Kommentár – a szuverenitásról

2019-03-16 16:02:00
A Kommentár folyóirat idei első száma a szuverenitás témáját járja körül.

Megjelent a Kommentár folyóirat legújabb, 2019/1. száma, mely immár megszokás szerint „blokkokra”, témákra tagolódik. Az év első száma a szuverenitás témáját járja körül.

Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője Új jobboldal címmel közölt esszét a folyóiratban. Írása szerint 2008 óta „a bal- és jobboldal törésvonalán átlépett egy szélesebb frontvonal – globális és lokális, kozmopolita és nemzeti, föderáció-párti és szuverenista, liberális és közösségelvű értékrend vívja harcát”. Esszéje a konzervativizmus helyét keresi a „liberális alkonyat” korszakában.

Gágyor Péter író és publicista a nyelvtan- és magyarságtudományi értekezést közölt Beszélt és írott nyelvünk használatáról címmel. Mint írja, „a grammatika a nyelv és egyben gondolkodásunk matematikája; sőt egyszerűsíthetjük is e hasonlatot: szellemük aritmetikája”. Értekezése szerint napjaink vulgáris politikai közbeszédje – mely sajnos a parlamentben is kezd felbukkanni – meddő kísérlet a magyar nyelv által kínált hagyományos, ám veretes fogalmazás helyettesítésére.

Az irodalom piaci verseny alá rendeléséről és a kulturális marxizmus térhódításáról közölt cikket a folyóiratban Taxner-Tóth Ernő. Az irodalomtörténész szerint „nem új jelenség”, „hogy jó néhányan azok közül, akiktől a minőségi forradalmat várnánk, a művek megalkotása helyett a celebszerepet választják”. A szerző ezt a piaci körülmények nyomására vezeti vissza. Taxner-Tóth úgy véli, hogy továbbra is „várjuk az új magyar csodákat, a művekben a minőség forradalmát”, „amihez elengedhetetlen az önmaga hitelességét bizonyítani tudó figyelemfölkeltők szakmai fölkészültsége”.

Gyurácz Ferenc irodalomtörténész, a Vasi Szemle főszerkesztője a „populizmus” kifejezés történelmi említéseit veszi sorra. Magyarországon először 1894-ben használták az amerikai jobboldalra, ezt követően pedig a szerző módszeresen sorra veszi a kifejezés hazai kontextusban történő felbukkanásait. Konklúziója szerint az 1980-as évektől kezdve egyre gyakrabban bukkant fel a szó, elsősorban a magyar népi oldal ellenfeleinek degradáló szóhasználatában.

A szám talán egyik legértékesebb írása Adler Tamás szociológus tollából született, és a második világháborús józsefvárosi zsidó ellenállás történetét dolgozza fel az oral history módszerére építve. A munka szól megtévesztésként nyilas egyenruhába öltözött, antiszemita vérengzőkre lövöldöző zsidókról, a forráskritika kérdéseiről és az ellenállás utóéletéről is.

Frank Füredi, a nemzetközi hírű szociológus, a Kenti Egyetem professzor emeritusa tavalyi, angol nyelvű esszéjének fordításával ajándékozta meg a folyóiratot, melynek címe Miért a nép a szuverén? A szöveg felütése, hogy „a 21. századi antipopulista retorika nem különbözik azoktól az antidemokratikus szidalmaktól, amelyeket az ókori Athén lakosságának szemére vetettek”. Füredi szerint „a népszuverenitást manapság nem lehet elválasztani a nemzeti szuverenitástól”. A szerző azon tételét fejti ki esszéjében, hogy „kizárólag egy ország szuverén lakossága lehet képes annak a világnak jövőbeli irányát befolyásolni, amelyet közösnek vall”.

Paolo Becchi, a Luzerni Egyetem jog- és államfilozófia professzora Szuverenista kihívás címmel közölt tanulmányt. Mint Becchi kifejti, „Európa és az Európai Unió nem egy és ugyanaz”. A szerző szerint az 1957-es Római Szerződés szerint a tagállamok megtarthatták volna integritásukat, ezt azonban az 1992-es maastrichti fejlemények felülírták. A szerző szerint, aki ma ezt felhánytorgatja, azt „késlekedés nélkül ’Európa-ellenesnek’ minősítik”, pedig „a biodiverzitás és a környezet oltalma éppen olyan fontos, mint hagyományos életformák és kulturális sajátosságok védelme”.

Uhel Péter történész, a Regnum Portál szerkesztője arról írt értekezést, hogy ha elfogadjuk Carl Schmitt kijelentését, miszerint „szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”, akkor „kijelenthetjük, hogy korunk, a posztmodern kor egyik meghatározó kérdésévé a ’ki dönt?’ vált, amely a politika szférájában elválaszthatatlan a szuverenitástól”. Uhel véleménye, hogy az eme kérdésre adott választ „az állam nem engedheti ki kezei közül olyan lózungszerű és sokszor minden bizonyítékot nélkülöző ’érvek’ miatt, melyek a közéletnek egyedül a gazdasági vetületét veszik figyelembe”.

Czopf Áron történész A szuverenitás két arca című írásában a szuverenitás kelet- és nyugat-európai felfogását elemezte. A szerző szerint „a nemzetállami szuverenitás kérdése széles körben vitatottá válik a 2019-es európai parlamenti választás kampányában”. Mint írja, Európa két felének eltérő történelmi útkeresését az utóbbi évtizedekben egyfajta felzárkózási, lemaradási narratívában jelenítették meg. Azonban „az eltérő fejlődési út, az eltéri történelmi perspektíva gazdagíthatja Európát”. Így hát „a köztes-európai és benne a magyar történelmi tapasztalat jó eséllyel kiegyensúlyozó szereppel bírhat a nemzeti szuverenitás kurrens vitáiban”.

Karácsony András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogfilozófusa Carl Schmitt szuverenitásról írt értekezéseit vette górcső alá. Karácsony szerint a konzervatív német filozófus „életművén végighúzódó meggyőződés a döntés szerepének hangsúlyozása”. Schmitt az állami szuverenitást „döntésmonopóliumként” fogta fel, melyben a „kivételes állapotról” van lehetősége dönteni a szuverénnek. „A kivételes állapot olyan jelenség, amikor az élet és a jog feszültségbe kerül, amikor a jog és a politika döntési tartománya eltér egymástól”. „A kivételes állapotban – mint hiányban, mint senkiföldjén – meglátja a jogi szabályozás fontosságát és egyúttal a jog határait is”.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója Liberális demokrácia – az vajon mi? címmel közölt írást. A szerző szerint a jogállamiságról szóló vita a kommunista blokk összeomlása óta „hol búvópatakként, hol cunamiként” van jelen közéletünkben. Mint Szánthó véli, a szélsőséges liberalizmus a teljes individualizmus talaján állva egyfajta légüres teret teremet a közéletben, melybe a konzervatív gondolkodásnak kell benyomulnia. „Ki kell használni azt a teret, amit a liberális demokrácia formálisan ’értéksemleges’ tere nyújt”. „Ha formálisan biztosíttatik a szólásszabadság, akkor adjuk elő, hogy a demokrácia nem feltétlenül liberális – és ez nem baj! Ha egyenlőségről kérdeznek, mondjuk ’méltányosságot’!”, stb.

A Kommentár 2019/1. számában továbbá interjú olvasható Pokol Béla alkotmánybíróval Czopf Áron tollából, összehasonlító recenzió Veszprémy László Bernáttól, továbbá Maria Zima, Monostori Márkus, Farkas Ildikó és Lucian Boia könyveinek recenziói Bartha Ákos, Mező Ferenc, Makkai Béla és Balogh Gábor részéről. A Schmidt Mária főkurátor által fémjelezett, Új Világ Született, 1914-1922 nevű, Várkert Bazárban látható kiállítást Békés Márton mutatta be.

A folyóirat Facebook-oldala itt érhető el.