegetnek) értelmében a juttatásokat 2022 elején is indexálták az energiaárak és más tényezők alakulásának többé-kevésbé megfelelően, csakhogy a segélyek egyre kevésbé képesek fedezni a legszegényebbek rezsiköltségeit. A Hartz-IV-segély alapértéke idén 449 euróra emelkedett (2021-ben 446 euró volt); a Frankfurter Rundschau számításai szerint így matematikailag körülbelül 36 euró 50 centet költhetnének a segélyezettek a villanyszámla befizetésére – ami átlagosan 48 euróról szól az érintett háztartásokban.
persze nem csak a segélyezettek közül. Ez egyszerre vezethet ahhoz, hogy sok fogyasztónál a tél közepén kikapcsolják a gázt, és ahhoz, hogy a kevésbé stabil hátterű energiaszolgáltatók szép lassan csődbe mennek, tovább súlyosbítva az energiaválságot.
A decemberben hivatalba lépett balliberális kormánykoalíció (SPD–FDP–Zöldek; jelzőlámpa-koalíció) bizonyos tekintetben kész helyzet elé állítva vette át az ország irányítását. Bár az új kormánynak is bőven akadnak a realitástól igen távol álló energiapolitikai elképzelései, a jelenlegi, nagyon nehéz helyzetbe végső soron az eddig kormányzó nagykoalíció (CDU–SPD) kormányozta bele az országot.
A jelzőlámpa-koalíció mozgástere nagyon szűk, s nem csak politikai értelemben. Ugyan az egekben járó gázárak problémájára megoldást jelenthetne az elkészült Északi Áramlat-2 használatba vétele, ez egyrészt elég hosszú időbe telne, másrészt stratégiailag sem lenne vállalható, ahogy az Annalena Baerbock és Antony Blinken washingtoni találkozóján is világossá vált.
A kormány ezért – jobb híján – pénzosztást tervez: a Klara Geywitz (SPD; eddigi legkomolyabb politikai teljesítménye az, hogy nem választották meg pártelnökké) vezette építésügyi minisztérium egyszeri hozzájárulást fizetne a lakhatási támogatásban részesülőknek összesen 135 euró értékben,
A jelzőlámpa-koalíció emellett engedett a kilowattóránkénti áramárat terhelő, a megújuló energiaforrásokról szóló törvény értelmében kötelezően fizetendő hozzájárulás mértékéből is, amikből elméletileg további szélkerekek és napelemek építését finanszírozzák a lakossági fogyasztók. Nagy megkönnyebbülést persze senki nem fog érezni: eddig 6,5 eurócent volt a hozzájárulás kilowattóránként, 2022-től viszont már csak 3,723 cent. Nem szép ember a jelzőlámpa, de gavallér – mondhatnánk rosszmájúan.
Robert Habeck szélerőművei
Az ilyen, rendkívül nehéz helyzetekben persze jól jön, ha egy országnak kompetens vezetői vannak, akik nem félnek valami újjal előrukkolni, ha a helyzet megoldása így kívánja. Ebből a szempontból Németország kissé furcsa helyzetben van, hiszen az energiaügyekért is felelős gazdasági tárca élén egy filozófus, Robert Habeck áll, aki alatt a gazdasági minisztérium szép lassan egy klímaügyi szuperminisztériummá fog változni a tervek szerint.
Habeck filozófusként természetesen hozzászokott a nehéz, elvont kérdésekkel való megküzdéshez,
A mestertervet Habeck mindenesetre már bemutatta, újdonság pedig körülbelül annyi van benne, mint a Cobra 11 valamelyik kései évadában.
ezért minél többet kell beléjük fektetni. A tervek nagyratörők. 2030-ra Habeck miniszter azt szeretné elérni, hogy Németország évi körülbelül 750 terawattórányi áramigényéből legalább hatszázat a szélkerekek és napelemek fejlesztette áramból fedezzenek.
Ehhez persze rohamtempóban neki kell állni újabb szél- és naperőműveket építeni, amihez a gazdasági tárca azt látja szükségesnek, hogy az összes német tartományban új szélfarmok létesüljenek, méghozzá a tartományok területének két százalékán. A Habeck vezette minisztérium azt is szeretné elérni, hogy a jövő évtől kezdve mindenkinek kötelező legyen napelemeket telepítenie, aki tetőfelújítás mellett dönt, és ugyanez vonatkozna az új építésű ipari és kereskedelmi létesítményekre is – ahogy az a Zöldek vezette Baden-Württembergben már bevett gyakorlat.
Kutyaharapást tehát szőrével, ez lenne az új német kormány receptje az energiaválságra. Hogy hogyan és mikor térnek vissza a németországi energiaárak a normális tartományba, egyelőre nem tudható biztosan. Az viszont igen, hogy ha a dolgok a jelenlegi kerékvágásban haladnak tovább, az súlyos társadalmi válságot okoz majd Németországban.
A nyitóképen: a befagyott Spree Berlinben. Fotó: AFP