„El kellene engednünk a NAT folyamatos újraírását” – Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a Mandinernek

2020-06-15 13:49:00

Írta: Szalai Laura
„Csak olyan helyszínre küldünk iskolaőrt, ahol ezt igénylik, senkire nem kényszerítjük rá. Abban viszont elszántak vagyunk, hogy az iskolákban garantálni kell a tanulás és a tanítás feltételeit” – mondja a Mandinernek Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár. Tanévzáró interjúnkban az érettségi színvonaláról, a várható felvételi pontszámokról és a Nemzeti alaptantervet érő kritikákról is beszélgettünk.

Az idei tanév rendkívüli volt, hiszen március óta digitálisan zajlott a tanítás. Mennyire bizonyult hatékonynak ez az oktatási forma?

Kifejezetten sikeresnek tartom az elmúlt hónapokat minden nehézség ellenére. Sok visszajelzést kaptunk, hogy a vártnál jobban sikerült átállni a digitális munkarendre. Az adottságok nem voltak rosszak, Magyarországon az internethez való hozzáférés uniós viszonylatban is nagyon jónak számít, 98 százalék felett van. A kompetenciamérésből tudjuk, hogy

a számítógép-ellátottság a családokban meghaladja a 90 százalékot, okostelefonja szinte mindenkinek van.

Ráadásul az iskolákban összesen 340 ezer informatikai eszköz áll rendelkezésre, így a lefedettség jellemzően garantálva volt. A Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer (KRÉTA) szerint egyes napokon félmillió jegyet írtak be, a Nemzeti Köznevelési Portálra körülbelül nyolcvanezren léptek be naponta. Még hétvégenként is, amikor elvileg nincs tanítás, jelentős aktivitást tapasztaltunk mind a pedagógusok, mind a tanulók részéről a tanulási platformokon. Jelentős eredmény, hogy most, június közepén nem azon kell gondolkoznunk, tovább tartsuk vagy előbb kezdjük a következő tanévet.

A digitális oktatás mely elemeit lesz érdemes megtartani hosszú távon?

Többen jelezték, hogy az érettségizők sok időt tudtak megspórolni azáltal, hogy a vizsgákat megelőző időszakban digitális munkarendben tanulhattak. Az érettségire felkészítéshez számtalan elektronikus tananyag használható. A digitális oktatást akár az áthelyezett munkanapokon is lehetne alkalmazni, hiszen minden évben kérdés, hogy amikor szombaton dolgozunk le egy munkanapot, azt hogyan kezeljük az oktatásban. Ilyenkor jóval kevesebben mennek iskolába, a szülők egy része szabadságot vesz ki. Egy lehetőség, hogy a jövőben a pedagógusok otthonról is irányíthatják az oktatást ezeken a napokon, amennyiben a gyermekfelügyeletet megszervezik. A tanulmányi rendszert is szeretnénk felkészíteni arra, hogy minden osztály tudjon biztonságos elektronikus felületeket használni a most elérhető, adatbiztonsági szempontból nem egyenszilárdságú szoftverek helyett. Nem lehetetlen, hogy a jövőben egyes órákat otthoni formában, digitálisan is meg lehet tartani. Ezeket kell átgondolni szeptemberig, és le kell ülnünk az érintett szereplőkkel, hogy az újfajta munkarend szabályozásáról egyeztessünk.

Hány tanulót nem sikerült elérni a mostani időszakban, és hányan nem tudták igénybe venni a digitális oktatást?

Azt, hogy egy diákot mikor tudunk elérni, nehéz objektív kritériumok szerint meghatározni. Mikor számít elérhetetlennek: ha csak minden második e-mailre válaszolt, vagy ha egyre sem? Voltak olyan intézmények, ahol a tanárok nem tudtak digitális módon tanítani, inkább a hagyományos tankönyvekre támaszkodtak, és postán adták fel a feladatokat, vagy helyben az iskolatitkár kivitte a gyerekeknek. A Klebelsberg Központ elnöke szerint az állami fenntartású intézmények körülbelül öt százalékában nem digitális rendben zajlott az oktatás, de így is lehetett eredményesen teljesíteni. Ezenfelül

legfeljebb ezres nagyságrendben beszélhetünk olyan tanulókról, akiket egyáltalán nem lehetett elérni.

De ne legyen illúziónk: a hagyományos munkarendben is van olyan, hogy egyes gyerekek kikerülnek az iskola látóteréből, és lépéseket kell tenni. Ezzel összefügg, és kiemelten fontosnak tartom a most indult nemzeti konzultációban azt a kérdést, hogy az emberek egyetértenek-e azzal: a járvány idején az iskolás gyermeket nevelő családok és a tanárok számára legyen ingyenes az internet.

Azokat a gyengébb képességű vagy hátrányos helyzetű tanulókat, akik lemaradtak, hogyan segítik majd?

Ahol nehézségekbe ütköztek az intézmények, lesz lehetőség a pótlásra az ősz folyamán. Ezenkívül, mivel az intézményeknek van lehetőségük célzott felzárkóztatásra, a gyermekfelügyelet pedig június 26-ig minden iskolában meg van oldva, a pedagógusok most is segíthetnek azoknak, akiknek problémájuk volt a digitális oktatással.

Kihívást jelentett az érettségi, és a végére már szinte csak logisztikai és lebonyolítási problémára redukálódott. Sokkal több figyelmet kapott az, hogy a diákok biztonságosan bejutnak-e az iskolába, vagy hogy kapnak-e maszkot, annál, hogy milyen volt a vizsgák szakmai színvonala. Például az idei középszintű magyarérettségi kapott kritikákat, mondván, szinte nevetségesen egyszerű volt.

Minden tantárgynak megvannak a maga jellemzői, a magyarérettségin az írásbeli inkább szövegértést és a kompetenciák felmérését jelenti, a szóbeli pedig inkább a tantárgyi tudást méri.

Ennyire rövid idő alatt, minden előzetes felmérés nélkül nem akartunk teljesen új vizsgarendet kialakítani,

csak egyes részeket hagytunk el. Joggal mondhatta volna különben bármely érettségiző, hogy nem erre készült, és problémás lehetett volna az eredmények összehasonlíthatósága az előző években vizsgázókéval. Megnéztük, hogy a korábbi adatok alapján a jegyet várhatóan milyen mértékben befolyásolja, ha a komplex helyett csak írásbeli vizsga lenne. Azt állapítottuk meg, hogy statisztikailag nem lesz érdemi eltérés. Tény, ezt akkor fogjuk látni, ha lezárul a vizsgabizottságok tevékenysége, bejönnek az eredmények, és elvégezzük az elemzést. Az azonban már biztos, hogy jelentősen egyszerűsítettük az érettségit, minimalizáltuk a találkozások számát, és végül minden zökkenő nélkül lebonyolítottuk a vizsgákat. Nagy eredmény, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ nem azonosított egyetlen olyan gócpontot sem, ahol az érettségi miatt történtek volna megbetegedések.

Idén lényegesen kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba. Ebben mekkora szerepe lehetett az immár kötelező emelt szintű érettséginek?

Van összefüggés, de vegyük figyelembe: az előző években azért volt magasabb a jelentkezők száma, mert sokan előre hozták a továbbtanulási szándékot. Az utóbbi évek számain ez látszott, tehát az összehasonlítás kicsit döcög. Kevesen tudják, hogy a magyar felvételizők átlagéletkora 23 év, és évente nagyságrendileg negyvenezren vannak, akik az érettségi évében tanulnak tovább, a felsőoktatási felvételi eljárásban pedig nagyjából százezer jelentkező vesz részt. Idén, mivel a helyek száma és az érettségi eredmények nem változnak, szerintem átlagosan csökkenhetnek a felvételi pontszámok, de persze helyben, egyes szakokon ez nem feltétlenül hoz változást.

A Nemzeti alaptantervet továbbra is be akarják vezetni szeptemberben, pedig sokak szerint el kellene halasztani a járvány miatt kialakult helyzetre is tekintettel. A szakszervezetek érvként hozták fel, hogy a digitális oktatás tapasztalatait is figyelembe lehetne venni. Van arra esély, hogy mégis csúszik a bevezetés?

A NAT nem módszertani, hanem tartalmi szabályozó, így ha a digitális munkarendet szabályozni kell, biztosan nem benne. Eddig is, a jövőben is a pedagógus joga lesz eldönteni, miként tanítja meg azokat a tartalmakat, kompetenciákat, amelyeket az alaptanterv előír. A magyar tantárgynál még a kerettanterv is tartalmazza a módszertani sokszínűség igényét, szó sincs arról, hogy csak a frontális oktatást írnánk elő, ez sehol nem jelenik meg, csak a médiában olvasom néha. Szerintem

el kellene engednünk a NAT folyamatos újraírását.

2017 óta zajlik ez a munka, egyes vélemények szerint pont két évvel írtuk tovább, mint kellett volna. Most már a kerettantervekkel kell foglalkozni, a jó részük már február óta elérhető. Szeptemberig van idő, hogy az intézmények adaptálják őket. Azt tapasztaljuk, hogy a tanévzárással párhuzamosan ez a munka rendben zajlik, az Oktatási Hivatal pedig időközben elkészült a tankönyvek átdolgozásával. Most már csak zavart okozna a bevezetés elhalasztása.

A tananyagot az ideális mértékben csökkentették?

A tananyagmennyiségről állandó vita zajlik minden tantervi reformnál. Azok szerint, akik készítik, csökkent, a kritikusok szerint viszont nőtt. Ugyanaz a narratíva most is, mint 2012-ben. Valamennyi kerettanterv úgy készült, hogy az eddigi tíz- helyett minden tantárgynál húszszázaléknyi szabad órakeret maradt, illetve az óraszámok terén is tízszázalékos átcsoportosítási lehetőség van. Utóbbiakat felülről korlátoztuk, így csökken a pedagógusok óraterhelése, és a gyerekek is megérzik, hogy kevesebb órájuk lesz.

Az óraszámcsökkenés markáns és látványos lesz.

A bírálók egyébként előszeretettel hangoztatják a tanulók leterheltségét és a magyar oktatás gyengeségét, ám a tavalyi PISA-teszt és az idén március elején nyilvánosságra hozott országos kompetenciamérés – ahol a tavalyi tanévben az utóbbi tíz év legjobb matematikaeredményeit mértük – igazolja: a magyar oktatás egyre eredményesebb. Az új NAT reményeim szerint ezt a tendenciát fogja erősíteni.

Mekkora problémát jelent ma a pedagógushiány, és mit tesznek a mérséklésére?

A jelenség nem magyar sajátosság: az egész európai oktatási rendszerben markánsan jellemző, hogy a pálya kevésbé vonzó, és egyáltalán nem a bérek miatt. Németországban például mások a fizetések, mégis sok tanár hiányzik a rendszerből. Ma a magyar köznevelés rendszerében nincs ellátatlan feladat, ám tény: a mostani fiatalok flexibilis, gyorsan változó, innovatív munkákat akarnak végezni, a pedagóguspálya viszont az állandóságot kínálja. Taníts matekot és kémiát, lehetőleg ugyanabban az iskolában akár évtizedekig – ez szembemegy a mai trenddel, de az oktatásban igenis érték a munkatapasztalat. A kormány átalakította a tanárképzést, bevezette a Klebelsberg képzési ösztöndíjat és a pedagógus-életpályát. Átlagosan ötven százalékkal növeltük a béreket – miközben nyilvánvalóan a világ is változott, és máshol is emelkedtek a fizetések. Most, a vírus okozta bizonytalan helyzet ellenére ismét megemeljük az illetményeket tíz százalékkal, erre a forrás megvan. Senkit nem küldtünk el az óvodákból vagy az iskolákból arra hivatkozva, hogy a digitális munkarend miatt nincs szükség a munkájára. Idén körülbelül tízezer pedagógus jut hozzá a diplomájához, mert a kormány felfüggesztette a nyelvvizsga-kötelezettséget, egy részük jelentkezni fog a nyugdíjba menők helyére. A munkaerőpiac elszívóereje jóval kisebb lesz, és a magánszférában egyes helyeken csökkentek is a bérek. A tanári pálya ezzel szemben most kiszámítható és stabil munkahelyet jelent.

Bevezetik az iskolaőrséget, amit szintén sok kritika ér. Csak a megfélemlítés eszköze – mondják egyesek. Miért van szükség rá?

Ez a markáns intézkedés egy komplex csomag része, amely az iskolai agresszió megelőzésére helyezi a hangsúlyt. Iskolapszichológusból ma kétszer annyi van, mint 2010-ben, és 2018 szeptemberétől szociális segítők is dolgoznak a köznevelési intézményekben. Nem lehet azt állítani, hogy a kormány tíz évig figyelmen kívül hagyta a problémát, most pedig bilinccsel akarna rendet tenni. Hallottam ugyanis olyat, hogy mi bilincset és gumibotot viszünk az iskolába. Jelenleg három lehetőség van, ha erőszak történik az iskolában: a pedagógus, a portás vagy a rendőr tesz rendet. A tanár az állását veszélyezteti, a portás nincs felkészítve ilyen helyzetekre, sem joga, sem eszköze nincs a fellépéshez. Marad a harmadik opció: hogy fegyveres rendőrt hívnak az iskolába. Ezt tehát fordítva kellene nézni, hiszen most éppen

olyan rendészeti szervet állítunk fel, amely fegyver nélkül, szakmailag felkészített emberek segítségével teremthet rendet.

Csak olyan helyszínre küldünk iskolaőrt, ahol ezt igénylik, senkire nem kényszerítjük rá. Abban viszont elszántak vagyunk, hogy az iskolákban garantálni kell a tanulás és a tanítás feltételeit, és az erőszak megengedhetetlen.

Fotók: Ficsor Márton