Szerelem

2021-03-10 14:29:00

Győrffy Ákos

Nehezen találok szavakat a síkságra. Életem nagy részét hegyek között töltöttem, hegyek és folyók közelében, így hát a nyelv is, amelyet használok, inkább hegyi vagy vízi nyelv. A síkvidéken jobbára elhallgatok. Volt néhány év, amikor gyakran jártam az Alföldre, egy kisvárosba. Egy lány miatt persze. Először önként és jókedvvel, később már, mondjuk így, kényszerűségből. Vagy inkább a gyengeségem miatt. Mert sokáig nem voltam képes a szemébe nézni, és elmondani néhány rövid, világos mondatot. Évekig nem voltam képes erre. Ha ott voltam, rendszeresen kijártam a Tisza holtágához vagy a város határán túl kezdődő tanya­világba. Kitoltam a legalább harmincéves női biciklit a kamrából, és nekivágtam a nyílegyenes utaknak. Elemi élvezetet nyújtott az emelkedők hiánya. Hogy szinte tekernem sem kell, és mintha magától menne az orosz csotrogány. Búzamezőkön kerekeztem át, néztem a távoli Mátra halványkék vonulatait, vagy elkötöttem egy ladikot, és beeveztem a holtág keskeny csatornáiba, egészen az élő Tiszáig. Figyeltem, és kerestem a szavakat, amelyek közelebb vihetnek a síkvidék szívéhez. A síkvidék nyelvét kutattam a zsombékos árterekben, az elhagyott tanyákon, a magányos akácok alatt.

A síksági emberhez is nehezen találtam az utat. Bajuszos, konok tekintetű férfiak pálinkáspohárral a kezükben. Kérdezték, honnan jöttem. Mondtam, északról, a hegyek közül. Kicsit legendásan hangzik ez, de olykor megengedtem magamnak ennyi rejtélyeskedést. Amint kimondtam, éreztem, valami megváltozik. Ha a sík­vidéki ember meghallja azt, hogy hegy, azonnal bizalmatlanná vagy gunyorossá változik. Cseppet sem leplezett cinizmussal palástolja komplexusait. Aki hegyvidékről érkezik, biztosan lenézi őt. Ő csak egy alföldi, senkiházi paraszt, aki beledöglik a munkába, és amikor beledöglik, talán majd valaki elkaparja. Az urak hegyek között élnek, és nem veszik emberszámba a magafajtát, talán még ki is köpnek, ha a síkságra gondolnak. Sokszor tapasztaltam beszélgetések közben ezt a döccenést, ezt a hirtelen beálló csendet, a tekintetek befelhősödését, amikor szóba kerültek a hegyek.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés