Nagyot nyertek a balosok és az AfD Türingiában – de mire mennek vele?

2019-10-28 08:33:00

Írta: Greczula Levente László
A szocdemek összeomlottak, az AfD a második legerősebb párt lett a vasárnapi türingiai tartományi választáson, amit durva kampány előzött meg, és amit igencsak nehéz kormányalakítás követhet. Körképünk a középnémet, vidékies tartományból.

A végtelen erdők, Wartburg vára, a munkanélküliség, a krumpligombóc és Bodo Ramelow mára összeforrtak Türingiával. A keletnémet tartományban vasárnap rendeztek választásokat, nagy meglepetés nem született,

csak elkeserítő eredmények az egykori nagy német néppártok számára. 

Türingia abból a szempontból különbözik a legtöbb német tartománytól, hogy nem túlságosan urbanizált: mindössze két nagyváros található itt, a kétszázezres Erfurt és a százezres Jéna. A nagyjából 2.2 millió lakosú Türingia tehát nem az a tartomány, ahol betegre nyerik magukat a nagyvárosi értelmiség körében népszerű pártok: az országszerte második legerősebb Zöldek az ötszázalékos bejutási küszöb környékén végeztek, de a szabad demokraták (FDP) sem szerepeltek sokkal jobban. 

Nagyot nyert viszont Bodo Ramelow pártja, a Die Linke, a szavazatok körülbelül 30%-a érkezett a baloldali pártra, a második legtöbb voksot pedig Türingiában is az Alternative für Deutschland (AfD) kapta, 23 százaléknyit. A tartományban 1990 és 2014 között megszakítás nélkül kormányzó CDU-ra idén csak 22%-nyi szavazat érkezett, a látványosan haldokló szociáldemokraták pedig még tovább gyengültek, a voksok alig több mint 8%-át adták le rájuk. 

A dolgok állása

A kelet-németországi tartományt eddig is egy különleges, vörös-vörös-zöld felállásban kormányozta a Die Linke, az SPD és a Zöldek. Mondhatnánk:

egyszer volt Erfurtban kutyavásár,

hiszen hiába a Die Linke jó szereplése, ha mind a szociáldemokraták, mind a zöldek gyengén muzsikáltak – a vörös-vörös-zöld koalíció tehát nem újrázhat úgy, hogy többsége is van a tartományi gyűlésben. 

Az AfD kiemelkedően jó teljesítményének (több mint 10%-kal több voks érkezett a radikális jobboldali pártra, mint a legutóbbi választáson!) Türingiában sem lesz sok haszna a koalíciós tárgyalások során, hiszen a Björn Höcke vezette alakulattal való együttműködés lehetőségét már jó előre kizárta mindenki.

Mike Möhring, a CDU listavezetője (MTI/EPA/Filip Singer)

 

A kereszténydemokraták korábban nemet mondtak Ramelowékra is, amivel igencsak leszűkítették a saját mozgásterüket, hiszen a CDU-listavezető Mike Möhring által favorizált, a CDU-ból, az SPD-ből, a Zöldekből és az FDP-ből álló, a pártszínek miatt afrikai lobogóra hasonlító

Zimbabwe-koalíciónak szintén nem volna többsége az erfurti parlamentben. 

De mit tud Bodo Ramelow?

A Die Linke közelről sem tartozik Németország legerősebb pártjai közé, de Türingiában mégis megmentőre lelt Bodo Ramelow személyében. Öt évvel ezelőtt Ramelow lett Németország történetének első Linke-színekben politizáló miniszterelnöke, amit a CDU akkor „üzemi balesetnek” minősített. Bodo Ramelow azonban megmaradt a tartomány élén, sőt: a türingiaiak 70%-a kifejezetten jó miniszterelnöknek tartja az eredetileg alsó-szászországi születésű Ramelowt. 

Nagyságrendekkel jobb persze nem lett az élet Ramelow alatt, de az tagadhatatlan, hogy kormányzása alatt csökkent a munkanélküliség a tartományban, nem is beszélve arról, hogy Türingia adósságállományából is sikerült lefaragni egymilliárd eurót. 

Bodo Ramelow viszont kétségtelenül a PR nagymestere.

Az elmúlt években Ramelow afféle „Türingia-atyuskává” fejlesztette magát,

aki hajlamosabb a problémák gyakorlatias megközelítésére. 2015-ben Ramelow személyesen köszöntötte a saalfeldi pályaudvaron az első szír menekültet, aki Türingiába érkezett; de azért azt sem volt rest egyből világossá tenni, hogy akit nem találnak menedékjogra érdemesnek a hatóságok, annak kívül tágasabb. Ramelow pár jobban sikerült felvétel kedvéért szívesen hordja feltűrt ujjú ingben és gumicsizmában a krumplit a szántón – noha eredetileg a bankszakmában dolgozott ‒, a türingiaiak pedig imádják: az Infratest Dimap felmérése alapján a választók 40%-a gondolja úgy, hogy az a Die Linke a legalkalmasabb a keletnémet érdekek képviseletére, pedig a párt első számú csodafegyvere a berlini fal túloldalán vészelte át a honeckeri gerontokráciát. 

Ramelow fogadja a szír menekülteket a saalfeldi vasútállomáson (MTI/EPA/Hendrik Scmidt)

 

Mindez persze aligha véletlen. Ramelow a múltban láthatóan igyekezett kompenzálni, amiért ő maga nem tapasztalta meg saját bőrén a Stasi-állam valóságát: 2014-es nyilatkozatában magasabb nyugdíjakat követelt a keletnémet rezsim áldozatainak, miközben szót emelt az NDK-s KISZ, az FDJ egyenruháját viselők vegzálása ellen. A legnagyobb visszatetszést talán az NDK jogállamiságával kapcsolatos véleménye váltotta ki:

Ramelow szerint a kommunista Kelet-Németország nem volt ugyan tökéletes jogállam,

de azért azt sem lehetne kijelenteni, hogy egyáltalán nem volt az, hiszen bizonyos jogszabályok sokkal széleskörűbb védelmet biztosítottak például a munkásoknak, mint a nyugatnémet jog. 

A türingiai kampány sem csak krumplihordás

Noha Bodo Ramelow gumicsizmás képe minden bizonnyal a kelet-németországi tartomány idei kampányának egyik legikonikusabb felvétele lett, a türingiai választási küzdelmet ennél jóval komolyabb események is meghatározták. 

Az elmúlt hetekben több türingiai politikus postaládájában is landoltak halálos fenyegetéseket tartalmazó levelek. A levelek feladói, akik „világszerte kapcsolatokkal rendelkező szélsőjobboldaliakként” és „Kiber-Reichswehrként” hivatkoztak magukra, gépkocsiba rejtett pokolgéppel fenyegették meg Mike Mohringot, a CDU listavezetőjét, de hasonló levelet kapott Dirk Adams, a Zöldek parlamenti frakcióvezetője is. 

Bodo Ramelow alighanem komoly veszélybe is kerülhetett volna

a Pößneckben tartandó kampányrendezvényen, ha egy neki címzett fenyegető levél kapcsán a rendőrség nem tart házkutatást egy helyi radikális jobboldali férfi lakásán, ahol harmincezer euró készpénz mellett egy éles lőfegyverre is bukkantak a hatóságok. 

„Szabadok maradunk! Aki az AfD-t támogatja, az az (A) ellenségünk!” – hirdeti a nem túl átgondoltan felfújt felirat Thomas Kemmerich FDP-listavezető házán (Thomas Kemmerich)

 

A durva kampány az AfD-t sem kímélte. A párt előzetes becslések szerint is több százezer eurós kárt szenvedett, amikor valakik felgyújtották az AfD rendezvénytechnikáját szállító kamionját, ami az egyik párttag udvarán állt. 

Walter Lübcke hesseni CDU-politikus meggyilkolása bebizonyította, hogy ma Németországban nem életbiztosítás a szélsőjobboldal ellenségének lenni – ebből a szempontból akár pozitívumként is felfogható, hogy a türingiai kampányban megfogalmazott halálos fenyegetések közül egyet sem váltottak valóra.

A neheze mindenesetre csak ezután következik.

A választási eredmények és az előzetes kijelentések alapján nehezen elképzelhető, hogyan lehet majd kormányképes többséget összehozni az erfurti parlamentben – bár az arcvesztés árán történő mégis-megegyezés vagy kisebbségi kormányzás még mindig opció.

A türingiai alkotmány egyáltalán nem sietteti a kormányalakítást, az ügyvivő kormány addig marad hatalmon, amíg fel nem áll az új kabinet. Vannak arra utaló jelek, hogy Ramelow éppen erre játszik, de ez bizony kockázatos játék: a parlamenti képviselők kétharmadának hozzájárulásával a tartományi parlament feloszlatható – a harmincszázalékos Die Linke ezt nem tudná megakadályozni. 

A nyitóképen: Bodo Ramelow krumplit hord