Középre nézz!

2021-10-20 14:23:00

Győrffy Ákos

Nem vagyok híve az ünnepi szónoklatoknak, soha nem is voltam, és ez most már így is marad. Azt tapasztaltam, hogy ezek a szónoklatok mindig elfednek és elkennek valamit, a pátosz bűvkörében fogannak, a semmitmondás és az egyoldalúság posványában merülnek el. Már általános iskolás koromban láttam ezt. Nem azért, mintha olyan különösen intelligens gyerek lettem volna. Minden gyerek látta és érzékelte. A különféle iskolai ünnepségeken valaki mindig elájult vagy rosszul lett, elhányta magát, vagy rájött a hasmenés. Anikó néni, az igazgató a jellegzetes, nyafogó hangján hosszasan beszélt valamiről. Felszabadulás, tanács­köztársaság vagy épp az úgynevezett fenyőünnep, amivel a karácsonyt helyettesítették a kommunisták. Október huszonhárom természetesen nem szerepelt a kínálatban. Szép is lett volna.

A tanári szobában, az íróasztalok alatt vagy a szekrények alsó polcain sorjáztak az üres üvegek. Leginkább vodkásüvegek, konyakos-, talán néhány borosüveg is. A főszerep a töményeké volt, nem vitás. Amikor összegyűlt egy nagyobb mennyiség üres üvegekből, valamelyikünk visszaválthatta az adagot a boltban. Népbolt, így hívták. Nagy kegy volt ez, igazi megtiszteltetés. A tanári szobában vastagon állt a cigarettafüst, az üres üvegeket csíkos műanyag szatyrokba pakolták. Néha még látok ilyen szatyrokat, főleg idősebb emberek kezében. Ha azokra az időkre gondolok, az első képek egyike mindig ez. A tanári szoba a cigarettafüstben és a csíkos szatyrok az üres üvegekkel.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés