Távozik a közmédiából Keresztes Ilona: a magzat élethez való jogát fogja védeni

2021-05-08 21:02:00
A legvédtelenebbek a magzatok, s ugyan aki abortuszra megy, nem gyilkos, de megszakítja egy kis ember életét – mondja a 777-nek Keresztes Ilona, a közmédia ismert munkatársa, aki távozik munkahelyéről, hogy az életvédelemnek szentelje magát.

Keresztes Ilonának gyermekkori álma teljesült, amikor 1998-ban elkezdett a Kossuth Rádióban dolgozni. Tíz éven át felelős szerkesztője volt a Vendég a háznál című műsornak, értékes munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy 2019-ben a közönség szavazatainak köszönhetően Prima Primissima díjat nyert. A sikeres újságíró sokak meglepetésére mégis úgy döntött, hogy biztos munkahelyét elhagyja, mivel úgy érzi, van egy terület, amely különösen fontos számára: ez pedig az életvédelem – olvasható a 777-en.

„Úgy érzem, úgy egészséges, ha átadom a lehetőséget a többieknek, hiszen tele van a csapat tehetséges munkatársakkal minden korosztályból, akik nélkülem is tudják folytatni. Távozásom másik oka, hogy nagyon fontos küldetésem az életvédelem, a magzati élet védelme. Már 20 éve is próbáltam erről műsorokat készíteni, amikor ez teljesen tabutéma volt a közmédiában, nem volt szabad beszélni erről.

Az abortuszról igen, a baba élethez való jogáról nem.

Mostanra úgy érzem, olyan sok mondanivalóm van az ember méltóságáról, hogy az már nem fér bele a közszolgálati keretek közé” – fogalmazott a 777-nek a műsorvezetőnő.

Hozzátette: „újságíróként fogok dolgozni több műfajban. Még sajnos nem beszélhetek részletesebben ezekről a tervekről, de nagyon izgalmas dolgok vannak készülőben.”

Később így fogalmaz: 

Nincs jogunk véleményt alkotni arról, hogy milyen ember az, aki az abortusz mellett dönt vagy azon gondolkodik. Mint ahogy arról sem lehet pontos tudásunk, , mennyire jó ember egy több gyermekes anyuka. Nekünk nem az a feladatunk, hogy bárkinek az emberségéről ítéletet mondjunk, ez a Jóisten dolga. A mi küldetésünk a baba hangjának felhangosítása.

A társadalom legcsendesebb, legvédtelenebb kisebbségének képviselete.

Az abortuszon gondolkodó nőkön látszik az az iszonyatos félelem, amit a nem kívánt terhesség okoz. Szinte roskadoznak alatta, márpedig egy olyan emberbe nem rúgsz bele, aki így érez, hanem átkarolod, szereted, és megérted a helyzetét. Pont most kísértünk imában és támogatásban egy gimnazista lányt, aki végül elvetette a babát, majd érettségizni ment. Nagyon megrázta az egész közösségünket az eset, de azt el kell fogadnunk, hogy a döntés az övé. Mi csak szeretjük és elmondjuk neki, amit a szabad döntéshez tudia kell. Ítélkezni felette nem szabad, nekünk támogatni kell őt és a babát is.

Volt egy lány a közösségünkben, aki már elvégezte a képzésünket, amikor megtudta, hogy az édesanyjának korábban abortusza volt. Többen voltak testvérek, belegondolt abba, hogy egyikőjük nem született meg. Később felhívott az édesanyja és megköszönte nekem ezt a közösséget, mert korábban félt a lánya reakciójától. Megdöbbentette, hogy milyen szeretetteljesen és támogató módon tudta fogadni ezt a fájdalmas hírt.”

Azt is kifejti: 

„Aki abortuszra megy, nem gyilkos. Nem úgy gondolkodik, hogy a gyerekét öli meg, hanem egy borzalmas krízisből sírva, futva, néha négykézláb menekül. Az igaz, hogy

az abortusszal megszakítjuk egy kis ember életét, de ez nem azonos azzal, hogy valaki szándékában gyilkos lenne.

Erre tanítani kell az embereket, mert a két dolgot nehéz szétválasztani, és borzasztó nagy károkat okozhatunk a meggondolatlan mondatokkal.

Mint ahogy azt is meg kell tanulni, hogyan reagálj azokra a gyalázatos üzenetekre, amelyeket azért kapsz, mert kiállsz az élet védelme mellett. Ez is állandó tapasztalat sajnos. Szeretném, ha ebben a témában nem az agresszív indulatok vezetnék a párbeszédet.”
 

Fotó: MTI/Czimbal Gyula