Túlmisztifikált a jogállamiság fogalma a közbeszédben

2020-11-18 15:50:00
„Értékmentes oktatást nem tudok elképzelni, politikamentest annál inkább” – fogalmazott lapunknak Varga István professzor. A Mathias Corvinus Collegium Magánjogi Műhelyének vezetőjével többek között oktatói hitvallásáról és a jogállam ideális működéséről beszélgettünk.

Dobozi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Beszélgetésünk apropója, hogy elvállalta a Mathias Corvinus Collegium Magánjogi Műhelyének vezetését. Mi jellemzi a tevékenységüket?
Erre a kérdésre választ ad a kurzusom címe: Összehasonlító szemléletmód a magánjogi jogalakítás és jogérvényesítés területein. Ez előrevetíti, hogy az MCC Magánjogi Műhelye ideálképe egy mind fizikai, mind szellemi értelemben a világra nyitott és világot látott elit jogászértelmiséget tételez. Tehetséggondozást végzünk, ezért különös súlyt fogok fektetni arra, hogy nemzetközi szaktekintélyeket vonjunk be az oktatásba, akiknek a közreműködésével hallgatóink kritikus, kérdésfeltevő gondolkodási képessége meg tud erősödni. Felkértem korábbi kiemelten tehetséges tanítványomat, Mernyei Ákost, hogy szakmai tudásával és gyakorlati, nemzetközi szakmai tapasztalataival legyen a segítségemre oktatótársként. Az összehasonlító szemlélet kialakítása egyfajta létformát is feltételez. Oswald Spengler nyomán a saját és az idegen különbségeinek felismerése és megértése teheti a jövő társadalomtudósait, szűkebben jogászelitjét képessé az itthoni jogi közélet, a minőségi jogalkotás és jogalkalmazás gyarapítására. Amikor nagyjából huszonöt évvel ezelőtt egy német szerzetes barátomnak arról áradoztam, hogy majd valamelyik délnémet egyetemen professzora leszek, ő azt mondta: „De neked vissza kell menned a hazádba, hogy ott segíts!”

Ön jogi egyetemi oktatói minőségében tipikusan jogászi arcát mutatja. Maradna ennél a profilnál, vagy esetleg nyitna bölcsész énje irányába?
Igen, tényleg van egy német irodalom és nyelvészeti diplomám is, és amikor csak lehetőségem van rá, ápolom az ehhez kapcsolódó szálakat. Ez lehetővé tesz egy tágabb szerepfelfogást. A kurzusaimon a külföldi, főleg az egyesült államokbeli tanulmányaim során mélyebben megismert felgazdagított jogesetalapú (enriched case method) ismeret­átadásra törekszem, ami az egyes megbeszélt jogesetek tágabb társadalmi, történelmi és kulturális miliőjének megismerését is magában foglalja. Ehhez a bölcsészháttér segítséget ad.

Az az egyetemi oktató, aki közéleti vagy politikai témában szeretne megnyilvánulni, ezt az óra keretein és az egyetem falain 
kívül szabadon megteheti”

Ez a jogászi és a bölcsészi léten belül is többféle minőséget kíván meg? 
A szellemi értelemben vett határjárás egyfajta kettős életet követel meg. Az ebből fakadó feszültség kezeléséhez némi tervezett önfegyelem kell. Ehhez az önfegyelemhez, illetve hogy magamat szakmai értelemben is kívülről láthassam, hozzásegít a boldog és harmonikus családi lét. A gyakori szakmai „létváltoztatás” azonban tagadhatatlanul nehéz: ugyanazon a napon a hallgatókkal való találkozás után nem mindig lehet természetes könnyedséggel váltani az ügyvédi szolgáltató hivatásrend logikájára. Ha azonban közeleg a határidő vagy az ügyfél számára sorsdöntő tárgyalás, akkor gyorsan kell tudni váltani. De lássuk ennek a folyamatos kihívásnak a mégiscsak meghatározó pozitívumát! Gyakorló jogászként azt a tevékenységet végzem, amelyről tanítok, és fordítva: sokszor abból kiindulva tanítok, amilyen impulzusok értek egy-egy folyamatban lévő ügyben, és ez élővé teszi az oktatást.

Címlapkép: Ficsor Márton

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés