A birodalom visszavág

2019-10-09 17:39:00

Lóránt Károly
Magyar Hírlap
Cameron azóta sem tudja magának megbocsátani, hogy rosszul mérte fel országának közhangulatát.

„A nemzetközi sajtó azt sulykolja, hogy akik el akarják hagyni az uniót, szélsőjobboldaliak, rasszisták. Csakhogy a baloldalon, ha kisebb számban is, de szintén megtaláljuk azokat, akiknek elegük van Brüsszelből.

Boris Johnson brit miniszterelnök október 2-án nyújtotta be az Európai Uniónak a brit kilépésre vonatkozó ajánlatát. Amit az Európai Parlament Brexit-ügyi tárgyalócsoportja, élén Guy Verhofstadttal azon nyomban elutasított, illetve olyan feltételekhez kötötte a brit kilépéshez való parlamenti hozzájárulást, amiket október 31-ig – amikorra Johnson mindenképpen az Európai Unión kívül akarja látni országát – biztosan nem lehet letárgyalni és az Európai Parlamenttel elfogadtatni. A brit miniszterelnöknek ettől nem is fájna a feje, mert a megállapodás nélküli Brexittel is nagyon elégedett lenne, ám odahaza korántsem biztos, hogy egy megegyezés nélküli Brexitet el tud fogadtatni. Hiába függesztette fel ugyanis a királynővel a parlament ülésezését arra a kis időre, míg a három éve húzódó kilépési procedúrát sikerül befejezni, a brit legfelsőbb bíróság jogellenesnek nyilvánította a lépést, amellyel Boris Johnson szabadságra küldte a parlamentet. A parlament pedig, amely már Theresa May próbálkozásait is sorozatosan elutasította, még kevésbé fog hozzájárulni egy megegyezés nélküli Brexithez.

Maga a Brexit félig-meddig véletlenül került napirendre. Az Egyesült Királyságban ugyanis már a belépés (1973) óta voltak, akik vitatták az uniós tagság brit szempontból való előnyeit, de az ellenzők határozott mozgalommá csak azután váltak, hogy Nigel Farage, egy energetikus fiatal politikus, a maastrichti szerződés brit elfogadása után megalapította az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját (UKIP). Farage a UKIP révén 1999-ben bekerült az Európai Parlamentbe és vitriolos hozzászólásokban kritizálta az unió vezetését. Emlékezetesek például Guy Verhofstadttal vívott szócsatái, érdemes őket a YouTube-on megtekinteni. Farage vezetésével a UKIP komoly támogatásra talált és amikor 2015-ben a konzervatívok szavazatokat vesztettek a UKIP javára, David Cameron konzervatív miniszterelnökre a saját pártjából nagy nyomás nehezedett a kilépés kezdeményezése érdekében.

Ekkor döntött úgy az egyébként bennmaradás-párti miniszterelnök, hogy a kilépésről népszavazást tart, meg volt ugyanis győződve arról, hogy az uniós tagságot támogatók fölényes győzelmet aratnak és ezzel a kérdés lekerül a napirendről. Ebben a hitében a nemzetközi sajtó is megerősítette. Nagy meglepetésre azonban a Brexit-pártiak 51,9 százalékkal győztek, ami után Cameron benyújtotta a lemondását. Ha nem írja ki a népszavazást, akkor nincs Brexit. Cameron azóta sem tudja magának megbocsátani, hogy rosszul mérte fel országának közhangulatát, de ebben – mint említettük – nem volt egyedül.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.