A teremtés védelméről

III. évfolyam 42. szám | Meta - Jegyzet
2021. október 21.

Uri Dénes Mihály
Legfontosabb kérdéseink közé tartozik, hogy mit gondolunk a jó, erényes életről és végső értelméről.

Az ökológiai filozófia által inspirált politikának is határozott válasza van a végső kérdésekre, a törésvonalat a zöld és nem zöld gondolkodás között az élezi ki, hogy a „zöldek” időnként radikálisan mást gondolnak a jó, a minőségi és az emberhez méltó életről. Ám az, amit a „komolyan vehető” (Roger Scruton) környezetvédelem e tekintetben állít, joggal rokonítható a konzervatív és tradicionalista világképpel és életfelfogással.

A konzervatív ökológia távlata más, mint a baloldali környezetvédelmi mozgalmaké. A különbség részint abból fakad, hogy az értékőrző hagyomány az elődök történetét, örökségét a sajátjaként ismeri fel és írja tovább, részint pedig abból, hogy homlokterében a teremtett világ csodája áll, amelynek őrzése és továbbadása a jó pásztor módjára eljáró ember feladata. E magatartás a gondoskodásból és a felelősségvállalásból, vagyis magából az élet tiszteletéből táplálkozik: a magzatvédelem, az emberhez méltó életkörülmények megtartása és a természet, a biológiai sokféleség megőrzése itt szervesen kapcsolódik egybe. A kereszténységből-keresztyénségből merítkező ökológiai gondolkodás joggal veti bírálat alá azokat a „zöld” mozgalmakat, amelyek a bolygó megmentése közben hívéül szegődnek a biológiai határok felszámolásának, relativizálják az emberi élet értékét, s felelős magatartásként a gyermekek születésének korlátozását hirdetik. Másként mondva, egyszerre artikulálják a természet védelmét és – időnként ugyan látensen – a kortárs liberalizmusnak azt az erkölcsi konszenzusát, amely a nyugati kultúra hanyatlásának éppen egyik okozója.

Nyitókép: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés