„A V4 nem egy mítosz, és nem is csak egy kulturális egység” – Hegedűs Zoltán a Mandinernek

2022-01-15 18:30:00

Írta: Kemenes Tamás
A birodalmi befolyásolási kísérletek ma is ugyanúgy jelen vannak a politikában, mint évszázadokkal ezelőtt – mondja Hegedűs Zoltán történész, publicista, a Kommentár folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, akivel az M5-ön futó Kommentár Klub legújabb adásához kapcsolódóan a V4 múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

Milyen állapotban van a V4-ek szövetsége? Mi a jelentősége manapság, mely területeken képes a leginkább hatást gyakorolni?

A V4 szövetség megadja az esélyét annak, hogy a nyugatiakkal egyenrangú partnerként kezeljenek bennünket az Unióban. Hatvanötmilliós összlakosságukkal – ami az Unió lakosságának 15%-a – és egyre robosztusabb gazdaságukkal a V4 országok Európa gazdasági motorjává válhatnak – persze ez nagyban függ az együttműködéstől. 

De ha a V4 jelentőségéről beszélünk, akkor érdemes egy kicsit térben és időben is távolabbról szemlélni a Visegrádi Együttműködést.

A V4 ugyanis nem egy politikai baráti kör, hanem egy történelmi szükségszerűség. 

A Magyar Királyság, a Lengyel Királyság és a Cseh Királyság nagyon hasonló utat járt be itt Közép-Európában az első ezredforduló után.

A kelet-közép-európai népek a geopolitikai helyzetükből adódóan nagyhatalmak árnyékában éltek. Keleten egy nagy szláv birodalom, nyugaton egy (vagy több) németajkú birodalom, délen előbb a Bizánci Birodalom, majd a XIV. századtól az oszmán-török birodalom vette körbe ezt a térséget.

Ezek a birodalmak időről időre megpróbálták kiterjeszteni a saját érdekszférájukat. A földrajzi elhelyezkedésükből adódóan Lengyelországra és Csehországra elsősorban a német és az orosz birodalmak jelentettek fenyegetést. Ránk, magyarokra viszont mindegyik birodalom. Hiszen voltunk az oszmán-török birodalom, a Habsburg Monarchia és a szovjet érdekszféra részei is. 

Némelyek azt mondják, hogy ez a szövetség csupán „mítosz”, egy legfeljebb kulturális/kommunikációs szinteken hatékonnyá tehető „fikció”. Ön szerint mennyi igazság lehet ezekben a megjegyzésekben?

A V4 nem egy mítosz, és nem is csak egy kulturális egység. Bár vannak közös kulturális mintázataink, de ezek a népek azért eléggé különbözőek. Mégis azt kell keresni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt.

A saját döntés jogáért való küzdelem, ha úgy tetszik, a szabadságküzdelem, mindannyiunkat összeköt.

A birodalmi befolyásolási és beavatkozási kísérletek gyakorlatilag az önálló közép-európai államok létrejötte óta jelen vannak.

A V4 előképe, az 1335-ös Visegrádi királytalálkozó pont azért került megszervezésre, hogy egy gazdasági-politikai szövetség jöjjön létre, amelynek tagjai kölcsönösen segítik egymást a birodalmi törekvések ellenében.

A Visegrádi találkozón részt vevő királyok: Károly Róbert, III. Kázmér és Luxemburgi János megértették, hogy a birodalmak árnyékában csak akkor lehetnek sikeresek a közép-európai államok, ha egymással összefognak. És ennek meg is lett az eredménye. A három királyság gazdasága ebben a korban élte a virágkorát.

De a szövetség nem csak gazdasági volt. A XIV.-XV. század oszmán-törökök elleni balkáni harcokban

nincs olyan jelentős ütközet, ahol a magyarok oldalán a Cseh és a Lengyel Királyság csapatai ne lettek volna jelen.

De ugyanígy a „csehek Mohácsánál”.

Fehérhegynél 1620-ban magyarok is harcoltak a csehek oldalán, a lengyel és a magyar szabadságküzdelmekben történt kölcsönös segítségnyújtásokat pedig hosszasan lehetne sorolni.

Fotó: Földházi Árpád

A Politico európai kiadása pár nappal ezelőtt Nem annyira fantasztikus négyes címmel közölt egy cikket, mely szerint a V4-et ma már inkább „V2+2”-nek kellene nevezni, hiszen  idézem az írás szerzőjét  Szlovákiának és Csehországnak olyan kormányai lettek, amelyek „visszavezetik őket az EU-s mainstreambe”.

A történelem nem ért véget.

A birodalmi befolyásolási kísérletek ma is pontosan ugyanúgy jelen vannak a politikában, mint évszázadokkal ezelőtt.

Persze ma már némileg mások az eszközök, de ugyanúgy működik a „Divide et impera” elv, azaz „Oszd meg és uralkodj!”

Látjuk, hogy most is nagy erők mozdulnak meg azért, hogy a V4 szövetséget megosszák, leszalámizzák.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a középkorban sem értettek mindenben egyet ezek az államok. Közvetlenül a visegrádi királytalálkozó előtt például Csehország és Lengyelország hadban állt egymással. Zárójeles megjegyzés, hogy Csehország és Lengyelország most épp egy lignitbánya ügyében feszül egymásnak. Ezen, a nagyobb cél érdekben, érdemes túllépni.

Jelenleg mely közös értékek és érdekek tartják egyben a V4-et? A fentebb említett Politico-cikkben ezt olvassuk: „Vannak még közös területek [a V4-tagállamok között], de a románcnak már rég vége”.

Persze Brüsszelben szeretnék azt látni, hogy a V4 csak egy múló románc, de nem az. A történelmi példa azt mutatja, hogy ha a közép-európai népek nem fognak össze, akkor előbb utóbb a környező birodalmak valamelyikének irányítása alá kerülnek.

1526-ban Mohácsnál nemcsak a „nemzeti nagylétünket” temettük el, hanem a szuverenitásunkat is elvesztettük. Néhány évtizedre rá ugyanerre a sorsra jutott a Cseh Királyság is. A Fehérhegyi csata eredményeként Csehország és Morvaország az osztrák örökös tartományok része lett, majd a XVIII. század végén a Lengyel Királyságot a környező birodalmak egyszerűen felosztották egymás közt.

Az első világháború utáni békékben bár ezek az országok névleg visszanyerték a függetlenségüket,

de a nagyhatalmak a kisantant létrehozásával gondoskodtak róla, hogy még az esélye se merüljön fel egy közép-európai összefogásnak.

Ennek eredményei újabb megszállások lettek. A tényleges függetlenségét Közép-Európa 1990 után nyerte vissza. Így az sem véletlen, hogy rögtön egy évre rá, 1991-ben újjáalakult a Visegrádi Együttműködés.  

Elképzelhetőnek tartja, hogy a V4 a közeljövőben új országgal, országokkal bővüljön? Esetleg  mint azt sokan már „epekedve várják  lemorzsolódhat a jelenlegi tagok közül valaki?

A történelmi, kulturális hasonlóságok, valamint a geopolitikai helyzet miatt nem véletlen, hogy a V4 ezekből az országokból jött létre. Ezek az országok Közép-Európa magországai. Ha jól működik ez az együttműködés, akkor

mások is gravitálni fognak a V4-hez és keresni fogják a vele való együttműködést.

Persze ez nem egy elit klub, ahova csak ezek az országok hivatalosak.

V4+ együttműködések jöhetnek létre, mondjuk, a Balti országok irányában; ezek megszervezése – a geopolitikai helyzet miatt – nyilvánvalóan elsősorban a lengyelek feladata lehet, de ugyanígy létrejöhet egy szorosabb balkáni együttműködés is, amelyben a kezdeményező szerepet Magyarország vállalhatja. Ennek már vannak is kontúrjai.

Ahogy Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fogalmazott:

„sikerült feltörni a trianoni ördöglakatot”.

Például Szerbiával és Szlovéniával rég nem látott jó kapcsolatokat ápol Magyarország.

(Nyitókép: Földházi Árpád)