A kurucból lett francia királyi marsall: Bercsényi László emlékezete

2019-08-03 08:31:19
Ifjú kurucként küzdötte végig a Rákóczi-szabadságharcot, majd a Napkirály udvarába került. A francia huszárság megszervezésével, katonai tehetsége révén élete alkonyára francia királyi marsall lett, s öröksége ma is létezik a francia hadseregben. Ma 330 éve született Bercsényi László.

Paár Ádám írása

 

1689. augusztus 3-án, 330 éve született Bercsényi László Ignác gróf, Bercsényi Miklós, Ung vármegye főispánja és első felesége, homonnai Drugeth Krisztina fia. A 18. századi Európában számos tehetséges katona fényes karriert futhatott be külföldi udvarokban. Közéjük tartozik Bercsényi László, akiben a francia huszárság megalapítóját tisztelhetjük, s aki Franciaországban Ladislas Ignace de Bercheny néven a korabeli arisztokrata, udvari elit köreibe emelkedett fel katonai tehetsége révén.

A 17-18. században, amikor állandó háborúskodás tüze égette Európát, rengeteg katonát vetett a sors messzi tájakra. Nem számított szokatlannak, hogy

a békés időszakokat elunva egyik-másik tengődő, pénztelen tiszt idegen uralkodónak ajánlotta fel a kardját.

A francia király, a német-római császár, a svéd király, az oszmán szultán, a cár és Európa összes többi hatalmassága szívesen hívott képzett, tapasztalt külföldi tiszteket a seregébe. Keresettek voltak a svájciak, a skótok, a spanyolok, a németek, a magyar hajdúk és a kozákok is. Európában tízezrével lézengtek a mindenre kapható, kalandvágyó férfiak, akiknek üres volt a zsebe, de kard lógott az oldalukon; miközben a katonának nem, legfeljebb pénznek voltak szűkében az uralkodók, akik mindig nagyobb hadsereget tartottak fenn, mint amekkorát állami forrásokból képesek voltak eltartani.

Rengeteg magyar katonának is megadatott, hogy messzi országokat utazzanak be. A világutazó magyar katonák között elegendő olyanokra gondolni, mint a fél világot beutazó Benyovszky Móric, a lengyel Bari Konföderáció tisztje, akiből kamcsatkai fegyenc, majd francia szolgálatba lépve felfedező és – megbízóival szembefordulva – madagaszkári uralkodó lett. Vagy említhetjük a legendás Kovács Mihály huszár ezredest, aki Karcagon látta meg a napvilágot, és a dél-karolinai Charlestonnál esett el, George Washington katonájaként, az amerikai függetlenségi háborúban.

E világlátott katonák közé tartozik Bercsényi László is,

akinek akciórádiusza ugyan kisebb volt, mint fent említett két sorstársáé, ám sorsa szerencsésebben alakult külföldön.

Bercsényi László követte apja politikai nézeteit, és belépett a „nagyságos fejedelem”, II. Rákóczi Ferenc testőrségébe. A hagyomány szerint Rákóczi az életét is neki köszönhette az 1708-as trencséni csatában, ahol a kurucok vereséget szenvedtek a császári csapatoktól. Ez már a kuruc mozgalom kifulladását jelezte. A spanyol örökösödési háborúban Franciaország, a Habsburgok hagyományos ellensége kivérzett. Bécs egyre több katonát és erőforrást tudott átcsoportosítani a keleti hadszíntérre.

A szabadságharc bukását követően az ifjabb Bercsényi hűségesen követte száműzetésbe apját és a fejedelmet. Lengyelországi kitérőt követően Párizsba kerültek, ahol XIV. Lajos francia király szolgálatába fogadta az ifjút. A francia király és tanácsosai fölismerték egy olyan katonai alakulat megalakításának a szükségességét, amely mozgékonyabb, mint a vértesek vagy a hagyományos – a gyalogság és lovasság fegyvernemét kombinálva alkalmazó – dragonyosok. A magyar huszárok, például Pálffy János híres kék egyenruhás jászkun huszárai a Habsburgok zászlaja alatt csodálatos haditetteket hajtottak végre, őrületbe kergetve a francia és bajor stratégákat. Voltak huszárok, akik képesek voltak arra, hogy Lotharingiából,

francia fogságból megszökve, a fél Német-Római Császárságon keresztülvágtatva hazatérjenek.

Egy alkalommal, amikor a huszárok áttörtek a francia vonalakon, Broglio francia tábornagynak annyi ideje sem volt, hogy felöltözködjön, és hálóingben menekült, hogy elkerülje a fogságba esést.

Ilyen gyors mozgású, bárhol lecsapni kész, az ellenség hátországába sok száz kilométerrel behatoló, jó fizikai tűrőképességű alakulatra volt szükség Franciaországban is. A király élt az alkalommal, hogy földönfutó magyarokat lelt, a fiatal Bercsényi pedig nem kellette magát sokáig: belépett a Napkirály szolgálatába.

Versailles a 18. században

Bercsényi toborzást végzett a Rodostóban veszteglő egykori kurucok között, és hamarosan ütőképes lovasságot szervezett a száműzöttekből. A Bercsényi-huszárok – akik között persze idővel többsége kerültek a nem magyarországi születésűek – a 18. század összes francia háborújában kitüntették magukat. Vitézül végigharcolták a lengyel és osztrák örökösödési háborúkat, a hétéves háborút, és ott állomásoztak Párizs körül 1789 júliusának feszült napjaiban is. Egyébként előfordult, hogy „igazi” magyar huszárokkal is szembekerültek a fronton.

A magyar származású, ranglétrán felemelkedő katona XV. Lajostól megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szent Lajos-rendet, és

1758-ban elnyerte a Franciaország marsallja címet.

Feleségétől, egy polgári származású francia asszonytól 12 gyermeke született. Ketten, Miklós és Ferenc apjuk nyomdokaiba lépve a katonai pályát választották. Bercsényi Ferenc később XVI. Lajos és Marie-Antoinette megbízásából Bécsbe kísérte a király öccsét, Artois grófját, a későbbi X. Károly francia királyt. Haza – mármint Franciaországba – már nem tudott visszatérni a forradalom miatt.

1791-ben a francia kormány a Bercsényi-huszárezredet átnevezte Első huszárezredre. Mégse viselhetett az alakulat külföldi nevet, mikor a legfőbb úr a francia szuverén nép, gondolták. Egyebekben nem történt változás. Később a köztársaság, majd a császárság alapított újabb huszárezredeket.

A Bercsényi-huszárok – bár már nem így hívták őket – végigharcolták a 19-20. század összes háborúját, és az alakulat ma is létezik. Soraikban harcolt Fülöp herceg, Lajos Fülöp király fia, Jean-Antoine Marbot, Napóleon harcostársa az itáliai hadjáratban és Gallifet márki, 20. század eleji hadügyminiszter.

Ma már persze nem lovon ülnek, hanem tankban és repülőgépen.

A mai francia Bercsényi-huszárok

Az Algériában is bevetett francia ezred dala így hangzik:

Gyenge violának
Letörött az ága
Az én bánatomnak
Nincs vigasztalása

Suhog a szél
Késmárk felett
Édes rózsám
Isten veled

Nagy Bercsényi Miklós
Sirdogál magában
Elfogyott szegénynek
Minden katonája

Suhog a szél
Késmárk felett
Édes hazám
Isten veled

Itt meg is hallgathatják, ahogy a francia katonák magyarul éneklik a nótát:

Bercsényi jelleméről még egy apróságot el kell árulnunk: barátságot kötött a száműzött lengyel királlyal, I. Leszczyński Szaniszlóval, aki XV. Lajos apósa volt. Miután végleg elveszítette országát, a hontalan lengyel király fájdalomdíjul, apósa kegyéből megkapta a szerződéssel nemrég visszaszerzett Lotharingia és Bar tartományokat. Ez a gazdag, ám a mesebelinél is kisebb birodalom maradt Szaniszlónak, aki szívesen fogadta Bercsényit. A két férfi becsülte egymást, és Bercsényi olyan jól érezte magát itt, hogy letelepedett a birtokán. Később saját kastélyt vásárolt, és itt élte a halál 1778-ban.

A kurucból lett francia királyi marsall sorsa mutatja, hogy egy katona sikeres karriert csinálhatott külföldön. Igaz, a remény, hogy egyszer huszárjaival, francia sereg elővédjeként térhet haza, soha nem valósult meg. Az egykori tüzes kurucból fehér, rokokó parókát és ezüsttel varrt selyemkabátot viselő, megelégedett francia nagyúr lett. A magyar katonai erények hírét öregbítette Franciaországban és azon kívül is, ezért méltó az emlékezésre és a tiszteletre.

A francia Bercsényi-huszárok jelvénye