Volt és van is jogállamisági probléma Magyarországon

2021. szeptember 16.

Törcsi Péter
Sem politikai, sem morális értelemben nem tapasztalhattunk az elmúlt harminc évben nagyobb válságot, mint 2006-ban.

Tizenöt év telt el 2006 ősze óta, alig valamivel kevesebb idő, mint 2006 és a rendszerváltás között. Harminckét évvel ezelőtt kiáltotta ki Szűrös Mátyás a köztársaságot, és harmincegy évvel ezelőtt, 1990-ben tartották az első szabad választást Magyarországon. A harminckét éves magyar demokrácia legsötétebb pillanatai éppen az elmúlt három évtized közepén történtek meg. Persze nem csak pillanatokról volt szó, hiszen 2006. szeptember 17-e után Magyarországnak még hosszú évekig el kellett viselnie azt az agóniát, amely az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor indult.

Bátran ki lehet jelenteni, hogy sem politikai, sem morális értelemben nem tapasztalhattunk az előző harminc évben nagyobb válságot, mint 2006-ban. Sem előtte, sem utána nem élt vissza egyetlen kormány sem olyan drasztikus mértékben a jogaival, mint a Gyurcsány vezette MSZP–SZDSZ-koalíció tizenöt évvel ezelőtt. Még a karhatalmista Horn Gyula kormányzása idején is nagyobb tisztelet övezte a jogállamot, mint 2006-ban. Tizenhat évvel a rendszer­váltás után azt gondolhattuk volna, többé nem fordulhat elő olyan, hogy embereket a politikai meggyőződésük miatt – azonosító számot viselő vagy éppen nem viselő – rendőrök agyba-főbe verjenek, majd jogalap nélkül letartóztassanak százakat. Voltak olyanok, akiket a gyülekezési joguk gyakorlása miatt állítottak elő, majd vittek fogdába, többeket pedig egy életre megnyomorítottak a szemmagasságban kilőtt gumilövedékekkel.

Tizenöt évvel ezelőtt újból kiderült az, hogy a baloldal a rendszerváltást követően semmit nem változott. A baloldal Magyarországon egyértelműen bűnben fogant, a 20. században nem volt olyan baloldali politikai erő, amelyik ne diktatórikus módszerekkel akart volna kormányozni, vagy végül beállt a sorba a kommunisták mögé, mint Szakasits MSZDP-je. A baloldalt mindig is a hatalom bármi áron való megszerzése motiválta. Persze, jogállam híján ezt könnyen tudták menedzselni 1945 és 1990 között, de a többpártrendszer és a demokratikus intézményrendszer sem okozott nekik különösebb problémát, amikor veszélyben érezték a hatalmukat tizenöt évvel a totális diktatúra bukása után. Beindultak a régi reflexek, mint 1956-ban. Mind az utcán, mind a kommunikációban. A békés tüntetőket szétverték, a saját médiafelületeiken pedig a „csőcselék tombolása” ellen szólaltak fel a „békés többség” nevében. De mi vezetett a régi kommunista reflexek beindulásához 2006 őszén? Egy másik kommunista reflex: a gazdaság módszeres tönkretétele. Ahogy Gyurcsány Ferenc elődei 1989-re kivéreztették a magyar gazdaságot, úgy az MSZP–SZDSZ is megtette ugyanezt, csak rövidebb idő alatt. Az őszödi beszéd formai­lag a lebukásról szól, tartalmilag viszont arról, hogy minden idők legrosszabb kormányzását hozták össze Gyurcsányék 2004 és 2006 között, persze a Medgyessy-­kormány teljesítménye sem volt fáklyás menet. A 2006-os választás előtt a baloldal mindenben félre­vezette a választókat, a gazdasági adatok meghamisításában pedig az Európai Bizottság is cinkosként viselkedett.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés