Miért pazarolja a pénzünket az Állam?

2015-01-29 12:47:34

Szarvas Norbert
IFL, az őszinte gazdaság
Az évek során több politikusnak magát beállító hentestől hallottam nyilatkozatában, hogy közigazgatási szinten pár millió, pár tízmillió forint egyáltalán nem számít, nem éri meg emiatt belemenni a dologba.

Az évek során több politikusnak magát beállító hentestől hallottam nyilatkozatában, hogy közigazgatási szinten pár millió, pár tízmillió forint egyáltalán nem számít, nem éri meg emiatt belemenni a dologba. Mondhatni ez egy általánosan elfogadott vélekedés a közigazgatásban, ami a legjobban tükrözi a közigazgatás önpazarló technikáját. Ma olvastam a neten, hogy »A Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő éves beszámolói alapján úgy tűnik, nagyon durván szórták a pénzt. 2006-ban, az MSZP-s Steiner Pál polgármesterségének utolsó és Rogán Antal polgármesterségének első évében 153 millió, 2007-ben, Rogán első teljes évében pedig 173 millió ment el.« (444.hu). A lista szerint számítógépek, fénymásolok, faxok, telexek (az mi a fax????), telefonálás azok a tételek, amik kitették ezt a költséget.

Azért azt szerintem még a legelvakultabb kormánypárti kisiparos is elismerheti, hogy ilyen kiadások mellett van lehetőség kisember szintjén jelentős spórolásra. Itt most nem a Fideszt akarom támadni, mert ez speciel nem feltétlenül politikai nézettől függő pazarlási mentalitás. Egyszerűen a magyar közt anno ebben a szemléletmódban rendezték be, alakították ki. A legtöbb átlagember a mai napig képtelen megérteni, hogy az Állam pénze az állampolgárok összeadott vagyona, ami leginkább a befizetett adókból, bűntetésekből, illetékekből tevődik össze. Amikor pedig az Állam kinyitja a szociális hálót, akkor azt nem egy végtelen pénznyelőből teszi, hanem a felhalmozott, befizetett tőkéből. Ha pedig ezt a tényt elfogadjuk, akkor logikus következtetés a hétköznapi ember szintjén, hogy amikor állami tulajdont rongál például (lásd BKV busz), akkor összességében a saját zsebével fog kicseszni közvetetten, hiszen ezáltal kevesebb forrás fog eljutni az értelmes országépítő dolgokhoz (lásd egészségügy, oktatás).

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.