Lineáris vagy exponenciális?

2021. szeptember 16.

Demkó Attila
A világ változásai általában lassúak, lineárisak – de a minden korábbinál felgyorsultabb jelenkorban rendkívüli sebességre is kapcsolhatnak.

Afganisztán központi kormányzata napok alatt omlott össze. Nem fokozatosan, egyik tartományt a másik után elveszítve, hanem hónapokig tartó kisebb vereségek után egyszer csak jött az áradat. A világ pedig meglepődött. Pedig a koronavírus-járványra gondolva eszünkbe juthatott volna: a dolgok sokszor nem lineárisak, hanem exponenciálisak. Ahogy a vírus duplázta, négyszerezte, nyolcszorozta magát, úgy terjedt a bizonytalanság az afgán állam gépezetében. Az egyik átálló helyi potentát példája meggyőzött akár tíz másikat is. Aztán, mint ahogy a járvány szinte a semmiből robbant ki, összeomlott az afgán kártyavár. Ma már sms-ben, cseten, ímélen kommunikálnak Afganisztánban is – ha valami, a modern kommunikáció felgyorsította a dolgokat

A világ persze általában lineáris, főleg a mindennapi életünk. Nem egyik pillanatról a másikra növünk fel vagy öregszünk meg, nem egy hét alatt lesz a nyárból tél, és így tovább. Hozzászoktunk ahhoz, hogy van átmenet. A történelemben is vannak elhúzódó folyamatok. A Római Birodalom sem 476. szeptember 4-én bukott meg. Régóta halódott nyugaton, és még tovább is élt pár évig Dalmáciában és 487-ig Észak-Franciaországban. Keleten pedig lassan megfakulva még 1453-ig húzta a birodalom, pontosabban 1475-ig, amikor a Krím félszigeten elveszett a legutolsó tartomány, Gothia.

A 20. században már gyorsabban mentek a dolgok. A Brit Birodalom pár évtized alatt kimúlt, a Szovjetunió agóniája pedig csupán néhány évig tartott. A hit és az akarat nagy erővel szökött ki a kommunista óriás tartóoszlopaiból, és aztán a legtöbbünk számára váratlanul lehúzták a vörös zászlót a Kreml tornyairól.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés