Nagypofájú, sajátjainak megfelelni vágyó szimpla ripacs

2021-11-09 23:15:00

Gábor György
Facebook
Azért lehet abban a 80%-os kukába hajításban valami.

„Olvasom itt meg ott, Pareto-elvre, különféle szubjektív statisztikákra, délibábos kimutatásokra hivatkozva, hogy azért lehet abban a 80%-os kukába hajításban valami.

Speciel nekem nem szokásom a könyvesboltokban, színházakban, koncerttermekben, múzeumokban a telefonomon százalékokat számítani, de azért emlékeztetnék valamire.

Például arra, hogy Bachot már életében sokan kukába hajították volna, ám halálát követően, közel száz éven át egészen biztosan oda került volna, legalábbis addig, amíg egy bizonyos Felix Mendelssohn-Bartholdy nevű zeneszerző ki nem kukázza, föl nem fedezi, s nem vezényli el a Máté-passiót.

De ha kukába hajigálnánk, aligha lenne irodalmi Nobel-díjasunk, ugyanis a Sorstalanság először 1975-ben jelent meg, ám alig akadt néhány olvasó, akinek akkoriban feltűnt a regény, mindenki más – legalábbis a PIM főigazgatójának esztétikai elvárása szerint – a hóna alatt a kötettel a szemeteskuka felé szaporázta volna a lépteit.

Kívánságra szívesen felsorolok még vagy ezer elfeledett majd újra felfedezett szerzőt, művet, alkotót.

Másfelől említhetném úgyszólván bármelyik olasz kisvároska szinte bármelyik templomát, ahol ha nem is Raffaello, Tiziano vagy Tintoretto remekműve gyönyörködtet, de a legtöbb helyen nagy valószínűséggel kiváló alkotó jó műve látható, márpedig nélkülük nincsenek iskolák, nincsenek mesterek, nincsenek műhelyek, s persze nincsenek zsenik és remekművek.

Továbbá persze Giovanni Paisiello nem volt Mozart, de például az Il barbiere di Siviglia c. operája ragyogó mű, ami még a nagy Mozart őszinte elismerését is kiváltotta.

És sorolhatnám.

Végezetül aligha van izgalmasabb és bizsergetőbb annál, amikor az ember, minden kánontól függetlenül, felfedez magának egy könyvet vagy a múzeum rengetegében egy festményt stb., amit aztán valamiért különösen fontosnak, horribile dictu remekműnek tekint.

Persze csak akkor, ha nyitott, ha valóban érdeklődő, ha őszinte és ha nem a hatalom (ki)tartotta kultúrinkvizítor, vagy nagypofájú, sajátjainak megfelelni vágyó szimpla ripacs.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.