Tranzit: felfalta édes gyermekeit a jobboldali forradalom?

2017-08-29 08:48:03

Szalma György
Mandiner
A napokban tartották Tihanyban a fiatal jobboldali közösség hagyományos fesztiválját és konferenciáját, a Tranzitot. Ilyen volt a Szenvedélyünk Magyarország címen futó több napos rendezvény tudósítónk szerint.

A hőség ellenére üdítő élményben volt részem a hétvégén: most voltam először a Tranzit fesztiválon, a fiatal jobboldali értelmiség és aktivisták rendezvényén. Első körben az idegenkedés érzése kerülgetett, amikor szóltak, hogy lehet menni a Tranzitra. Viszont annak az ígérete, hogy ez egy strandolós, okoskodós habzsi-dőzsi lesz, kísértésbe ejtett. Kicsit tartottam attól, hogy nem érzem majd jól magamat a mokaszinos, tökéletes pedigrével rendelkező, szép ingekbe bújtatott jó arcok között, tudniillik sosem éreztem magamat ebbe a közegbe illőnek. Számunkra, akik rockkocsmában szocializálódtunk, idegennek tűnt a jól neveltek világa. Az előítéleteimet súlyosbította, hogy az értesületlenségeimet a magyar fake news portálokról szerzem, akik előszeretettel rúgnak bele a jobboldali ifjúsági szervezetekbe és azok rendezvényeibe.

Aki eddig nem volt a Tranziton, annak jó szívvel ajánlom. Néhány hónapja a 444 siratta el a rendezvényt: őszinte aggodalmának adott hangot, amikor tudatosan azt tévedte, hogy a jobboldali vitafórum egyik patinás intézménye darálódik be. A kormány elfojtja a belső kritikát, a párbeszédet, a különvéleménynek nem lesz terepe. A jobboldali forradalom felfalja édes gyermekeit.

Nos, az igazság ezzel szemben az, hogy a gyermek él és virul, köszöni, jól van; és bizony egyáltalán nem olyan jól fésült úri gyermek, amilyennek pattanásosék beállították. Kívül-belül egészséges, amolyan szép szerelemgyerek. A jobboldali fiatalok közössége sosem volt talán ennyire pezsgő, mint most. Csak az összehasonlítás kedvéért: a sokat „hájpolt” Momentum egy 200 fős tábort hozott össze a nyár folyamán, míg a Tranzit rendezvényén több mint 500 résztvevő volt.

A Tranzit mindenben különbözik attól a sztereotípiától, amit rá akarnak erőltetni a polgári oldal ilyen jellegű rendezvényeire. A résztvevők között a strandpapucsos, rövidnadrágos politikusok, főszerkesztők, közéleti arcok jöttek-mentek. Spontán és kötetlen beszélgetések alakultak ki, tényleg működött a szabadegyetemi hangulat. Ismeretlen emberek is úgy beszélgettek, vitáztak egymással, mintha 15 éve szomszédok lennének. Politikusék zavar nélküli nyíltsággal beszéltek stratégiáról, a parlamenti munkáról, a háttérről, az oldott hangulat pedig az esti borozás közben csak fokozódott.

A közvetlen hangulatra jellemző, hogy a szervezőkkel: Gyürk Andrással, Hollik Istvánnal vagy Dömötör Csabával olyan természetességgel reggelizel együtt, mintha legalábbis egy háztartásban élnétek. Nyoma sincs körülöttük a VIP-hangulatnak, a szervezők is résztvevőként vannak jelen, aminek az üzenete számomra az volt, hogy a Fidesz fiatal generációja, amely a rendezvényt szervezte, a fiatal értelmiséget egyenrangú partnerként látta vendégül. Maguk is abból a közegből érkeztek a politikába, a kapcsolat pedig sosem szakadt meg. Ennek a politikusi generációnak éppen ez a jobboldali, gondolkodó értelmiség a legfőbb bázisa.

A Tranzitban ér össze a politikai cselekvők és a jobboldali, fiatal értelmiség világa.

A feszengésmentes közéleti kibeszélőshow-hangulat jót tesz a vitáknak. Egy valódi jobbos safe space alakult ki a Balaton partján, ahol a vélemények ütköznek egymással, de ugyanolyan legitimációja van mindegyiknek. Ilyen a jobboldal: sokszínű és folyamatosan vitázó. Egy önreflexióra kész közösség. De nem állnak le akárkivel vitázni, elnézést ezért.

Viszont példának okáért Szigetvári Viktor is részt vett egy pódiumbeszélgetésen: Tóth Csabával, Mráz Ágostonnal és Novák Katalin államtitkárral beszélte meg az ország dolgait. Röviden összegezve: a kormány családpolitikájával jórészt mindenki elégedett, a Republikon Intézet embere kedvelhető, Szigetvári imádja a számokat és szerintem csekély érzelmi intelligenciával bír. A vita pedig olyan hangnemben zajlott, hogy kezdem elhinni: egy nap felnevelődik egy tisztességes ellenzék.

Akik azonban a konstruktív viták, az együttgondolkodás helyett a zsigeri Orbán-gyűlöletet preferálják, azok számára nem ajánlom a Tranzitot. Az ellenzéki média polgárháborús retorikáján edződöttek számára fülsiketítő volt a Tranzit hangneme. Korrekt, kritikus, szabad, konstruktív. (Azért nem tettem egymás mellé a három „k” betűs szót mert… tudjátok, KKK, most ez forró téma.)

A résztvevők majdnem teljesen leképezték a magyar jobboldalt, és talán többet is a társadalomból. Idősek és fiatalok, értelmiségiek és egyetemisták, vállalkozók és alkalmazottak, szelídek és vérmesek, férfiak és nők. Igen a nők, erről külön bejegyzésben kellene megemlékeznem, értelmes nők, akik a jobboldalt támogatják. Azt kicsit furcsálltam, hogy az elfogyasztott bormennyiség ellenére sem kellett senkit kirángatni a lányos szobákból. Le kell igazolni egy LMP-st, a polgári oldal nagyon meg van jámborodva.

Szenvedélyünk Magyarország, szól a szlogen. Ez minden magyar ember számár elfogadható üzenettel bír, határon innen és túl, Soprontól Sepsiszentgyörgyig.

Dermesztő volt azt is látni, hogy a kölcsönös vállveregetés helyett a 888, a Pesti Srácok, a Mandiner és a Kommentár szerkesztői élénken vitáznak. Ha a fake news magyar úttörői számára írnám a beszámolót, akkor azt mondanám: esik szét az Orbán-tábor.

De a szürke valóság az, hogy önmagukkal és a kollégáikkal szemben is képesek kritikát megfogalmazni.

A média frontján ugyanis még van némi tennivaló. A baloldal bántó médiatúlsúlya immár mérséklődött, de a jobboldalnak – sok jobboldali meglátása szerint – így sem sikerült teljesen lefaragnia a felhalmozódott hátrányt. A jelenlegi csámpás ellenzéki pártok helyett az ellenzék szerepét a folyton jajveszékelő, ideológia nélküli, Orbán-gyűlöleten élő sajtó tölti be. Én úgy látom: a tisztességes médiaegyensúly kialakulásáig, illetve egy tisztességes ellenzék kialakulásáig még sokat kell aludni. Azonban időnk, mint a Balaton vize.