A számok határa

2022-01-12 15:05:00

Böszörményi Nagy Gergely
Az egyének, cégek, iskolák és kórházak teljesítményét ma kizárólag számokban mérjük. Az értékelési szenvedéllyel azonban olyan alapvető felelősségeket vezetünk ki mindennapi kultúránkból, mint a vezetői előrelátás, az ítélő- és döntésképesség.

Mindennek a mértéke az ember – fogalmazott Prótagorasz görög filozófus. Mára azonban az ember egyúttal a legjobban mért dolog is lett: munkánk, egészségünk, közösségi aktivitásunk végtelen számszerűsítés tárgya. A 21. század varázsszava a civilizáció széles spektrumán, a tanulástól a reklámig, az egyéntől a vállalaton át az egyetemig a „mérhetőség” lett, aminek legfőbb célja a nagyobb termelékenység és a több pénz. A mérés nem ördögtől való – jelenkori fetisizálása azonban nem egyszerűen tévút, hanem társadalmi károkhoz vezet, véli Jerry Muller katolikus gazdaságtörténész. Szerinte ma a „mérés diktatúrájában” élünk, és olyan alapvető felelősségeket próbálunk elkerülni vele, mint a vezetői előrelátás, az ítélő- és döntésképesség.

Szerzőnk meggyőződése, hogy a mérés szilárdnak tűnő, ám sokszor megtévesztő tudáshoz vezet. Ennek fő oka, hogy minden mérési módszernél akad valamilyen eszköz, hogy kijátsszuk. Amikor tudjuk, hogy mérnek minket, képesek és hajlamosak vagyunk trükkökhöz folyamodni az eredmény befolyásolására. Csak egyetlen húsba vágó példa: azok a sebészek, akiknek a sikerességi arányát számszerűsítik, és a kórházi minősítéseket és bértáblákat ennek megfelelően határozzák meg, tudatosan elkerülik 
a nehéz eseteket.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés