Karácsonyi könyvajánló

2020-12-16 18:44:00
A lassan magunk mögött hagyott esztendő sok szempontból rendhagyó és szomorú volt. Szerencsére – dacára minden nehézségnek – idén is szép számmal jelentek meg kiváló könyvek magyar szerzők tollából. Ezekből válogattunk néhányat kedvcsinálóként a teljesség igénye nélkül, abban bízva, hogy az olvasó talál majd köztük olyan művet, amely szép ajándék lehet a karácsonyfa alatt.

 Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Szálinger Balázs: Al-dunai álom

Az eddig leginkább költőként ismert Szálinger Balázs ezúttal prózakötettel jelentkezik. Ez a könyv nem „klasszikus” próza, azaz nem regény vagy novelláskötet, hanem sajátos útirajz. Mivel Szálinger elsősorban költő, ez a kötet is egyfajta költői próza, sűrű, feszes és lebilincselő. A szerző feleségével és születendő gyermekével egy hónapot töltött a Duna egyik legvadregényesebb szakaszánál, a Vaskapu szorosban. Ez a táj leginkább Jókai Az arany ember című regényéből lehet ismerős, a köztudatban még sincs igazán jelen. Vagy ha igen, csak úgy, mint egy távoli, szinte már egzotikus vidék. A történelmi Magyarországnak ez a határvidéke egyúttal a Balkán határa is, különféle kultúrák és vallások találkozási pontja. A mai Magyarországról nézve tényleg olyan, mintha egy másik világban lenne. Szálinger könyve útirajz, de sajátos útirajz. Nem a földrajztudós vagy a kalandor szemével látja a tájat és az embereket – bár mindkettőből akad benne valamennyi –, sokkal inkább a költői érzékenysége és figyelme az, ami könyve zamatát, karakteres ízét adja. Tele vannak fénnyel ezek az írások, napfénnyel, borral és tájakkal, ami különösen jólesik ebben a karanténtól sújtott, szomorkás télben. És hát sok mindenről szó esik itt, a viperáktól Herkulesfürdőig, Kossuth Lajostól az elsüllyedt Ada Kaleh szigetig, a gasztronómiától a Duna természetéig. Szálinger élvezetesen ír, lírai útinaplója egy olyan világba vezet, amely nekünk, magyaroknak egyszerre ismerős és idegen. (Magvető Könyvkiadó, 2020)

***

Szabó Zoltán: Összeomlás

Szabó Zoltán nevének hallatán leginkább két legendás szociográfiája, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság juthat az olvasó eszébe. Egyike azon íróinknak, akikről méltatlanul kevés szó esik, pedig jelentősége és hatása révén megérdemelné a hangsúlyosabb jelenlétet. A huszadik század harmincas és negyvenes éveinek egyik legkiválóbb szelleme volt, olyan magyar értelmiségi, aki a lehető legkomolyabban vette a feladatát: az írástudók felelősségét. Szabó Zoltán írói munkásságának egyik legerősebb darabja az eredetileg 1940-ben a Nyugat kiadásában megjelent Összeomlás című útinaplója. Az író ösztöndíjjal épp Párizsban tartózkodott, amikor a német hadsereg megszállta a várost. A menekülés krónikája ez a könyv. Pedig nem ez volt az eredeti elképzelése. Erről így ír: „Az én tervem az volt, hogy a téli és a tavaszi hónapokat nyelvtanulással Párizsban töltöm, s nyáron indulok a vidéki tanulmányútra. A történelem végzése az lett, hogy június közepén a Párizs felé nyomuló német csapatok elől Bordeaux-ba indultam, kerékpáron.” Az eredetileg tanulmányútnak indult vállalkozás „a történelem végzése” miatt háborús naplóvá változott, egyfajta odüsszeia lett belőle. Naplójegyzeteit és a Magyar Nemzetben 1940 februárjától közölt tudósításait aztán Illyés Gyula felkérésére írta meg könyv formában. Az Összeomlás a második világháború eme nyitányának állít megrendítő emléket. Szabó páratlan írói kvalitásai teszik ezt a könyvet felejthetetlen olvasmánnyá. Ahogy egy korabeli kritikusa írta: „A stílus hol együtt zakatol a történések drámai mozgalmasságával, hol pedig a természet örök nyugalmának és önmagáért való ragyogásának ecsetelésével művészi kontrasztot alkot.” (Kortárs Kiadó, 2020)

Címlapfotó: SHUTTERSTOCK

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés