Így foglalták el Eger várát a muzulmán hadak

2021-11-14 12:00:00

Írta: Wisznovszky Tamás
425 évvel ezelőtt, 44 évvel Dobó István fényes győzelme után III. Mehmed hadainak sikerült bevennie Eger várát. De hogyan?

Eger vára kulcsfontosságú volt a Magyar Királyság védelme szempontjából, éppen ezért tartották olyan fontosnak 1552-ben a törökök is, hogy magukénak tudják a végvárat. Szulejmán kihasználva V. Károly lekötöttségét hadjáratot indított a Magyar Királyság ellen. A hadjáratot Kara-Ahmed és Hádim Ali vezették. A hadjárat két útvonalon indult el és a hatalmas seregek sorra vették be a várakat, így Ali elfoglalta rövidesen Veszprémet, a Szondi György által védett Drégelyt, majd Szécsényt és Hollókőt is. Ahmednek sikerült elfoglalnia az elvonulást választó Losonczy István által védett Temesvárt. A két sereg Szolnok alatt egyesült, amit a jóval nagyobb hadipotenciál miatt képesek is voltak könnyedén bevenni.

A következő célpont Eger volt, amit

szeptember 9-én zártak körbe a 70 ezer fővel támadó hadvezérek.

Dobó István, akire a vár parancsnoksága volt bízva ezzel szemben csak 2 ezer főt tudott felsorakoztatni. A harmincötszörös túlerő ellenére öt héten keresztül sikerült a törökök folyamatos rohamait megállítani. Eger várának 1552-es védelmében nem pusztán a katonák vettek részt, hanem a környékről bemenekült férfiak és asszonyok is. A vár védői egészen az őszi időszak közepéig kitartottak, amikor október 18-án a török sereg fel nem adta az ostromot.

Forrás: Wikipédia. Kép: Eger ostroma

Átmeneti békeévek

A várháborúk kora még több mint egy évtizeden át folytatódott, ugyanakkor Szulejmán Szigetvárnál bekövetkezett halálával az Oszmán Birodalom eljutott aranykorának csúcsára. Szulejmán utóda, a békére hajlandó II. Szelim és Miksa megkötötték a Drinápolyi békét és ezzel lezárult a várháborúk kora.

A pár évtizeden át tartó békésebb idők az 1590-es években a határvidék újból forrongani kezdett. Haszán boszniai pasa háromszor megpróbálta bevenni Sziszek várát, azonban harmadjára a császári seregek teljesen megsemmisítették a támadókat. Ennek következtében az az ironikus helyzet állt elő, hogy

bár a törökök szegték meg a békét, és a vereség nem is az ő területükön történt, mégis ők tettek megtorló intézkedéseket,

így III. Murád 1593-ban hadat üzent a Habsburg császárnak.  Természetesen a sziszeki vereség pusztán a közvetlen indoka volt a hadüzenetnek, hiszen ennél sokkal súlyosabb problémák húzódtak az Oszmán Birodalom hadba vonulása mögött. Az oszmánok befejezték a Perzsia ellen folytatott háborújukat, így a hagyományokhoz híven a kialakult belső feszültséget újabb hódítással akarták levezetni.

A tizenöt éves háború

Mindezzel kezdetét vette a tizenöt éves háború, amely minden idők egyik legpusztítóbb háborúja volt a magyarság életében. A kezdeti török sikereket követően sikerült az összevont keresztény hadaknak feltartóztatnia az előrenyomuló oszmán seregeket, sőt ellentámadásba lendültek 1593-94 telén. A sikereknek köszönhetően egyre többen ismerték fel a császári udvarban, hogy elérkezett a lehetősége egy esetleges sikeres felszabadító háborúnak, így az osztrák, cseh és német birodalmi rendek megemelték a hozzájárulásukat, a magyar nemesség is portánként három forintot ajánlott fel, sőt a magyar nemesi felkelés keretében is 20 ezer embert állítottak fegyverbe. Az összefogásnak köszönhetően

a keresztény seregek 1595-ben fényes sikereket értek el,

így visszafoglalták Visegrádot, Lippát, Aradot és Esztergomot is.

1596-ban a katonai helyzet azonban megváltozott. Harminc esztendő után a török hadsereg újból a szultán vezetésével indult meg a magyarországi hadszíntérre. Miksa nem vállalta a szultáni haderő közvetlen megállítását ezért visszavonult Esztergomba. A törökök gyakorlatilag különösebb akadály nélkül haladtak végig a Duna-Tisza közén, mígnem elértek Eger vára alá. Eger várának ostroma azonban egy bosszú is volt az oszmán oldalról, hiszen nem sokkal korábban III. Miksa főherceg három hetes ostrom után bevette Hatvant és a védőket leölte, amiben az egri zsoldosok is oroszlánrészt vállaltak.

Kép: Eger vára. Forrás: Wikipédia.

Ostrom alatt újból Eger vára

A források szerint Eger várának védői hét ezer körül voltak, ugyanakkor rendkívül megemelkedett a külföldi zsoldosok száma, és a magyarok csak jóval kisebb arányban vettek részt a vár védelmében, mint a korábbi évtizedekben.

Az oszmán fősereg szeptember végén érkezett meg Eger alá és hozzákezdett a módszeres ostromhoz, egészen pontosan a sáncok építéséhez és a védművek ágyúzásához. A nagy kiterjedésű és gyenge fallal körülvett várost hamarosan elhagyták és felgyújtották a védők. Szeptember 20-án vált teljessé az ostromzár a Nyári Pál parancsnoksága alatt álló Eger körül.

Az oszmánok folytonosan bekiabáltak az erősségbe, hogy az emberek megmentése végett adják meg magukat. Nyáry azonban nem engedte a válaszadást. Máskor pedig az oszmán katonák azt kiáltozták, hogy a keresztények augusztusi Hatvannál történt mészárlása miatt nagyon haragosak, és meg fogják azt bosszulni.

Egy október 8-án Egerből érkezett jelentés szerint a várat már mindenhol aláaknázták és a védőknek nincs elegendő erejük ahhoz, hogy ennek ellenálljanak. Az első aknát végül 30-án robbantották fel, ám nem értek el vele különösebb sikert. Mégis egy újabb rohammal próbálkoztak az ostromlók, ezúttal is sikertelenül. Október közepére a helyzet tarthatatlanná vált az egri védők számára ezért

a szabad elvonulás fejében a vár átadásáról döntöttek.

A megegyezés ellenére a kivonuló őrség tagjait, a hatvani mészárlás megtorlása végett, a törökök levágták, csak a magasabb rangúakat ejtették fogságba. Érdekességként meg kell említeni, hogy egy október 17-i bécsi hír szerint az ostromlók rohammal vették be a belső várat. Mintegy 800 keresztényt levágtak. Egy aga a szultán elé 400 levágott fejet vitt.

Nyáry a vártisztekkel együtt török fogságba került. Eger várával együtt elbukott egész Heves vármegye. Így foszlott szét Dobó István dicsősége, Eger elvesztése az áldatlan viszonyok szomorú eredménye és a magyarországi hadviselésnek igen nagy szégyene volt. Később ezt beismerte az uralkodó is, mert mikor 1597: 91. t.-cikkben a Pozsonyba egybegyűlt rendek a fogságból kiszabadult Nyáry Pál ellen Eger bukásáért szigorú vizsgálatot kértek, akkor ő Nyáryt ártatlannak, sőt eljárását jutalmazandónak találta. Hátralevő díját kifizette, birtokot adományozott neki és a fontos váradi vár őrzését bízta reá, hol azután tisztének  megfelelt.

A tizenöt éves háború még egy évtizeden át tartott, és

a béke megkötésére csak 1606-ban a Zsitva-folyó torkolatánál került sor.

A béke értelmében a két fél ígéretet tett mindenfajta behatolás, várvívás megszüntetésére és a rabok visszaszolgáltatására. A háború alatt bekövetkezett területi változásokat ugyanakkor a status quo alapján rögzítették, így Eger vilajetközpontként csaknem egy évszázadra a török kezén maradt.