Koronakeringő a német jobboldalon

2020-05-20 23:39:00
Megerősítette a járvány és a karantén korszaka a CDU–CSU-uniót: a népszerűségi hullámhegy tetején újra elindult a játszmázás a Merkel utáni csúcspozícióért. Strauß és Stoiber után ismét egy bajor pályázhat a legnagyobb eséllyel a német jobboldal vezetésére?

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban.

Nagy napok ezek a német jobbközép számára: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) támogatottsága május elején a negyvenszázalékos álomhatár közelébe emelkedett. Régóta nem látott magasságok ezek, és bár a pártok inkább köszönhetik a népszerűség-növekedést a koronavírus-válságnak, mint az egyéni teljesítményüknek, azért komoly motivációs tényezőt jelent a válság utáni időszakra nézve. Ezt Annegret Kramp-Karrenbauer mondta, aki a CDU élén áll, de már nem sokáig. Angela Merkel bizalmasa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az utódját pedig április 25-én kellett volna megválasztani a berlini rendkívüli pártnapon – a rendezvényt viszont meghiúsította a koronavírus.

A kereszténydemokratáknak természetesen kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ki lesz a következő pártelnök, aki a 2021-es Bundestag-választáson várhatóan a CDU és a CSU közös listavezetői helyére is pályázhat. Jó néhányan akadnak a pártban, akik szemet vetettek a pozícióra. Néhány éve már visszatért a köztudatba Friedrich Merz, a CDU egykori frakcióvezetője, Merkel – nyugodtan mondhatjuk – kibékíthetetlen ellenlábasa, akinek nincsen széles tömegbázisa a pártban, hiszen hosszú ideig távol volt a politika világától, de imádja a média, ráadásul a közvélemény-kutatásokban is rendre jól szerepelt a járvány kitöréséig. Szintén régi motoros Norbert Röttgen, aki környezetvédelmi miniszterként dolgozott a második Merkel-kabinetben, és aki szintén nem rajong túlzottan a kancellárért. Az asztalon van a fiatal Jens Spahn egészségügyi miniszter névjegye is, aki egyszer már elindult a CDU elnöki székéért, ám akkor Kramp-Karrenbauer halászta el előle a lehetőséget – nem mintha a vállaltan homoszexuális Spahn túl nagy népszerűségre számíthatott volna a párt konzervatívabb szavazóinak körében listavezetőként. Nem felejthetjük el Armin Laschetet sem, aki a népes Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökeként szolgál 2017 óta, vagyis lényegében a tartományi politizálás csúcsára ért. Laschet szövetségi szinten is jól kiismeri magát, dolgozott képviselőként a Bundestagban, és tagja volt annak a tárgyalócsapatnak, amely 2013-ban lehetővé tette a koalíciós megállapodást az uniópártok és a szociáldemokraták között.

„A koronavírus a német politikában is megkeverte a kártyákat”

A koronavírus azonban a német politikában is megkeverte a kártyákat. Ha csak a pártok versenyét tekintjük, egyből szembetűnik, hogy a kormányzó erők népszerűsége indult növekedésnek, az ellenzék pedig folyamatosan veszített a támogatottságából. A Zöldek, amely tavaly nyáron a CDU–CSU-val „szemmagasságban”, huszonöt százalék körül állt, április közepe óta tartósan a húszszázalékos határ alatt szerepel a felmérésekben. Hasonlóan összerogyott a radikális jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) támogatottsága is, pedig 2019 ősze lényegében róla szólt a német pártpolitikában. Figyelemre méltó, hogy a mostani helyzetben még az évek óta vergődő Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) is tizenöt százalék fölé tudta küzdeni magát áprilisban, amit azóta hellyel-közzel sikerül is tartania.

A CDU-vezetésért vetélkedő Armin Laschet és Jens Spahn egészségügyi miniszter koronavírus-sajtótájékoztatón.<br>Fotó: REUTERS / Federico Gambarini

Az uniópártokon belül hasonló folyamatok szemtanúi lehetünk: azoknak osztottak most lapot, akik ténylegesen olyan tisztséggel bírnak, amelyben hozzájárulhatnak a válságkezeléshez. Friedrich Merz, akivel a pandémia előtt mindig tonnaszámra gyárthatta a kattintásokat a Die Welt vagy a Bild, úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna jelen a CDU elnöki székéért folyó versenyben. Ez nem ok nélkül történt: Merz maga is elkapta a koronavírust, a gyógyulása után pedig kénytelen volt azzal szembesülni, hogy saját jogán – miután fontosabb tisztsége nincs a pártban – nem nagyon foglalkoznak vele a válságkezelés során. Hasonló cipőben jár Norbert Röttgen is: ő a Bundes­tag külügyi bizottságának elnökeként nem jut szóhoz a jelenlegi helyzetben. Ez most a kancellár, az egészségügyi miniszter és a tartományi miniszterelnökök órája.

„Södert itt-ott már most koronakancellárként emlegetik”

Ami nagy lehetőség lehet Armin Laschetnek. Németországban a járványhelyzetek kezelésében fontos szerepük van a tartományi kormányoknak, Laschet pedig a legnépesebbet, a tizen­nyolcmilliós Észak-Rajna-Vesztfáliát kormányozza – amely egyébként az első tartományok egyike volt, ahol megjelent az új koronavírus az év elején. Laschet alatt Észak-Rajna-Vesztfáliában nem hoztak túl szigorú korlátozó intézkedéseket a járványhelyzet kezelésére, és sokan azt is a miniszterelnök szemére vetették, hogy határozatlanul viselkedett a zűrzavaros időszakban, amikor minden korábbinál egyértelműbb politizálásra lett volna szükség. És valóban: habozott, amikor az iskolák bezáratásáról vagy éppen a járvány egyik gócpontjának számító Heinsberg város lezárásáról volt szó (az ottani lakosok minden más németországi helység la­k­ó­­inál nagyobb arányban fertőződtek meg az új koronavírussal), és sokáig például a maszkviselést sem tették kötelezővé a tartományban. Armin Laschet továbbra is enyhébb intézkedéseket szeretne: „Én bízom a polgárokban” – nyilatkozta a Der Spiegelnek.

Címlapképen: Markus Söder a Bajor-Alpokban a télen. Csúcsra tör? Fotó: REUTERS / Andreas Gebert

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés