„Izraelre a helyes szó: apartheid” - Judith Sargentini és a holland Zöld Baloldal Izrael-ellenességéről

2018-09-12 08:24:36

Írta: Veszprémy László Bernát
Míg Sargentini jelentésében az „antiszemitizmus” miatt kárhoztatja Magyarországot, a holland szélsőbaloldali politikus és pártja hagyományosan ellenséges Izraellel.

„Júliusban meglátogattam Izraelt és Palesztinát, és blogoltam is. Izraelre a helyes szó igazán az apartheid”. Ezt az üzenetet Judith Sargentini holland EP képviselő osztotta meg hivatalos Twitter-oldalán 2015-ben. 

A bejegyzés, melyhez hasonló idehaza a szélsőjobboldal szóhasználatában jelenik meg, nem különösebben meglepő egy nyugat-európai radikálisan baloldali politikustól, hiszen a kontinens nyugati felén a progresszív pártok masszívan Izrael-ellenesek. Itt nem a zsidó állam józan kritikájáról van szó, mely természetesen minden politikusnak joga, hanem az igazságtalan, aránytalan kiemeléshez: ez a fajta új antiszemitizmus pedig a nyugati baloldal sajátossága.

Mindez különösen ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a Sargentini által jegyzett, nagy visszhangot keltő Magyarország-jelentés több helyen is éles hangon kritizálja a hazai zsidóság helyzetét. A szöveg szerint „visszatérő probléma az antiszemitizmus” hazánkban, „amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg”. A jelentés egy helyütt Orbán Viktort is megvádolja azzal, hogy „nyilvánvaló” antiszemita sztereotípiákkal élt 2018. március 15-ei beszédében. (50, 57. pontok). 

A GroenLinks („Zöld Baloldaliak”, Zöld Baloldal) szélsőbaloldali holland párt 1989-ben jött létre különböző pártok, köztük a holland Kommunista Párt fúziójából. Az antiszemitizmus már a kezdetektől jelen volt a párt életében. 1994-ben a párt vezetője az a Mohamed Rabbae volt, aki egy interjújában nyíltan „Izrael ügynökének” nevezte Geert Wilders jobboldali holland politikust. 2002-ben pedig zsidókat vertek meg egy olyan amszterdami Izrael-ellenes rendezvényen, ahol a párt több képviselője is felszólalt. Mivel a tüntetésre értelemszerűen számos muszlim hátterű hollandiai lakos is elment, ezért a vonatkozó szakirodalom feljegyzi, hogy marokkói fiatalok is részt vettek a verekedésben. A rendezvényen egyesek azt énekelték, hogy „Hamász, Hamász, minden zsidóval a gázba”. (Ez hollandul rímel.)

A fenti álláspontok pedig a 2010-es évekre sem csillapodtak. 2015-ben Rutger Groot Wassink, a Zöld Baloldal amszterdami frakcióvezetője központi szerepet játszott azon kampányban, mely Tel-Aviv és Amszterdam testvérvárosi megállapodása ellen zajlott. A megállapodás végül nem jött létre, és Wassink elmondta, hogy ennek addig kell így maradnia, „míg Izrael megszállva tartja Palesztinát”. Szavait nem lehet másképp értelmezni, mint hogy egész Izrael létét jogtalannak tartja. Tavaly a párt parlamenti képviselője, Rik Grashoff és a szocialista Harry van Bommel 2017-ben beadtak egy javaslatot, hogy az Európai Unió bontsa fel 2000-es együttműködési szerződését Izraellel. Érvelésük szerint a közel-keleti helyzet egyenlőtlensége okán „Hollandiának jobban kell támogatnia a palesztin állam elérését és gazdaságilag a palesztinokkal kell együttműködnie”. Igaz, ez olyan szempontból nem meglepő, hogy a párt egy belső határozatában már 2016-ban is tisztázta, hogy az együttműködési szerződés felbontása mellett áll.

Az antiszemita botrányok között egészen frissek is akadnak: a Zöld Baloldal leideni képviselőjelöltje idén tavasszal amellett kardoskodott, hogy

igenis lehessen összehasonlítani Izraelt az Iszlám Állammal.

Az Izraellel szembeni szélsőségesen elítélő véleményekből pedig maga Sargentini is kivette részét. Sargentini szóvivője 2011-ben „sajnálatátfejezte ki, amiért a baloldali holland politikus nem lehetett ott a Gázába fegyverszállítmányokat is vivő szélsőbaloldali, blokádtörő hajó utasai között. Ugyan nem világos, hogy Sargentini jelenléte melyik hajón merült fel, ám a tény, hogy sajnálkozását fejezte ki, amiért a Hamász számára fegyvereket is szállító hajók egyikén nem lehetett ott, beszédes.

Sargentini EP-tevékenységét átmustrálása is hasonló eredményeket hoz. 2014 őszén állásfoglalásra irányuló indítványon találjuk a nevét (az LMP-s Meszerics Tamással együtt), mely szerint Izrael „szándékosan és válogatás nélkül” támad civil intézményeket Gázában, s mely szöveg „elítéli a palesztinok tulajdonjogaitól való megfosztására irányuló folyamatosan és büntetlenül alkalmazott politikákat”. Az indítvány az 1967-es határok mögé szorította volna Izraelt: ez nem csak Kelet-Jeruzsálem elvesztését jelentené a zsidó államnak, de a súlyos instabil Golán-fennsíkot is elvette volna Izraeltől, melynek túloldalán éveken át az Iszlám Állam tanyázott

A Sargentini által is támogatott szöveg továbbá fegyverembargó alá helyezte volna Izraelt. A szöveg „üdvözli, hogy Spanyolország augusztusban felfüggesztette Izraelbe irányuló fegyverexportját, és tudomásul veszi az Egyesült Királyság kormányának döntését, amely szerint felülvizsgálja Izraelbe irányuló fegyverexportját; úgy határoz, hogy jelentést készít az uniós tagállamok és Izrael/Palesztina közötti fegyverkereskedelemről és más biztonsági eszközök kereskedelméről, valamint e kereskedelemnek európai uniós közös állásponttal való összeférhetőségéről; felszólítja a FRONTEX-et, hogy beszállítói közül zárja ki az izraeli fegyveripart, ideértve az Israel Aerospace Industries és az Elbit vállalatot; átfogó ENSZ fegyverembargót szorgalmaz a régióban minden félre nézve a humanitárius jog és az emberi jogok további megsértéseinek megelőzésére”. A szöveg ezek mellett még Gáza – azaz a Hamász terrorszervezet – bevonását is javasolta a békefolyamatba.

Sargentini azonban idén májusban is ráért arra, hogy parlamenti kérdésben firtassa, vajon legális-e a kereskedelem az „illegális” izraeli területek (azaz az 1967-es határokon kívül eső részek) és az EU között. Sargentini ezen kérdésével effektíve az antiszemita BDS (Boycott, Divest, Sanction) mozgalom céljait tűzte zászlajára. Idén júniusban pedig másokkal együtt nyílt levelet jelentetett meg az izraeli szélsőliberális Ha’arec lapban, melyben azzal vádolta meg a zsidó államot, hogy „évek óta” a palesztin lakosság egy részének erőszakos átköltöztetésén ügyködik, mely állítása szerint „háborús bűn”.

Ezek mellett meg kell említeni, hogy más – például jobboldali – pártok mellett a Zöld Baloldal is aláírta azt az idén tavaszi holland pártközi állásfoglalást, mely a fokozódó antiszemitizmus ellenében deklarálja a zsidó történelem és közösség iránti „törődést”. Kérdéses azonban, hogy a fentiekhez hasonló megszólalások mellett mindez mennyire nyugtatja meg a holland zsidóságot.

A hollandiai antiszemitizmus elismert kutatója, Manfred Gerstenfeld tavaly arról beszélt e sorok írójának, hogy „a holland média és a politika nagy része szélsőségesen Izrael-ellenes. Megszámoltam a holland alsóház tagjait, és arra jutottam, hogy a 43%-uk Izrael-ellenes gyűlöletszító. Ide tartoznak a [baloldali pártok:] a D66, a Munkapárt, a Zöld Baloldal, a Szocialisták és az Állatpárt [állatjog-védő párt] tagjai". A hollandiai antiszemitizmus és Izrael-ellenesség monitorozásával foglalkozó CIDI (Izrael Információs és Dokumentációs Iroda) pedig honlapján a Zöld Baloldalt eleve az antiszemitizmust bagatellizáló, Izraellel ellenséges (ám Iránnal nem ellenséges), alapvetően negatívan elfogult pártként kezeli. A szervezet idén azért nem vett részt egy rasszizmus-ellenes hollandiai tüntetésen, mert a Zöld Baloldal képviselői jelen voltak.

Mindezek tükrében látható, hogy

a Zöld Baloldal kapcsolata a hollandiai zsidósággal igencsak terhelt.

Kérdéses, hogy mennyire tekinthető autentikusnak a hazánkkal szemben megfogalmazott antiszemitizmus-kritika Sargentini részéről, aki egy Izrael-ellenességéről ismert párt képviselője. Ráadásul Hollandiában jóval több az antiszemita atrocitások száma, mint Magyarországon. Hollandiában 2016-ban 109, 2017-ben 137 antiszemita incidens történt. Eközben 2016-ban Magyarországon 48 ilyen esetet regisztráltak, tavaly pedig 37-et. A Sargentini-jelentés hazánkra vonatkozó ezen tételei is ingatagnak látszanak.