Pest-budai haltörténetek

2021-07-21 13:26:00
Ínyencei voltak egykor a halaknak a pestiek és a budaiak: a régi halászkultúra eltűnt, a Hal térrel egyetemben.

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Old vagy köt? Mint minden folyam, a Duna is hol összekapcsolja, hol elválasztja a közösségeket. Mostanában mintha inkább határolna. Alig több a szemünkben, mint egy szürke csík, mely fölött kissé messzebb látni, mint a város más pontjain. Az autós és a bulizós társadalom nemrég egymásnak feszült a rakpart birtokáért, de eszükbe se jutott tisztázni, hogy magával a vízzel mi legyen.

A Duna tudományos értelemben halott. A kotrás és a felső szakaszok gátjai miatt nem hozza, hanem elszívja és viszi a talajvizet, elsivatagosodást okozva. Legyen bármilyen hasznos az autó és nemes a pálinka, innen nézve szánalmas a cicaharc. Ám a folyót nem most és nem csak az autók miatt veszítettük el. Aki vissza akarja kapni, annak a múltat is látnia kell.

Kilencvenkilenc évvel ezelőtt, nem sokkal a mindig ingerült Ady halála és Trianon után, egy forró napon egy tizenhét éves kamasz szerencsénkre lusta volt felkelni, s megírta a magyar expresszionizmus legszínpompásabb versét, a Nyári délután a szobában-t „Fuldoklik már a széternyedt szoba. / A polituros asztal és a székek / Vén arca kéksötét homályba réved. / Vár rám a lépcső villogó foga. / De lenn a fürdő-strandon, a Dunán, / Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. – / Jó ára van a könnyű tüllnek, / A friss szél futkos fodrai után…”

József Attiláról és a Rómairól van szó, óbudai kis korcsmákról és hideg sörökről. A mai ember persze már Mauritius­ra vágyik, a Római helyén meg lakóparkok terpeszkednek. No meg „görög” éttermek, pedig azoknak csak annyi közük volt a Dunánkhoz, hogy az alsó folyását Isztrosznak nevezték. Hát tényleg azért utaznak hozzánk Japánból, hogy gíroszt lássanak pálmafák nélkül?

A Duna neve ősidőkből, szittya szóból származik. A rómaiak meg sokfélét építettek erre, s talán főzni is tudtak, volna tehát mediterrán hagyományunk is. Amúgy a hal félezer éves szakácskönyveink szerint jellemző étek volt. Egyikük 266 húsétel mellett 237 halból, rákból, csigából készült ételt említ. Bornemisza Anna németből fordított, de magyar mester által írt, máig európai hírű szakácskönyvében is rengeteg a halas, békás recept. Gundelék jól értették a marketinget, s el tudták hitetni, hogy a pirospaprika és a disznó az igazi nemzeti étek. Mi meg mára az ő tudományukat is elfeledtük, azt, hogy mi a különbség gulyás, pörkölt, paprikás és tokány közt.

Az egykori Hal tér a mai Erzsébet híd pesti hídfőjénél (Klösz György 1894-es felvétele). Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképe

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés