Aszaddal együtt kell élni

2019-09-15 09:47:00

Sayfo Omar
Mandiner
A magyar külügy racionális és jó arányérzékű döntést hozott azzal, hogy konzuli feladatok ellátására is felhatalmazott ügyvivő diplomatát delegál Szíriába.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője


A Martonyi János vezette külügy még 2012 végén döntött úgy, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Bassár al-Aszad kormányával, és a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalícióját ismeri el a szíriai nép egyetlen törvényes képviselőjének. Mára már kiderült, hogy ez hiba volt. Noha sokáig valóban úgy tűnt, hogy az Aszad-rendszer szavatossága lejárt, hét évvel, 5,5 millió menekülttel és félmillió halottal később

Bassár al-Aszad gyakorlatilag megnyerte a háborút.

Hogy a szír elnök ezt milyen áron érte el, és hogy a konfliktusban kinek volt igaza, magyar szempontból lényegében mindegy. Az iraki és líbiai példából tanulva a legfontosabb az, hogy mindegy, milyen áron, de álljon helyre a rend. A történelmi példák azt mutatják, hogy a Közel-Keleten általában akkor volt stabilitás, amikor a legrátermettebb szultán, vagy épp a legerősebb hadúr sikerrel vérbe fojtotta a lázadásokat, majd széleskörű informális megállapodásokon keresztül érdekeltté tette a különböző társadalmi szereplőket a béke fenntartásában.

Hogy a Közel-Keleten milyen mértékben nem érvényesülnek a nyugati politikai fogalmak, arról bővebben Maróth Miklós Iszlám és Politikaelmélet című könyvéből érdemes tájékozódni. Nem véletlenül ápol jó kapcsolatokat Magyarország az Erdogan vezette Törökországgal és a Abdel-Fattah el-Sisi vezette Egyiptommal sem. Szíriában most Aszad a legerősebb „hadúr”. Ezt kell elfogadni, ezzel kell együtt élni.

A döntés tehát, hogy Magyarország konzuli feladatokat is ellátó diplomatát delegál Damaszkuszba, racionális lépés. Különösen, hogy több NATO-szövetséges ország – köztük például Csehország – mindvégig fenntartotta diplomáciai kapcsolatait Szíriával. Más kérdés, hogy a szír kormánymédia most győzelemként, már-már európai behódolásként ünnepli a magyar lépést.

De milyen előnyökkel járhat a kapcsolatok újrafelvétele Magyarország számára? Gazdasági haszonnal momentán aligha.

Aszad megnyerte ugyan a háborút, de romok fölött uralkodik.

Ami tényleges gazdasági haszon van, azt Irán és Oroszország aratja le, hiszen valójában már ők Szíria urai. A gazdasági elit újrarendeződött, a Magyarország és Szíria közötti készpénzre váltható formális és informális kapcsolatok erősen korlátozottak, azok leginkább a Magyarország felől irányuló segélyekben és magánszemélyek mikroprojektjeiben merülnek ki.

A MOL számára érdekes területek kívül esnek a szír kormány ellenőrzésén, és ez, ha a törökökön és az amerikaiakon múlik, így is fog maradni. Magyarország egyik legjelentősebb Európán kívüli régészeti projektje, a margati vár feltárása pedig a diplomáciai kapcsolatok befagyasztása ellenére is zajlott. A magyar külügy tehát racionálisan mérte fel, hogy a diplomáciai kapcsolatok teljes visszaállításával járó gazdasági előnyök jó eséllyel nem termelnék ki egy követség fenntartásának költségeit. Egy diplomata bőven elegendő a feladatok elvégzésére.

Van azonban két terület, amiben nagyon is fontosak a jó kapcsolatok Magyarország számára:

az egyik a szír keresztények sorsa, a másik pedig a migráció leállítása és a menekültek hazatérése.

Tény, hogy a Közel-Keleten Izrael és Libanon mellett Szíriában megy a legjobban a keresztények sora. Miközben Irakban az elmúlt másfél évtizedben töredékére csökkent a keresztények száma, Szíriában virágoznak a közösségek. 1930-ban a hozzávetőleg 1,7 milliós lakosságnak 25 százaléka, 425 ezer ember volt keresztény. Noha azóta lakosságon belüli arányuk csökkent, lélekszámuk gyarapodott: a 2010-es felkelés előtt a 23 millió szírnek 10 százaléka volt keresztény, ami 2,3 millió főt jelent. Társadalmon belüli arányuk csökkenése sokkal inkább a keresztény diaszpórák által szervezett gazdasági láncmigrációnak, valamint a muszlimoknál alacsonyabb gyerekszámnak, semmint az üldöztetésnek volt köszönhető.

A kisebbségi alavita közösségbe tartozó Háfez al-Aszad 1971-es puccsától napjainkig a hatalom szövetségesként tekint a keresztényekre, akik lojalitásukként cserébe jelentős informális privilégiumokat élveznek. Tény ugyanakkor, hogy a polgárháború miatt az ő számuk is megcsappant. Az ENSZ 2016-os adatai szerint a 5,5 szíriai menekültből 825 ezer volt keresztény, akik leginkább gazdasági okokból, valamint a besorozástól való félelem miatt távoztak külföldre. Más okuk nem nagyon volt, hiszen a keresztények többségének otthont adó damaszkuszi negyedeket és a tengerpartot – a szunnita vidékekkel ellentétben – alig érintették a harcok. Míg például Aleppónak egyes szunnita városrészei szinte teljesen megsemmisültek, a keresztények által is lakott al-Szuleimánijje és Azízijje negyedeiben nem folytak harcok, a frontvonalhoz közeli Jdaide és al-Mídán pedig szintén szerencsésen megúszták a háborút. Noha a máig Jézus nyelvét őrző Maalula települést egy rövid időre elfoglalták a felkelők, a kormányerők viszonylag hamar és kevés véráldozattal verték ki őket onnan. Tény, hogy az al-Nuszra Front és az Iszlám Állam által ellenőrzött területekről több száz keresztény család menekült el, nekik viszont a kormány lakásokat biztosított a biztonságos területeken.

Amíg tehát Aszad hatalmon van és a keresztények lojálisak hozzá, addig nem fenyegeti őket veszély,

és megmaradhatnak szülőföldjükön. Magyarország a közel-keleti keresztényeknek nyújtott támogatások részeként több szíriai közösséget segít. Aki dolgozott valaha a Közel-Keleten, az tudja jól, hogy arrafelé folyamatosan a körmére kell nézni a partnereknek, ebben pedig jól jön egy helyszínen lévő ügyvivő diplomata.

A migráció leállítása és a menekültek hazatérése már keményebb dió. A szíriai kormány ugyanis kezdetektől fogva a megoldás részeként tekint az Aszad-ellenes lakosság elűzésére. A 5,5 millió, környező országokban és Európában élő szunnita menekült közel száz százaléka kormányellenes, akiknek hazatérését így a rezsim minden legális eszközzel gátolja. Az egykor 23 milliós lakosság becslések szerint 17,5 millióra csökkent – de az Aszad-kormányzatnak ez pont megfelel.

A felkelést megelőző évek szárazságai miatt közel hárommillió elszegényedett vidéki ember áramlott a nagyvárosok peremvidékeire. Emellett a bürokrácia diszfunkcionalitása miatt a felkelés kitörésének évében a szíriai otthonoknak közel 40 százaléka nem volt megfelelően dokumentálva, ami azt jelenti, hogy

nyolc-tízmillióan éltek regisztrálatlan otthonokban.

Nem véletlen, hogy épp ezek a környékek váltak a felkelők fellegvárává, ahonnan aztán a legtöbb menekült indult útnak. A szír rezsim nem várja vissza a régi lakókat: a 2012-es 66-os rendelet értelmében a dokumentálatlan épületeknek helyt adó területek bármikor kisajátíthatók, a 63. számú rendelet értelmében pedig az állam elkobozhatja a terroristának minősített emberek ingatlanait. És a szír kormány értelmezésében minden felkelő – vagy akár ellenzéki – terroristának számít. Emellett a 2018 áprilisa óta életben lévő 10-es törvény értelmében az állam kisajátíthatja a menekültek által hátrahagyott ingatlanokat. Noha a jogszabály hivatalosan a lerombolt városrészek újjáépítést szolgálja, az elmúlt egy évben azt a kormány az ország demográfiájának újrarajzolására, és támogatóinak megjutalmazására használta fel.

Törökország jelenleg egymillió szíriai hazatelepítését tervezi az általa ellenőrzött észak-szíriai területekre. Európa ezt nem tudja megtenni a maga hozzávetőleg egymillió szíriaijával. Ráadásul félő, hogy idővel a Libanonban élő 1,5 millió szír egy része is Európa felé veszi az irányt. Ez pedig komoly kihívást jelent Európának, amiben a magyar diplomáciai segítség is elkél majd.