Törésvonalak

2021. október 14.

Hegyi Zoltán

Már megint nem mentem sehova. Ökológiai lábnyomom egy kerti törpéé. Viszont van időm. Szánok belőle néhány másodpercet arra, hogy csodálkozzam. Mondjuk azon, milyen furcsán néz ki leírva az, hogy törpéé. Hogy a törpe mint szó, sértővé vált-e mostanság, azt nem tudom. Biztos, hogy akadna helyette más, kis növésű ember vagy ilyesmi, nagyon helyesen. De azt mégsem írhatom le, hogy kerti kis növésű ember. Vagy óvakodj a kis növésű embertől. Volt egy ilyen film, Chevy Chase, Goldie Hawn meg egy albínó. Utóbbi elég félelmetesnek látszott. Van egy afrikai ország, ahol megölik az albínókat. Bonyolult egy világ ez.

Albinonit hallgatok a kertben, az legalább egyértelmű. Adagio. Egy adott résznél mindig azt várom, hogy megszólaljon Jim Morrison. Nem teszi. Morrison sírját ledöntik, a forradalmak beérnek – énekelte a Spions 1979-ben. Az eltörlés kultúrájának megjövendölése. Patti Smith hetvenkilencben már túl van a Horses-on és a Wave-en. Olvasom, hogy jön Budapestre, megörülök. Megnézem a jegyárakat. Ennyiért nem megyek. People Have the Power, Rock N Roll Nigger. Röpke csörték a Facebookon, hogy akkor ez most sok vagy inkább nem. Megunom, nem szólok hozzá. Minek? Jövőre érkezik a Tool elnevezésű zenekar is, a jegyeket már most viszik, mint a cukrot. Ötvenezerért is. Tehát. Elmegy egy pár (ezt a szót hogy utálom, párja a galambnak van, meg a nyúlnak, de legyen egy pár, most kivételesen), az százezer, másfél óráért. Igazi metálarcoknak. Ennyiért mondjuk a The Beatlest megnézném, de csak ha Lennonnal és Harrisonnal jönnének. Vagy a Kexet Baksával. Az van, hogy a rock and roll nemcsak hogy halott, de megdöglött. Mint a bíró lova. Vagy a Sanyi a Bakterházban. Hogy is írja a vajdasági, rock and roll hitű Fenyvesi Ottó? A kezdeti művészi és társadalomkritikai eredmények ellenére a rock and roll az ezredfordulóra elveszett. Győzött a szórakoztatóipar, a popzene. Vagy Tevesz László a Vár Ucca Műhely legutóbbi számában megjelent „Vad férfiasság” az ellenkultúrában – öntörvényűség, lázadás, rock ’n’ roll című esszéjében? A globális konzumvilágnak ma nincs számottevő kulturális ellenzéke, sem a fiatalok között, sem másutt. 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés