Mit hozhat a magyar felmenőkkel is rendelkező új izraeli kormányzat?

2021-06-11 07:45:00

Írta: Veszprémy László Bernát
A tervezett nyolcpárti izraeli kormányban három magyar-zsidó származású miniszter is lesz: kérdés, a kormányzati vezetők közép-európai gyökerei mit jelentenek majd a gyakorlati politikában.

Nyitókép: Naftali Benett és Jair Lapid, Netanjahu trónfosztói (REUTERS/Ammar Awad/Amir Cohen)

 

Vajon hozhatnak-e emlékezetpolitikai vitákat az új izraeli vezetők, amennyiben valóban megszavazzák az ellenzéki nagykoalíciót az izraeli parlamentben? – teszi fel a kérdést az Rmxnews. 

Mint az a magyar sajtóban is többször megjelent, és mint azt a Mandiner is megírta,

a valószínűleg hatalomra kerülő, nyolcpárti izraeli kormányban három magyar-zsidó származású miniszter is lesz

(Jair Lapid helyettes, 2023 szeptemberétől pedig elméletben tényleges miniszterelnök, addig külügyminiszter, Beni Ganz védelmi miniszter és Merav Michaeli közlekedésügyi miniszter). 

A rotációs megállapodás értelmében első leendő miniszterelnök, Naftali Bennett lengyel-zsidó felmenőkkel rendelkezik, így a családi kötődés az ő esetében is adott Kelet-Európához.

Mint az Rmxnews megjegyzi, Lapidnak rossz hírneve van Lengyelországban, mivel a lengyel jobboldal szerint téves állításokat tett a második világháború történelmével kapcsolatban. 

Itt Lapid azon megjegyzéseire utalnak, miszerint tényleg léteztek volna „lengyel haláltáborok". Ez természetesen tévedés, hiszen

a haláltáborokat nem Lengyelország, hanem a náci Németország állította fel,

Auschwitz esetében például a megszállt Lengyelország területén.

A lap idézi Paweł Rakowski lengyel Közel-Kelet-szakértőt, aki szerint egyelőre nem lehet megmondani, jó vagy rossz hatást gyakorolna az új kormány a lengyel-izraeli kapcsolatokra.

Terhelt barátság

Utóbbi kapcsolatok, mint az emlékezetes, igen terheltek: 2019-ben például Jiszrael Kac akkori külügyminiszter idézte fel Jichák Samír kormányfő 1989-ben elhangzott véleményét, amely szerint „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust”. Samír apját lengyelek ölték meg a második világháborúban. Megjegyzéseinek hatására Lengyelország akkor nem vett részt a Jeruzsálemben tartott V4-csúcson.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a Haaretznek adott akkori interjújában annyit ismert el, hogy a „lengyelek közül egyesek érintettek voltak a holokauszt idején elkövetett szörnyű bűnökben, ahogy más nemzetek esetében is történt", de az általánosítást nem fogadta el.

Kac megjegyzéseit akkor az izraeli jobboldalról is érte kritika, az azóta elhunyt Manfred Gerstenfeld történész az Algemeiner hasábjain így írt:

Kac külügyminiszter megjegyzése „sértő” volt,

és „nagy kárt okozott a [V4-Izrael csúcsnak], mely fontos izraeli diplomáciai siker lehetett volna”. Gerstenfeld akkor úgy vélte, „Kac legjobban azzal szolgálta volna hazája érdekét, ha őszintén elnézést kér igaztalan állításáért”. Eközben tisztázta, hogy „a furcsa problémák folyton visszatérnek a két ország között, mert úgy néz ki, sok lengyel számára lehetetlen beismerni: nem minden ősük volt Németország áldozata a második világháborúban. Nem kevés lengyel zsidókat gyilkolt, vagy átadta őket a náciknak”.

Ám Rakowski szerint nem lehet csak a múlt vitái alapján megítélni a lengyel-izraeli kapcsolatok jövőjét. 

„Izrael esetében a szituáció nagyon feszült, és Lapid elindulhat a szélesebb megegyezés irányába. Izraelnek nagyon bonyolult kapcsolata van európai államokkal és ezért a közeljövőben az ország visszatérhet a melegebb kapcsolatokhoz Lengyelországgal, hogy javítsa képét Európában" – vélte az elemző. 

A magyar szál

Hogy a relatíve sok magyar felmenővel rendelkező miniszter előnyös-e a magyar-izraeli kapcsolatok szempontjából, egyelőre kérdéses. 

Ganz sosem jelezte, hogy különösebben érdekelte volna Magyarország vagy a magyar emlékezetpolitika, míg Lapid és Michaeli többször is beszéltek magyar felmenőik holokauszt alatti élményeiről, és Lapid pedig, mint jeleztük, bírálta a lengyel emlékezetpolitikát.

Lapid korábban Orbánt is bírálta,

2017-ben, '18-ban és '19-ben is tett a magyar kormánnyal szemben kritikus nyilatkozatokat.

2017-ben arról beszélt, hogy Benjamin Netanjahunak nem lenne szabad Budapestre mennie a szerinte „antiszemita" Soros-kampány miatt, s Orbán 2018-as izraeli látogatásakor azt írta Twitter-oldalára, hogy „szégyen!"

2019-ben pedig nyilvánosan ígérte meg, hogy ha kormányra kerülne – melyre most elég jó esélye van, még ha nem is ő lesz elsőnek a miniszterelnök –, akkor elnézést kérést követelne meg Magyarországtól a Soros-kampány, és Lengyelországtól az emlékezetpolitikai lépések miatt.

Megjegyzendő, hogy mivel Bennett erősen jobboldali, nemzeti-vallásos pártját sokan vádolják árulással a jobboldalon, mivel egy kormányba ül az arabokkal és a baloldallal; s mivel közben a baloldali tábor is éles váltást követelhet a Netanjahu-éra után, egy látványos emlékezetpolitikai konfliktus a jobboldali kelet-európai országokkal mind a két tábor igényeit kielégítené.

Eközben látni kell, hogy Magyarország Izrael stabil szövetségese az Európai Unión belül, májusban éppen Szijjártó Péter volt az egyetlen EU-s külügyminiszter, aki megvétózott egy Izraelt és a Hamász terrorszervezetet egyaránt elítélni akaró közös külügyi nyilatkozatot.

Hogy Lapid kemény ígéreteiből mennyit fog betartani, a közeljövőben fog kiderülni.