Mi a dinamikus stabilitás?

Thomas L. Friedman három évtizede a glo­balizmus legolvasottabb aposto­la­inak egyike. És mégis lapos a Föld – A XXI. század rövid története című könyve az ezredvégi zeitgeist talán leginkább felkapott írásműve volt, miközben a The New York Times kolumnistájaként annyiszor intézett himnuszt egy amerikai érdekek dominálta, mégis mindenki számára üdvös világgazdasági rendhez, hogy Friedman-generátor néven pimasz programozók külön algoritmust alkottak szófordulatainak reprodukálására.

Köszönöm, hogy késtél – üdvözli saját bevallása szerint a megbeszélt ebédre sokszor késve érkező barátait Friedman. Így akaratukon kívül is időt és teret hagynak neki az önreflexióra, a csendre és a szemlélődésre. Miért fontos ez? Szerzőnk szerint a technológiában a Moore-törvény (a mikrocsip számítási képességének 18–24 havonkénti megduplázása), a piacon a globális ellátási láncok, illetve a természeti erőforrások terén a biológiai sokféleség drámai csökkenése egyszerre fordítja ki a sarkából az emberi élet öt területét: a munkahelyeket, a politikát, a geopolitikát, az erkölcsöt és a közösségeket. Az inflexiós pontot 2007-re teszi, számos háttéresemény együttese okán ekkorra datálja az egymással párhuzamos folyamatok összeérését.

A kötetben megszólal Amory Lovins fizikus, aki szerint „a biológiai rendszerek életképességének egyetlen titka az adaptivitás, minden más csupán részletkérdés”. Az ember esetében azonban ez rendkívül nehézkessé vált, mivel olyan markáns technológiai, politikai és környezeti változásokkal, amikhez korábban generációk alatt alkalmazkodtunk, most mindössze tíz-tizenöt év alatt kell megbarátkoznunk.