A rendszerváltozás blokádja

2010-10-27 12:38:38
Nehéz a dolgot szépíteni: a köztársasági elnök a közrend és a legitim kormány ellenében, az ország közlekedését megbénító magánfuvaros blokád mellé állt.
„Nehéz a dolgot szépíteni: a Magyar Köztársaság elnöke a közrend és a legitim kormány ellenében, az ország közlekedését megbénító magánfuvaros blokád mellé állt. Nem igaz, hogy a nyilatkozataival és határozott kiállásával visszatartotta a kormányt a katonai erő bevetésétől, mert ilyen szándék nem volt. De az sem az államfőn múlt, hogy a kormány a rendőrséget használja a rend helyreállítására, mert a rendőrség vezetői jó előre kilátásba helyezték a parancsok megtagadását. Azonban az államfőnek egyetlen szava sem volt a kormány, csak a blokádozók mellett, a műtétből lábadozó kormányfőnek pedig barátságosan a lemondást ajánlotta. A két régi barát és 56-os harcostárs, az államfő és a kormányfő kapcsolatában azokban a napokban valami véglegesen megszakadt.

A taxisblokád idején nem merült fel a karhatalom bevetése az első útakadályok létrehozói ellen, de Barna Sándor, a főváros akkori rendőrfőkapitánya mégis jónak látta idejében közölni, hogy ha erőszak bevetésére kapna parancsot, megtagadná, s ehhez megerősítésért az államelnökhöz futott.

A rendszerváltozás első kormányával szemben megfogalmazott utólagos jobboldali kritika épp a kemény kezet hiányolja, a radikális átalakítást, akár a demokratikus játékszabályok felfüggesztését is a kommunisták és a kommunista rendszer maradékának eltakarításával kapcsolatban. Csakhogy a kemény kéz, az erő alkalmazásához erőszakszervezetek is kellenek, a taxisblokád eseményei pedig épp azt mutatták meg, hogy miben és mennyire nem engedelmeskedtek a rendfenntartó szervek az új rendszernek. Az már csak hab a tortán, hogy egy mai sztárügyvéd, az akkori XIII. kerületi vezető ügyész is a barikádokon ágállt. Na, nem a XIII. kerületben, hanem a Szent István körút másik oldalán, az V. kerületben.

Akkoriban sokan, nemcsak magyarok, hanem itt élő vagy idelátogató külföldiek is feltették azt a kérdést, hogy ki szervezte a taxisblokádot. Az akkori szóbeszéd az elbocsájtott állambiztonsági tiszteket, a hátrahagyott szovjet-orosz ügynököket sejtette a valóban katonai szakszerűséggel végrehajtott útlezárások szervezői mögött, s az új kormánynak szánt figyelmeztetésként értékelte az eseményeket. A jobboldalon egyesek az SZDSZ mesterkedését látták az események mögött, azzal a céllal, hogy a vágyott nagykoalíciót kikényszeríthessék vagy leváltsák a kormányt. Tudomásom szerint soha nem vizsgálták, hogy kik és honnan irányították rádiótelefonnal az útelzárásokat, s hogy a nemzetbiztonságiak miért nem jelezték előre, hogy valami készül. Pedig ezt talán még fontosabb lett volna megtudni.”