A civilizált Nyugatnak halvány gőze sincs, hogy kik vagyunk mi

2020-07-29 17:36:00
Puskás Ferenc óta az egyetlen magyar BEK-győztes futballista, aki edzőként portugál és belga bajnokságot nyerve olyan sikereket ért el, amilyenekhez hasonlót sem produkált más magyar szakember. Emellett Cristiano Ronaldo felfedezője. Az Erdélyből induló, hármas állampolgár Bölöni László a nemzeti régiós európai polgári kezdeményezés egyik vezéralakja, ennek kapcsán találkoztunk vele Budapesten.

Szöllősi György írása a Mandiner hetilapban.

Amikor Bölöni László a minap megjelent a szabadegyetem alapítói által indított Tusványos-hajón, szupersztárként fényképezkedtek vele többnyire azok, akik már a nyolcvanas évek legendás román játékosaként is ismerték őt. 
Az anyaországi konzervatív értelmiség viszont csak azóta kapja fel a fejét a Nyugat-Európában sikeres, erdélyi illetőségű futballedző nevére, mióta nyílt levélben olvasott be a járvány elleni védőfelszereléseket a határon túli magyaroktól féltő Szabó Tímea országgyűlési képviselőnek. A román, francia és magyar útlevéllel is rendelkező Bölöni először a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazás után fogalmazott meg markáns véleményt arról, mit gondol az érvénytelen referendumról: elkeseredésében évekig csak románul (nekem speciel franciául) adott interjút a magyar sportújságíróknak. Később – amint lehetett – ő is kérte a honosítást, és legutóbb már élt is szavazati jogával: a belga Royal Antwerp edzőjeként akkori állomáshelyén a brüsszeli követség előtt állta végig a hosszú sort. 

„A magyar állampolgári esküt a feleségemmel együtt Katarban tettük le, akkor épp ott dolgoztam”

„A magyar állampolgári esküt feleségemmel együtt Katarban tettük le, nem sokan lehettek rajtunk kívül ilyenek, akkor épp ott dolgoztam” – mondja Bölöni, akivel az új Puskás Arénában találkozunk. Azért ott, mert ott köszöni meg személyesen Fürjes Balázs kormánybiztosnak, a stadionépítés főnökének, hogy a díszpáholyok mögötti falon futó, a magyar futball történetének nagyjait felvonultató képek egyikén szerepel. Az a magyar, aki a történelmi adottságok miatt Románia színeiben volt 108-szoros válogatott és Eb-­résztvevő, majd az első kelet-európai BEK-győztes csapat, a Steaua București alapembere. Bölöni, a marosvásárhelyi futball akkor már emblematikus alakja 31 évesen fogorvosi diplomáját és saját rendelőjét megszerezve már-már a visszavonuláson gondolkodott, amikor egyszer csak ajánlatot kapott a félelmetes katonacsapattól, a Steauától. Hogy nemet mondhasson, teljesíthetetlennek tűnő feltételeket szabott – például hogy önálló fogorvosi rendelőt alakítsanak ki neki az edzőbázison –, de ezekre is rábólintottak.

Fotó: Földházi Árpád
Klaus Iohannis magyarellenes kijelentéseiről
„Ez a színvonal egyszerűen nem méltó egy államelnökhöz. Ha szabadságra megy mondjuk a Fekete-tengerhez, javaslom, hogy olvassa el az úgynevezett Andreanumot, s amit tudni kell róla. A kiváltságlevelet, amelyet II. András magyar király adományozott a Nagyszeben környékén élő szászoknak, akik utána évszázadokig maguk választhatták meg papjaikat és bíráikat. Senki nem vehette el a területüket annyi kötelezettségért cserébe, hogy ötszáz katonát kellett kiállítaniuk háború esetén. Az eredeti kiváltságlevél elveszett, de amikor hazajár, a szebeni könyvtárban megtalálhatja a Károly Róbert-féle dokumentumot, amely megerősíti a szászok jogait, amit idővel a magyar királyok újra és újra megtettek.”

A kommunisták által üldözött (nagyapja döbbenetes kivégzéséről és azzal kapcsolatos kutatásairól, a Magyarországra menekülő gyilkos szekusokról készülő önéletrajzi könyvében ír majd részletesen), kisebbségi magyar család fiaként, kételyekkel és gyanakvással érkezett a román fővárosba, ahol a csapat befolyásos szimpatizánsa és mindenhova bejáratos szurkolója a diktátor, Nicolae Ceaușescu fia, Valentin volt. Ki hinné, hogy máig kölcsönös tisztelet jellemzi kettejük kapcsolatát? „Más volt a történetünk, a neveltetésünk, rögtön tisztáztam is vele, honnan, milyen háttérből érkezem. Biztosan párttag volt, de meggyőződéses kommunista aligha. Oxfordban tanult, intelligens, matematikával, geometriával foglalkozó, segítőkész ember, kitűnő menedzser. Kiálltam mellette akkor is, amikor a forradalom után letartóztatták, ahogyan korábban ő is kiállt mellettem” – mondja a Mandinernek Bölöni. Valentin Ceaușescu minden hivatalos poszt nélküli jelenléte védőburkot jelentett a Steaua csapatának: azt, hogy normálisan dolgozhassanak egy egyébként abnormális környezetben. A környezet ellen egyébként még a diktátor fia sem tehetett semmit, de a csapatnak fontos ügyekben segített. „Hogy például a Securitate ne vihesse a játékosokat kihallgatásra mérkőzés előtt, vagy hogy mondvacsinált politikai okokból ne tiltsanak el valakit a játéktól, történetesen engem…” – taglalja Bölöni. Valentint egyébként az 1990-ben indult vizsgálatok lezárultával néhány hónap után szabadon engedték; ma is Bukarestben él. „A Steauában együtt játszott akkor a szász Helmuth Duckadam, az oltyán Victor Pițurcă, a szerb Miodrag Belodedici és a cigány Marius Lăcătuş, vagyis Románia összes nemzetisége” – sorolja az erdélyi magyarok egyik legnagyobb sporthőse, aki sokat küzdött azért, hogy László és ne Ladislau legyen.

„A 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazás után elkeseredésében évekig csak románul adott interjút a magyar sportújságíróknak”

Azok, akik könnyen fogalmaznak meg sommás erkölcsi ítéletet a más országnak dicsőséget szerző külhoni magyar sportolókról, jó, ha tudják, a családjával üldözött Bölöninek is éppen a sport, a futball jelentette azt a viszonylag politikamentes szűk területet, ahol elért teljesítményével kivívhatta méltán vágyott elismerését. Így emelkedhetett felül az előítéleteken, megaláztatásokon. A romániai emberek pedig hálával adóztak az Európát végigverő csapatnak, amiért a keserves hétköznapokba egy kis örömöt csempészett. Később edzőként és Románia szövetségi kapitányaként a magyar válogatottal szembekerülve mindig hangsúlyoznia kellett: szakmailag és magyarként is azt tartja helyes erkölcsi hozzáállásnak, ha a tudása legjavát nyújtja aktuális feladatkörében. A magyar vendégszurkolók pedig, akik rigmusaikban árulónak bélyegezték, néhány perc múltán már lelkesen éltették, amikor a meccs lefújása után egyenesen az őt gyalázók szektorához sietett, és a szemükbe mondta, bizony nem kevésbé magyar, mint bármely honfitársa. A hátborzongató jelenetnek magam is tanúja voltam 2001-ben Bukarestben. Az akkori román kapitány most így fűzi tovább gondolatait: „Amikor később azzal kerestek meg, hogy indítsuk el a Bölöni-akadémiát, de kizárólag magyar gyerekeknek, nemet mondtam. Velem megtették annak idején, hogy a származásom miatt szorítottak háttérbe egy-egy helyzetben, hogyan tehetném én ugyanezt egy román vagy akármilyen gyermekkel? Amikor felvetődött, hogy Marosvásárhelyen polgármesterjelölt lehetnék, akkor is ragaszkodtam hozzá, hogy ne csak az RMDSZ támogasson, hanem a helyi románság képviselői is. A futballöltözőben sohasem volt gondom azzal, ha mondjuk Rennes-ben az iszlám hitű arab játékosom és a katolikus brazil futballistám egyszerre kéredzkedett el esti imára. Tiszteletben kell tartani mások hitét, kultúráját. De mi is ugyanezt várjuk el mindenkitől. Szép dolog a demokrácia és a liberalizmus, de ha túlzásba viszik, anarchia lehet belőle.”

Címlapkép: Földházi Árpád

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés