Pannon karácsony

2022-01-29 20:02:14

Jásdi István
A covid évei arra talán jók, hogy újragondoljuk, mi a fontos és kik a fontosak az életünkben.

Elmaradt 2020-ban a kilencedik és 2021-ben a tizedik olyan alkalom, amikor a karácsony előtti napokban mi harmincöten, a Pannon Bormíves Céh borosgazdái a boraink mögött állva kínáljuk meghívott barátainkat, kóstoltatunk és kóstoljuk egymás borait, és folytatunk olyan jó beszélgetéseket, amilyeneket csak bor mellett lehet. Hiányoznak ezek az alkalmak – annál inkább is, mint hogy közben vénülünk Bock Jóskával, Heimannékkal, Vesztergombi Ferivel vagy Thummerer Vilivel, és egyre kevesebb az idő arra, hogy bepótoljuk azt, ami most a járvány miatt az életünkből kimaradt.

Elmaradt már a nyári családias találkozó is, amelyet évek óta azért rendezünk, hogy az elérkezett generációváltások időszakában ne csak a traktor és a pince kulcsát, de a barátságokat is átadjuk az utánunk jövőknek. Olyan alkalom, ahova Debreczeni Móni elhozhatta nagylányát és félig norvég unokáját, ahova Gere Tamás Zsolt fiával, Jekl Béla Flóra lányával érkezett. Az utolsó személyes találkozónk, a Lőrincz Gyuriéknál 2020 elején tartott közgyűlés volt egyúttal az első is, ahol érzékelhetően, aktívan, alakító módon jelen volt az új generáció. Jó érzés úgy hátrébb lépni, hogy az ember nem űrt észlel korábbi helyén.

Általában a szüret után, az ünnepek és a januári metszés előtt volt időnk arra, hogy megbeszéljük és intézzük közös ügyeinket. Közgyűlést tartsunk Szent Márton napján Pannonhalmán, a főapáti irodában, együtt ebédeljünk Berecz Stéphanie-val, Tóth Ferenccel, Eszterbauerékkel, Dúzsiékkal, részt vegyünk a misén és a kamarazenei koncerten, bort kínáljunk a refektó­riumban és a kerengőn tartott fogadás meghívottjainak. Általában, hogy mi mindannyian: katolikusok és protestánsok, esetleg a maguk módján hívők együtt megéljük a bor spiritualitását, amely nélkül nem lenne több, mint alkoholos gyári üdítőital. A szokásos személyes találkozó helyett a Zoom felületére kényszerült a Borászok Borásza idei ötven jelöltjének kiválasztása is – ez nem pótolja a találkozók személyességét.

Pedig a személyes alkalmak arra is jók, hogy megemlékezzünk azokról a kollégáinkról – Gál Tiborról, idősb Figula Miskáról, Bussay Laciról –, akik már a túlparton ápolják szőlőiket és nevelik boraikat. Jó lett volna együtt megemlékezni Szőke Matyiról és Szeremley Hubáról is. Magunk közé gondolhattuk volna azokat, akik aktívak ugyan, de már csak ritkán mozdulnak ki otthonról: Tiffán Edét vagy Györgykovács Imit.

Elmaradnak lassan két éve csopaki találkozásaink is, amikor szakmai vacsorákon és sétáló kóstolókon tudtunk beszélgetni a legizgalmasabb borok termelőivel terveink­ről, gondjainkról, a közös stratégia kérdéseiről. Üdítő kivételként még összejöttünk tízen december elején: jó volt megtapasztalni, hogy mindannyian egészségesek vagyunk, senki nem adott alább már ismert igényességéből. Csak hogy az érdeklődők tudják: még létezünk! Több mint évtizedes hagyománya van a Borászok a kanapén című beszélgetős kóstolós vacsorának is, ahol egy-egy meghívott borász barátunkkal és nagyrészt állandó vendé­geinkkel beszélgetünk borról, szőlőről, családról és tervek­ről. Járt itt, folytatott itt jó beszélgetéseket Szepsy Pista, Légli Ottó, Takler Feri, Tóth Sándor, Luka Enikő, Balla Géza és Bott Frici is. Tíz év alatt vagy negyven jó barátunk. Két éve senki.

Szerencsére legalább nyaranta alábbhagy a vírus terjedése, és Mari tavaly is, idén is meg tudta rendezni a tornácon a Szerenád a szőlőben kamarazenei koncertet és a Kedd esti borest irodalmi előadásait. Könnyebb így, emlékekkel, élményekkel túlélni a szürke téli estéket.

A családban szerencsére mindannyian védettek vagyunk. Ki átesett rajta, kit háromszor oltottak, és vagyunk néhányan, akik ezen is, azon is túl vagyunk. Hetente találkozunk a fiaink­kal, és gyakran látjuk az unokákat is. Olyan megszorítás meg nem jöhet, hogy néhány hetenként ne látogassuk meg betegeinket és magányosainkat. Nem egyszerűen túlélni akarunk. Érezni akarjuk, hogy az életünknek célja, értelme van. A covid évei arra talán jók, hogy újragondoljuk, mi a fontos, kik a fontosak az életünkben. Hogy egyszer, ha véget ér életünknek ez a zárójeles időszaka, legyen honnan és legyen miért folytatni.

Nyitókép: Shutterstock